Újhagyma

Több mint két éve Dublinban vettem meg C. June Barnes Stitching to Dye című könyvét. Ki is próbáltam belőle valamit, de nem igazán sikerült, és valahogy mindig arrébb toltam, pedig nagyon izgatott a dolog.
A múlt héten kitaláltam, mit kéne csinálni, ráadásul miután villámlátogatást is tettem egy méteráru-boltban. Most a "hagymakorszakomat" élem: a lila után akartam egy kis újhagymát is csinálni, és úgy tűnt a módszer alkalmazható erre.
Tulajdonképpen nem komplikált a technika, és ennek megfelelően nagyon gyorsan készen is lettem.
Egy darab beavatott fehér pamutanyagra vízben oldódó cérnával fel kell varrni olyasmit, ami nem megy össze: gombot, nylonzsinórt, halcsontot, műanyagból vágott sablonokat stb. Ekkor így nézett ki a hagymám.

Utána ráfektetjük egy ugyanakkora darab viszkóz-gyapjú keverék filcre, és pamutcérnával egyrészt rögzítjük a cuccot, a legjobb cippzárvarró talppal dolgozni. Majd utána szabadtűzéssel tetszőlegesen megtűzzük: én különböző nagyságú spirálokat tűztem meg három kisebb hagymát. És itt már kész is van a kb. 90 x 50 cm-es darab.

Végül tegnap reggel kikevertem egy adag citromsárgát meg fél adag türkisz-cerulin keveréket. A módszer - ugye - azt használja ki, hogy a filc összemegy a melegvizes festés-mosásban, ezért összeugrik a pamut, viszont a "merevítések" megmaradnak, kiugranak. Egy darab fólián dolgoztam: flakonból rányomattam a sárgát, majd kéket, közben meg "masszíroztam" a bal kezemmel. Ilyen lett:

Összetekertem, hagytam állni és kimostam. A tegnapi jó kis eső miatt még most sem igazán száraz, de nem bírtam magammal. A kép annyival csal, hogy a sötét részek nem feketék, hanem szép sötétzöldek, ezért a kontraszt egyáltalán nem feltűnő.


Egyetlen bajom van csak. Annyira egyéni a technika, hogy - szerintem - csak olyasmit lehet csinálni, ami mindig is hasonlítani fog June munkáira.