Kultúra és quilt

Nem hinném, hogy van olyan ember, aki csak blogot olvas, de nincs ott a Facebookon. Az ő kedvükért tehát közhírré tétetik, hogy február 20-án este 6-kor nyílik a Mácsai Galériában a kiállításom. Tizennyolc József Attila ihlette quiltet mutatok be, amelyek egyforma nagyságúak, és nagyjából egyforma stílusúak. Tudom, engem az art quilttel párosítanak össze, de ezek NEM lesznek a magyar értelmezés szerinti art quiltek. Nincs bennük semmi extra hozzávaló, semmi extra technika: egyszerűen anyagok vannak összevarrva és az egész gazdagon le van tűzve. (A cérnagyártóknak jó kis profitot termeltem.) Természetesen borzalmasan izgulok, hogy ezzel a módszerrel lehet-e eléggé izgalmas quilteket csinálni, van-e bennük annyi, ami ott tartja a nézőt, van-e benne olyan, amit a néző szívesen hazavinne a nappalijába. A kiállítás ideje alatt három szombat délután tanfolyamot is tartok, amire ezúttal szeretném meginvitálni az érdeklődőket. Febr. 22-én a színekről lesz szó, pontosabban arról szeretném me...

Bár már ezerrel tűzöm a kész fedlapokat, talán sikerült megoldást találni még J.A.-kedvencre: Aki az életet a halálra ráadásul kapja Ehhez kellett nekem egy darab "élet". Egy méter duplaszéles lenvászon, amit kettéhajtva a kövön festettem meg - ezért a fehér csík középen, és ezért, hogy az egyik fele picit halványabb, mint a másik. De ez nem volt meglepetés, és nem is gond, hiszen nem egyben akarom felhasználni. Ja, és élőben teltebbek a színek csak nem akartam nagyon megphotoshopolni.

Pontosabban annak a háttere, amire majd - reményeim szerint - kézi applikációval kerülnek fel a dolgok. Az ihletadó a Falu című vers eleje volt: Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst - remény - tünődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Nagyon leegyszerűsítve tehát paprikás krumplit főzök, persze elvontan: szürkés háttér előtt krumplihasábok lesznek. Mondjuk ilyesmi:

A 14. fedlapom ihletője Attila Levegőt! című verse volt, pontosabban annak az alábbi néhány sora: Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. A "kartotékokat" elválasztó sötét (kék?) csíknak olyan vékonynak kell lennie, amit varrni nem tudtam, majd sötét cérnás tűzés választja el őket. A múlt héten végén Tallinnban jártam egy konferencián. A szálloda nyitott külső (dohányzó!) folyosójáról csináltam ezt a fotót naplementekor.

Már a 14. fedlapon dolgozom (ami nem igazán úgy akar kinézni, ahogy vártam, de még nem adtam fel), és közben kiderült, mikorra kell készen lennem. Ezúttal közhírré tétetik, hogy 2014. február 17-én nyílik a kiállítás a József Attila Művelődési Központ Mácsai Galériájában. Még csak munkacíme van neki, de csupa J.A. ihlette quilt lesz látható - már ha kész leszek addig.

Itt is hirdettem a most hétvégi tanfolyamunkat, és a végén nyolc elszánt pácienst találtunk, akikkel összesen 15 órát töltöttünk együtt a három nap alatt. Csináltunk szinte mindent, amit a Procionnal lehet, pontosabban minden olyat, amihez nem kell kimenni a szabadba, nem igényel jégkockát, havat, hűtést és egyéb truvájokat. Annyira elmerültünk néhány dologban, hogy végül a textil házasítása más anyagokkal szinte ki is maradt, ezeket a részeket majd otthon kell kipróbálni a kiadott anyagokkat. A háromnapos kurzusnak megvan az az előnye, hogy este lehet mosogatni, így tegnap és ma reggel is láthattunk csodás kész darabokat. Sajnos mindig elfelejtek fotózni, de azért hadd tegyem ide az egyik kedvencemet, ami egy befőttes üveges módszerrel készült. Ez csak a fele az anyagnak, a másik felén még kell dolgozni.

Mostanában nem varrtam annyit, mert mindenféle más varrós és nem varrós történet zajlik, viszont miután néhány napig nézegettem A város peremént , rájöttem, hogy túl egyenes a horizont. Ezért kicsit megbontottam oldalról és tettem bele egy plusz téglalapot.