Egy ideje már minden nagyobb külföldi utazásom után készítek egy quiltet, amiben megpróbálom összefoglalni / megjeleníteni az élményt. Nem egyetlen dolgot, embert, helyszínt, hanem inkább valamilyen átfogó érzést, érzelmet. Májusban három kaukázusi országban - Azerbajdzsán, Georgia és Örményország - jártam, amelyek mindegyike nagyon önálló, egyedi arculattal rendelkezik, hiába a szomszédság és a sok-sok történelmi összefonódás. Szégyenszemre minimális információm volt ezekről az országokról, és bár természetesen készültünk előre, mégis csupa felfedezés volt ez a két hét. Bár nagyon sok fantasztikus helyet láttunk, nem volt kétséges, hogy ha valamit megvarrok, az a Geghard Kolostor lesz. A Jerevántól egy órányira lévő épületegyüttes a Kaukázus magas csúcsai között bújik meg, és messziről egyáltalán nem sejthető, hogy mi várja az embert. Nem árt tudni, hogy Örményországban 301 óta a kereszténység a hivatalos vallás, így aztán a sok-sok máig létező templom és kolostor eredete nagyon régre...
Megjegyzések
Amúgy a tavalyi "rekord" talán az volt, hogy kb. 10-12 magyar közül senki sem ismerte Kocsis Zoltán nevét:(
Megjegyzem, sok magyar fiatal ismeri Csehovot? Vagy sokat tudják, ki a Lev Tolsztoj és Alekszej Tolsztoj? De a magyar irókkal is igy vannak, sajnos.
De meglepődtél volna, ha megkérdi, hogy Körmendi, vagy Haumann?
Valóban, Vágónál a jogász hallgatónak fogalma nem volt, mi a különbség az almárium, az antikvárium, az akvárium és az akvarell között. Telefonos segítséget kért, de azok sem tudták.
Akkor se lenne olyan vészes a helyzet, ha ezeket nem tudnák, hanem valamit helyette. Mondjuk baromi jó természettudományos/ csillagászati akármi ismereteik lennének. De azok sincsenek.... És a legszomorúbb számomra, hogy nem is hiányzik nekik.
Durva...
Más: Ildi ! kipróbáltam a havas festést,blogomon a részletek. Köszi a figyelemfelkeltést.