Kultúra és quilt

Egy ideje már minden nagyobb külföldi utazásom után készítek egy quiltet, amiben megpróbálom összefoglalni / megjeleníteni az élményt. Nem egyetlen dolgot, embert, helyszínt, hanem inkább valamilyen átfogó érzést, érzelmet. Májusban három kaukázusi országban - Azerbajdzsán, Georgia és Örményország - jártam, amelyek mindegyike nagyon önálló, egyedi arculattal rendelkezik, hiába a szomszédság és a sok-sok történelmi összefonódás. Szégyenszemre minimális információm volt ezekről az országokról, és bár természetesen készültünk előre, mégis csupa felfedezés volt ez a két hét. Bár nagyon sok fantasztikus helyet láttunk, nem volt kétséges, hogy ha valamit megvarrok, az a Geghard Kolostor lesz. A Jerevántól egy órányira lévő épületegyüttes a Kaukázus magas csúcsai között bújik meg, és messziről egyáltalán nem sejthető, hogy mi várja az embert. Nem árt tudni, hogy Örményországban 301 óta a kereszténység a hivatalos vallás, így aztán a sok-sok máig létező templom és kolostor eredete nagyon régre...

Nem először szembesültem Dél-Afrikában a Magyarországról elképzelhetetlen mértékű és mennyiségű szegénységgel. Egy-egy "izgalmas" kompozíciót kivéve még fényképeket sem szoktam csinálni az ilyen nyomornegyedekben: nem érzem etikusnak, hogy kitegyem az életüket a nyilvánosság elé. Csinálja ezt egy hozzáértő szociofotós! A másik szokásom, pontosabban nem-szokásom, hogy nem kérek meg vadidegeneket, hogy portrét vagy szelfit készítsek róluk/velük. Nem tudom, hogy alakult ez ki, talán, mert én is furcsán érezném magam, ha le akarnának fotózni a Váci utcában. Na jó, 50 évvel ezelőtt:) Hosszú és a lényeg szempontjából érdektelen, hogy hogyan lett most egy közeli és jó minőségű portrém egy fiatal anyáról. Elég annyi, hogy az én telefonom volt kéznél. Amikor itthon rendezgettem a fényképeket, annyira megtetszett a nő arckifejezése, az a fajta fájdalom és lemondás, ami nekem a szeméből tükröződik, hogy kedvem támadt ebből egy quiltet varrni. A háttér "Soweto", Johannesburg kb...