Majdnem kész a legyezőm

Nagy belső késztetést éreztem, hogy félkészen is megmutassam a spanyol legyezőmet:)
Mint oly sok más munkámnak, ennek is hosszú története van - lassan alakul, mint púpos ember a prés alatt. Úgy indult, hogy egy nagy sárga-piros anyagot - plusz egy kékes-lilát meg egy terrakottát - összevarrtam átlós csíkosan még tavaly nyáron. Nagyon nem tetszett.
Kb. két hete rendrakás közben a kezembe akadt, és úgy gondoltam, megmenthetem, ha keresztben-hosszában szanaszét vágom "free cutting" módszerrel.
Nem lett tőle sokkal jobb: mozgalmas lett meg minden, de olyan semmilyen. Ekkor - némi idő eltelte után - a sárga-piros spanyol kombináció nyomán eszembe jutott a legyező mint motívum. Csináltam néhány Tyvek darabot ilyen színre festve, és elkezdtem "betegesen" tűzni. A háttérbe olajfalevelet és termést gondoltam, belülre meg "összevisszát". Ide még darabka gézeket is belefogtam. Sőt még a legyező darabjainak határára is feltűztem egy sárgás-pirosas viszkózszalagot (amit aztán visszabontottam - anyám!).
Így sikerült előállítanom ezt a káoszt, katyvaszt, szörnyűséget. Ráadásul, mivel a hátteret sötétlilával tűztem, még hangsúlyosabb is lett, mint a legyező.

Ekkor állt elő Linda és Laura Kemshall könyve nyomán az a helyzet, amikor neki kell menni festékkel és szivacshengerrel. Persze a sok itthoni sz*r közt nem volt semmilyen sötétkék-sötétlila festékem (se textil, se akril), és a közeli boltban sem kaptam, így gyorsan magam kotyvasztottam ki. Vesztenivalóm nem volt, tehát nekiestem.

És csináltam egy helyes kis bojtot. Még nincs beszegve, azért nem látjátok függőlegesen és nem az egészet. Ahhoz képest, hogy milyen volt, nekem egészen tetszik.