Miért pályázom én?
Az előző poszt nyomán hihetetlenül megugrott az oldal látogatottsága: háromszor annyian tévedtek ide, mint ahányan egy normál napon. A látható megjegyzéseken túl ketten írtak magánlevelet. Köszönöm mindenkinek, elgondolkodtatóak voltatok.
Így ahelyett, hogy a megjegyzésekre reagálnék, azokkal vitába szállnék, egyetértően bólogatnék, megpróbálom leírni, hogy én miért pályázom sokadszorra. Ja, és elöljáróban el kell mondani, hogy még sohase nyertem semmilyen díjat.
1. Exhibicionista vagyok.
2. Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak a munkáimról.
3. Szeretnék folyamatosan tanulni/fejlődni.
4. Úgy gondolom, hogy egy-egy pályázat sokkal jobban serkent a tanulásra, mintha csak úgy, magamnak varrnék.
5. Minden elkészített munka során rengeteget tanulok, mind a kitalálási, mind a megvalósítási fázisban.
6. Nem heverek a romjaimban (sokáig), ha valakinek nem tetszik, amit csináltam.
7. Nagyjából meg tudom mondani, hogy mikor csináltam (viszonylag) jót és mikor nem jót. És - legnagyobb örömömre - sokszor már meg tudom mondani, hogy valami miért nem jó.
8. Mindig abban bízom, hogy a következő jobb lesz :)))
Így ahelyett, hogy a megjegyzésekre reagálnék, azokkal vitába szállnék, egyetértően bólogatnék, megpróbálom leírni, hogy én miért pályázom sokadszorra. Ja, és elöljáróban el kell mondani, hogy még sohase nyertem semmilyen díjat.
1. Exhibicionista vagyok.
2. Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak a munkáimról.
3. Szeretnék folyamatosan tanulni/fejlődni.
4. Úgy gondolom, hogy egy-egy pályázat sokkal jobban serkent a tanulásra, mintha csak úgy, magamnak varrnék.
5. Minden elkészített munka során rengeteget tanulok, mind a kitalálási, mind a megvalósítási fázisban.
6. Nem heverek a romjaimban (sokáig), ha valakinek nem tetszik, amit csináltam.
7. Nagyjából meg tudom mondani, hogy mikor csináltam (viszonylag) jót és mikor nem jót. És - legnagyobb örömömre - sokszor már meg tudom mondani, hogy valami miért nem jó.
8. Mindig abban bízom, hogy a következő jobb lesz :)))
(1).jpg)
Megjegyzések
Viszont ide nem nagyon jutok el, mert nem igazán szeretem mutogatni a varrományokat, mert úgysem tökéletes. Az pedig nálam sajnos beteges elvárás.
Aztán eljutok a következőig és mégis viszakozom...:)))
Jó, hogy leírtad az érveid, szívesen olvasok ilyesmit, segít.
1.nincs veszítenivalóm vele (na ja, a pénz, de ez hazaiaknál igazán nem sok)
2. szeretem tíz méterről is megnézni a munkámat, ehhez meg a kiállítóterem kell.
3. a kudarctűrőképességet a mai világban érdemes folyamatosan fejleszteni.
4. Nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt képzeljem a munkámról, hogy még évek mulva is emlékezzenek rá, pláne a technikai hibáira, amiket persze én magam is jobban tudok, mint aki nézi.
5. Mert mi történik, ha sok a jó munka? Nem nyerek díjat, de jó társaságban volt a munkám. Ha gyenge a felhozatal, akkor meg jó, hogy elküldtem, az a falfelület nem maradt üresen.