Rendhagyó tábor Lellén
A szervezők tudtával valami újat próbáltam meg Lellén két napig - több-kevesebb sikerrel. Természetesen semmi bajom a hagyományos táborokkal, amelyekben kiteszik a tanár által csinált mintadarabot, és a résztvevők nagyjából lemásolják.
Régi mániám, hogy a technika mellett (helyett) ugyanolyan fontos a tervezés, a kompozíciós és színtani alapismeretek elsajátítása és gyakorlása. Ezért aztán a két nap alatt végig a folyamaton - az Úton - volt a hangsúly, és kevésbé a végeredményen. Szombaton természet-megfigyeléssel, rajzzal, festéssel kezdtünk, és 20-30 percig beszéltem fényről, mélységről, színharmóniákról és egyéb, szerintem nélkülözhetetlen dolgokról.
A rajz-festés itt-ott némi ellenállásba ütközött, de én ezt a szokatlannal való szembesülésnek tulajdonítottam, nem pedig személyem elleni támadásnak. Olyan hosszú volt az "Út" (témaválasztás, kompozíció, anyagválogatás), hogy csak délután 4-kor vettük elő a varrógépet. Közben - még a gombostűs fázisban - minden darabot többször meg kellett bírálni: látszik-e, honnan jön a fény, van-e mélysége, jó helyen van-e a fókuszpont, stb. Ez is egy szokatlan dolog foltvarrós körökben, ezért eleinte csak jót mondtak, de aztán átszakadt a gát.
Itt vannak az első nap félkész eredményei: a fák. Szerintem a zömét érdemes lenne befejezni.
Mindenkinek nagyon tetszettek ezek a nyírfák. A siker fontos záloga ebben egy bútorszövet, ami ideális a törzsekhez.
Második nap már nagyobb volt a lelkesedés a rajzolás-festés fázisban. Mivel kicsi és absztrakt tájképet kellett csinálni, a feladat nem volt könnyebb, csak gyorsabb. Ez nem az összes és nem is feltétlenül a legjobbak, de ezt a képet kaptam.
A képekért Nagy Ildit illeti köszönet. Ez az én értelmezésem, a résztvevők másként élhették meg a két napot.
Régi mániám, hogy a technika mellett (helyett) ugyanolyan fontos a tervezés, a kompozíciós és színtani alapismeretek elsajátítása és gyakorlása. Ezért aztán a két nap alatt végig a folyamaton - az Úton - volt a hangsúly, és kevésbé a végeredményen. Szombaton természet-megfigyeléssel, rajzzal, festéssel kezdtünk, és 20-30 percig beszéltem fényről, mélységről, színharmóniákról és egyéb, szerintem nélkülözhetetlen dolgokról.
A rajz-festés itt-ott némi ellenállásba ütközött, de én ezt a szokatlannal való szembesülésnek tulajdonítottam, nem pedig személyem elleni támadásnak. Olyan hosszú volt az "Út" (témaválasztás, kompozíció, anyagválogatás), hogy csak délután 4-kor vettük elő a varrógépet. Közben - még a gombostűs fázisban - minden darabot többször meg kellett bírálni: látszik-e, honnan jön a fény, van-e mélysége, jó helyen van-e a fókuszpont, stb. Ez is egy szokatlan dolog foltvarrós körökben, ezért eleinte csak jót mondtak, de aztán átszakadt a gát.
Itt vannak az első nap félkész eredményei: a fák. Szerintem a zömét érdemes lenne befejezni.
Mindenkinek nagyon tetszettek ezek a nyírfák. A siker fontos záloga ebben egy bútorszövet, ami ideális a törzsekhez.
Második nap már nagyobb volt a lelkesedés a rajzolás-festés fázisban. Mivel kicsi és absztrakt tájképet kellett csinálni, a feladat nem volt könnyebb, csak gyorsabb. Ez nem az összes és nem is feltétlenül a legjobbak, de ezt a képet kaptam.
A képekért Nagy Ildit illeti köszönet. Ez az én értelmezésem, a résztvevők másként élhették meg a két napot.
(1).jpg)
Megjegyzések
Sajnos azért volt az a tanfolyam, ami erről szólt, de sajnos csak morzsákat csipegettem fel.
Épp ezért sárgulok még mindig...
Tényleg izgalmas lett volna.
(Mí meg csak megnyomnánk a készülék gombját és "beleülnénk" a készbe :-)
Komolyan.
Nem volt szokványos, ezt tudja, aki jár tanfolyamra, táborba.
Kaptunk mankókat a tudatosabb tervezéshez, biztatást a bátrabb kísérletezéshez, palettát az anyagok felhasználhatóságához.
Pl. felszabadító érzés volt tépkedni az anyagcsíkokat. Volt, aki "csak azért is" ezt választotta, mert még soha sem próbálta.
Én befejezem az elkezdetteket, és egy kicsit másképpen gondolkodom a textilmunkákról.
ZM előadását, nekem más volt a véleményem és nem csak hallgattam, hanem utána elkértem a bemutató anyagot,/nem kellett másnak/, a mai napig örzöm a rajzlapokat és ha gondom van hogy melyek is a "meleg, vagy föld" szinek akkor előveszem.Én is ösztönesen varrok, de bizony a szinösszefüggések fontosak, és biztos nagyon jó volt ez a hétvége nektek.Annak a bajnai tábornak többek között ez volt a legértékesebb része.
Mi választottuk a témát, mert megakartuk tanulni.Minden résztvevő tudta,hogy ez más, mint a megszokott táborok programja, még a megüresedett helyekre pótlólag belépők is és nem volt semmi probléma.Tudod az új megtanulása sokszor nehéz és vérmérséklet szerint ki csendben, ki beszédesebben vagy esetleg elkeseredve próbál megbírkózni az ismeretlennel.Nagyon sok hasznosat tanítottál nekünk, nagyon értékes, jó tábor volt.Mindenki jól érezte magát, folyamatosan kérdezgettem a lányokat és a búcsúzásnál is. az újonan jöttek Évitől kérdezték,nem lenne jövőre is hely a számukra?
Én személy szerint nagyon értékelem, hogy Tőled tanulhatok és biztos hogy ebben messze nem vagyok egyedül.
Remélem, azért Te is jól érezted velünk Magadat!