2013. november 4., hétfő

Egy kis festés

Bár már ezerrel tűzöm a kész fedlapokat, talán sikerült megoldást találni még J.A.-kedvencre:

Aki az életet a halálra ráadásul kapja

Ehhez kellett nekem egy darab "élet". Egy méter duplaszéles lenvászon, amit kettéhajtva a kövön festettem meg - ezért a fehér csík középen, és ezért, hogy az egyik fele picit halványabb, mint a másik. De ez nem volt meglepetés, és nem is gond, hiszen nem egyben akarom felhasználni.

Ja, és élőben teltebbek a színek csak nem akartam nagyon megphotoshopolni.

2013. október 10., csütörtök

A projekt - A 15. fedlap

Pontosabban annak a háttere, amire majd - reményeim szerint - kézi applikációval kerülnek fel a dolgok. Az ihletadó a Falu című vers eleje volt:
Mint egy tányér krumplipaprikás,
lassan gőzölög lusta, langy estében
a piros palás, rakás falucska.

Itt is, ott is karcsú füst - remény -
tünődni, merre szálljon, áll kicsit
a kémény küszöbén és int a tájon.

Nagyon leegyszerűsítve tehát paprikás krumplit főzök, persze elvontan: szürkés háttér előtt krumplihasábok lesznek. Mondjuk ilyesmi:

2013. szeptember 29., vasárnap

Kész a 14.

A 14. fedlapom ihletője Attila Levegőt! című verse volt, pontosabban annak az alábbi néhány sora:

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

A "kartotékokat" elválasztó sötét (kék?) csíknak olyan vékonynak kell lennie, amit varrni nem tudtam, majd sötét cérnás tűzés választja el őket.



A múlt héten végén Tallinnban jártam egy konferencián. A szálloda nyitott külső (dohányzó!) folyosójáról csináltam ezt a fotót naplementekor.

2013. szeptember 17., kedd

A projekt állása

Már a 14. fedlapon dolgozom (ami nem igazán úgy akar kinézni, ahogy vártam, de még nem adtam fel), és közben kiderült, mikorra kell készen lennem.
Ezúttal közhírré tétetik, hogy 2014. február 17-én nyílik a kiállítás a József Attila Művelődési Központ Mácsai Galériájában. Még csak munkacíme van neki, de csupa J.A. ihlette quilt lesz látható - már ha kész leszek addig.



2013. szeptember 15., vasárnap

A maratoni festés

Itt is hirdettem a most hétvégi tanfolyamunkat, és a végén nyolc elszánt pácienst találtunk, akikkel összesen 15 órát töltöttünk együtt a három nap alatt. Csináltunk szinte mindent, amit a Procionnal lehet, pontosabban minden olyat, amihez nem kell kimenni a szabadba, nem igényel jégkockát, havat, hűtést és egyéb truvájokat.
Annyira elmerültünk néhány dologban, hogy végül a textil házasítása más anyagokkal szinte ki is maradt, ezeket a részeket majd otthon kell kipróbálni a kiadott anyagokkat.
A háromnapos kurzusnak megvan az az előnye, hogy este lehet mosogatni, így tegnap és ma reggel is láthattunk csodás kész darabokat. Sajnos mindig elfelejtek fotózni, de azért hadd tegyem ide az egyik kedvencemet, ami egy befőttes üveges módszerrel készült. Ez csak a fele az anyagnak, a másik felén még kell dolgozni.

2013. augusztus 31., szombat

Újra A város peremén

Mostanában nem varrtam annyit, mert mindenféle más varrós és nem varrós történet zajlik, viszont miután néhány napig nézegettem A város peremént, rájöttem, hogy túl egyenes a horizont. Ezért kicsit megbontottam oldalról és tettem bele egy plusz téglalapot.

2013. augusztus 20., kedd

Még Birmingham

Már sok évvel ezelőtt Kecskeméten odavoltam Sandra Meech monumentális munkájáért, és most újra láttam Birminghamben. Eszembe jutott, hogy az új fényképezővel tudok panorámaképet csinálni - ez lett belőle. Közel sem tökéletes, de talán visszaad valamit az élményből. Olyan két méter széles (vagy több) és kb.70 cm magas.

2013. augusztus 19., hétfő

Célzott festés

Kellett nekem egy nagyobb darab kék "égnek" a hasított fa-világhoz. Nem tudom mennyire látszik a képen, de az égalja határozottan világosabb - így terveztem.

Meg egy nagyobb darab zöld, ami az Ódából vett néhány sorhoz kapcsolódik. Itt csak arra törekedtem, hogy kellően "töredezett" legyen a zöld, de sehol se váljon szét sárgára és kékre.

És ha már elővettem a kellékeket, festettem egy piros-zöld "szembesor", hogy meg tudjam mutatni a szeptemberi tanfolyamon.

És akkor még készült egy kevéske lila a maradékokból.

Meg maradt még arra is, hogy a kedvenc okkeremet kikeverjem.

Ja, és még három elrontott mintás nagy darabot átfestettem:)

2013. augusztus 15., csütörtök

Maratoni festős tanfolyam

Kacsuk Évivel szeretnénk megismételni a tavaszi festős tanfolyamunkat, de most nem hetente egyszer, hanem egy intenzív hétvégén: szept. 13-a péntek délutántól vasárnap délutánig. Háromszor öt órát tervezünk, nagyjából ugyanazzal a programmal. Szeretnénk mindenféle híg és sűrű procionos felhasználást megmutatni. A részleteken Évi Facebook oldalán megtaláljátok, de én is válaszolok mindenféle kérdésre, akár itt, akár a quiltstudio13 kukac gmail pont com címen.




2013. augusztus 12., hétfő

Birmingham 4

Minden jónak vége van egyszer. Tegnap már csak búcsúköröket jártam a kiállításon. A VIP-belépő egyetlen előnye, hogy az ember nyitás előtt bemehet és egyrészt úgy fotózhat, hogy nem lóg bele mindig valaki, másrészt - szégyen-gyalázat - ott is fotózhat, ahol különben nem lehet. Én is így tettem tegnap: lekaptam a heidelbergi triennálé legtöbb darabját, de nem teszem fel ide.
A mennyiségből következően még tegnap is észrevettem olyanokat, amelyeken korábban valahogy átugrottam, pedig azt hittem, módszeresen közelítem meg a dolgokat. És akkor búcsúzóul néhány fénykép még.
Ann Armes munkája. Ezek picike (6-7 centis) kitömött kunyhó-szerűségek.

Vineta Cable: Light Uncovered. Ezen a képen nem látszik, de alaposan "meg van dolgozva" a felszín festéssel, szitázással, tűzéssel, és a mozaik apróka filcnégyzetekből készült.

Bocs, ez nem quilt, hanem felhőjáték, de még ilyesmit sem láttam életemben.

Terry Donaldson: Full Circle. A kört leginkább a sötétcérnás tűzés adja ki, bár kicsit oda is maszatolva.
 
Amúgy vásárlás szempontjából eléggé önmegtartóztató voltam: a festenivaló fehéren kívül csak (?) három méternyit vettem. Viszont magamévá tettem 12 spulni tűzőcérnát, mert úgy gondoltam, hogy az a fél fióknyi, ami otthon van, nem elég (még nem elég).
 
A céh nevében még izgalmas tárgyalásokat folytattam. Egyrészt lesz lehetőségünk prominens helyeken kiállítani, másrészt talán sikerül egy nagyon-nagyon jó tanárt meghívni jövő összel. A részletek majd a megfelelő helyen és időben.
 

Itt a vége. Ma még "nyaralok" itt a környéken, aztán holnap irány haza. Jövőre ugyanitt, ha igaz.

2013. augusztus 11., vasárnap

Birmingham 3

Tegnap a végén csak kb. 40 percem maradt a kiállításra, mert picit elhúzódott az értekezletünk. Bementem, nézelődtem, de nem fotóztam, így a korábbiakból töltök fel ide néhányat. Lekicsinyítve, mert - ha igaz - tegnap este megtaláltam a megoldást.
Sarah Welsby nagyon hosszú keskeny munkájának a teteje a Fine Art Quilt kategóriában.

Laura Kemshall új quiltje - a címét sajnos nem fotóztam le.

A dán Karin Ostergardnak önálló galériája van. Az ő Tavasz című képei ott voltak Tiszaújvárosban.

Jane Allen Another Country című munkája érdekes módon paszpartun van és be van keretezve. Nagyon izgalmas közelről.

A SAQA Öregség című galériájában látható Mary Pal JGW (a nagypapa monogramja) című quiltje. Fekete pamut alapon sima fehér géz. Zseniális.

Annette Morgannek is önálló kiállítása van. Nem tudom a címét, de jó.
 
Ma még egy utolsó erőfeszítést teszek, hogy mindent befogadjak magamba. Tegnap az értekezleten hallottuk, hogy csak pályamunkából 734 érkezett, és hogy csütörtökön 7500 fizető látogató volt. Képzelhetetik, milyen tömeg volt/van!

2013. augusztus 10., szombat

Birmingham 2

Mivel a laptopon másfajta képszerkesztő program van, mint amihez hozzászoktam, már 10 perce bénázok itt azzal, hogy kisebbre vegyem a file-jaimat, de nem sikerül.
Szóval, tegnap, ha még nem lett volna elég az itt fellelhető textilmennyiség, az osztrák kolleganőm javaslatára bementünk Birminghambe, hogy az ottani Fancy nevű óriási textilboltot valamint a Rag Marketet (rongypiac) is magunkévá tegyük. A Fancyben aztán tudtam jó kis festenivaló pamutot venni.
Délután folytattam a nézelődést a fullra feltöltött fényképezőgépemmel. Csináltam jó néhány makrót mindenféle izgalmas tűzésről és felületről. Néhány szerkesztetlen kép, kevesebb, mint tegnap, mert ma nincs annyi időm várni a feltöltődésre.

Egy angol csoportot a londoni metró 150. születésnapja ihletett meg. Ez Linda Onions Der Dah Whoosh című munkája.

Elfelejtettem lefotózni az alkotót. De ez egy darab, fekete discharge-olt anyag, betegre tűzve.

Két év után a mini kategóriában ismét Kumiko Frydl nyert. 20x20 centis, ép ésszal felfoghatatlanul mini.

Mit kell vacakolni? Évszakok Edwina McCannon interpretálásában:)
 
Ma nagyrészt az EQA ülésén leszek, de azért remélem, még zárás előtt lesz időm további képeket csinálni.

2013. augusztus 9., péntek

Birmingham 1

Elsőként is meg kell állapítanom, hogy nagyon szerencsésen választottam az utóbbi időben az utazásaimat. Márciusban, a nagy havazás és hóvihar idején Sitgesben süttettem magam, most meg a 40 fokban idejöttem, ahol 20-24 fok van, tiszta és napsütéses idő. Remélem, így is marad, bár tegnap csak néhány cigaretta erejéig voltam a szabadban.
VIP-belépővel már a nyitás előtt be tudok menni a kiállításra, aminek csak az az előnye, hogy a tömegeket elkerülve normálisan lehet fotózni a munkákat. Bementem 9-kor és gyakorlatilag 4-ig benn voltam. Hú, de sok mindent láttam! Könnyelműen azt ígértem, hogy beszámolót írok, de a quiltek puszta mennyisége már lehetetlenné teszi az értékelést. Csináltam kb. 140 képet, ami kb. a fele quiltet jelenti, és kb. 3-kor lemerült az akkumulátor.
Az idén - végre - szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy a quiltek mellett csak egy szám van, és a katalógusból kell kiböngészni, hogy ki is az alkotó. Így a munka mellett mindig lefotóztam a táblát is, hogy tudjam, mit is látok.
Szóval van itt iszonyatos mennyiségű pályázati munka, amelyek közül tegnap csak a "contemporary" és az "art" kategóriákat böngésztem át. Mivel ez egy abszolút nyílt és demokratikus (?) verseny (bárki, aki befizeti a 9 fontot, elküldheti a munkáját), a színvonal a béka feneke alóltól a csillagos égig tart. Ez alól csak egy kivétel van, az új "fine art quilt" (képzőművészeti quilt) kategória, ahová a 96 pályázati munkából csak 17-et választottak bemutatásra. Itt van egy egyetlen magyar pályázati munka, Bornemisza Eszter Urban collection című új (?) munkája.
A pályázati munkákon túl az óriási csarnokban számtalan önálló kiállítás is található, amelyek közül színtén csak néhányat láttam tegnap.
Összeségében képtelen vagyok választani, tehát most a letöltött képek közül véletlenszerűen fogok rábökni néhányra. A fényképeim sajnos szemcsések lettek kicsit, mert valami olyasmi volt beállítva, amitől a nagy felbontású képek ilyenek. Este ezt kijavítottam, de képtelen lennék visszamenni és újrafotózni.
Diane Firth munkája. Két tüll réteg közé fogott piros filcdarabokat, kicsit eltartva a faltól.

Jean Ball I love fabric című quiltje. A különböző textilfajták applikálva vannak.

Marian Hall Lago Maggiore. Nekem nagyon nem az, viszont jól néz ki.

Stephanie Redfern madarai.

Ineke Berlyn People című munkája.
Holnap valószínűleg lekicsinyítem az ide szánt képeket, mert a sávszélesség miatt kb. 15 perc volt az öt kép feltöltése.
Akkor a holnapi viszontlátásig üdvözletem mindenkinek!

2013. augusztus 8., csütörtök

London

Mivel a kiállítás csak ma nyílik, a tegnapi napot Londonban töltöttem, mégpedig elsősorban a British Museumban.
Annak idején úgy hajtottunk el Pompeii és Herculaneum mellett, mintha Alsó- és Felsőmocsolád lenne, és a fene se tudja, hogy eljutok-e még egyszer arrafelé, úgy döntöttem, megnézem, mit tudnak itt, a helyszíntől távol mutatni. Igazán jól installált és izgalmas kiállítás volt, de fotózni sajnos nem lehetett.
De azért itt van néhány kép annak bizonyítására, hogy tényleg ott jártam.
Egy cloisonné (magyarul állítólag rekeszzománc) váza részlete. A fém alapra pár mm magas fémlapocskákat rögzítenek elválasztóvonalként, és az így kialakult tereket több körben folyékony üveggel töltik ki. A kiégetés után megcsiszolják.

Egy jó kedélyű Buddha Kínából.

Még nem láttam jade követ egyben. Az igazi izgalmat a belőle készült faragványok jelentetteték, de ott nem lehetett fotózni.

A ninivei könyvtár egy darabja.


És a legizgalmasabb műalkotás egy textiles, egy videós és egy háziorvos közös projektje. A hosszú asztalon egy fekete tüllszerű anyagba bevarrva mindaz az orvosság mennyiség, amit egy átlagangol az élete során beszed. A címe A bölcsőtől a sírig. Bal oldalt van a nő, aki még él, miután 50 akárhány éves korában sikeresen túlélt egy mellrákot, míg a jobb oldali férfi 76 éves korában agyvérzésben már meghalt.


És akkor ma indul a quiltfieszta. Van tiszteletjegyem mind a négy napra. Valaki nem akar kiugrani?

2013. augusztus 5., hétfő

A projekt III - A félresiklás története

A város peremén is az unalomig ismert versek közé tartozik, ezért jelentett igazi kihívást. A guanót ("műtrágyaként alkalmazott, magas foszfor- és nitrogéntartalmú madár- vagy denevérürülék") minden érettségizett magyar ismeri - mondjuk az idősebbek inkább.

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Szóval, leegyszerűsítve, valami várost akartam tetején a guanóval. Ezt meg a Külvárosi éjt olvasva valami megszerkesztettet, gépieset akartam, ahol a guanó elnyomja a várost. Volt itt jó pár darab sötétszürke, fekete frissen festett anyag, és ebből megszületett ez péntek estére.
Nagyon tetszik (nem kék a valóságban!), de az ég adta világon semmi köze ahhoz a környezethez. Túl szép, túl szabályos, inkább nagyvárosi éjszaka, semmint külvárosi elkeseredettség.
Így aztán szombat reggel elővettem azt a kész batikot, amelynek a "családjába" már régen beleszerelmesedtem, és pontosan a guanóhoz rendeltem júniusban, meg a másik nagy szerelmet, az Oakshott Fabrics natúrszínű pakkját, ami meg tavaly ősszel érkezett. A várost kisebb léptékűre, szabálytalanabbra csináltam, a "fények" kisebbek és tompább színűek lettek, és a csíkos anyag szándékosan teljesen lenyomja a várost.

Ez már olyasmi, mint amit akartam. A valóságban picit sötétebb, kellett volna photoshopolni.
Holnap elutazom Birminghambe, és mivel viszek magammal mindenféle elektronikus ketyeréket, remélem, esténként képes beszámolót tudok adni a Quiltfesztiválról.

2013. augusztus 1., csütörtök

A projekt II

Ez az egyik "képtelen" blogbejegyzés, mivel hogy erről a darabról biztosan nem teszek fel képet: se most, se készen. Egyrészt azért, mert eddig az egyik legjobb poénom, és nem szívesen lőném le, másrészt pedig nem hiszem, hogy fényképen jól érzékelhető lenne.
Az ihletadó a Reménytelenül című vers volt, pontosabban annak utolsó versszaka.

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Na már most én ezt a semmit varrtam meg valahogy. Nem semmit se varrtam, hanem a semmit, mégpedig - ennyit elárulhatok - ugyanolyan színű, de két nagyon eltérő textúrájú anyagból. Tűzve persze még nincs, de az is "semmi" lesz.

2013. július 29., hétfő

A projekt I

Nem tudhatom, mi jött le az előző posztból, de ha netán valakinek az az érzése támadt, hogy ez a Projekt számomra egy könnyű gyalogmenet, akkor nagyon rosszul írtam.
Számos fontos döntést kellett előre meghoznom, némileg függetlenül a versek-képek gyártásától.
1. Milyen stílusom van nekem? Van-e nekem egyáltalán stílusom? - Nincs, de ezt eddig is tudtam
2. Milyen hatást akarok elérni a nézőkben? Mennyire akarom kielégíteni az ismeretlen nézőt? - Hogy a falakról visszaköszönjön-e nekik az irodalomóra? Meglepődjenek vagy hasson a kép ismerősnek? "Ja, ez a 'kisbalázs'!" A képek magyar közönséghez szóljanak, vagy netán a háttér-vers ismerete nélkül is megálljanak? Azaz kell-e ismerni a verset, vagy a kép önmagában is megérinti a nézőt?
3. Milyen stílus/szín- és formavilág illik J.A-hoz, a képek gondolatához? - Hát, nem egy vidám, pasztellember volt. Igen, sötétek lesznek, nem túl vidámak. De azért mégse legyen a kiállítás egy pszichiátirai klinika galériája. Kell-e "csicsa"? Legyen-e inkább letisztult, puritán, majdnem minimalista. De ha az, akkor vonzó-e a közönségnek? 22-es csapdája. Mennyire varrok a közönségnek? Alapvetően persze nem, de azért mégis ... különben az előszöba falamra lógatnám a munkákat.
4. Mi a különbség a vers-illusztráció és az önálló műalkotás között? Az illusztráció alacsonyabb rendű? Hol van a határ?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak bennem hónapok óta. A legfontosabb döntéseket meghoztam, de vannak megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdéseim.

Az elkészülés sorrendjében hetedik (Te magad légy!) képet az Eszmélet 4. része ihlette.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.

Amikor még csak fejben varrtam, tudtam, hogy mik azok a J.A.-i toposzok, amelyeket mindenképpen meg akarok varrni, és ezek közé tartozik a fa/favágás/favágó.

És itt készül a "hasított fa", szabálytalan csíkokból összevarrva.

2013. július 25., csütörtök

A nagy projekt

Úgy szokták mondani, hogy nagy megtiszteltetés ért - és tényleg az. Jövő márciusban egy prominens budapesti helyszínen (részletek később) kiállítást rendezhetek a varrásaimból. A felkérés úgy szólt, hogy jó lenne, valami összefüggő kollekció, nem pedig "szedett-vedett".
Sokat agyaltam, hogy mi köré lehetne szervezni a munkákat: mi az, ami kellőképpen tág és kellőképpen szűk ahhoz, hogy kb. 13 folyóméternyit lehessen belőle varrni. A végén arra jutottam, hogy József Attila köré szervezem-tervezem a quilteket. Van - ugye - az a nagyon kedves Duna-parti látomás (1 m széles) és akkor már csak 12 méter kell. Annyira gazdag az az életmű, hogy nem lehet gond ennyit megvarrni. Sportszerű nehezítésként még azt is kikötöttem, hogy minden munka 50x100 centis lesz (álló vagy fekvő) és "technikailag" is megpróbálok egységes lenni.
Úgy gondoltam, hogy kicsit a sorozatgyártáshoz hasonlóan először megvarrok X fedlapot, azokat "zsűriztetem" azokkal, akiknek adok a véleményére, és a kiválasztottakat fogom letűzni, még akkor is, ha tűzés alapvetően befolyásolhatja az összképet. Akkora nagy durral csaptam bele, hogy már kész van 5 fedlap!
Egyrészt szeretném nagyjából titokban tartani a quilteket a kiállításig, másrészt viszont miről fogok itt írni a blogon jövő márciusig, ha semmit sem mutatok? Ezért úgy döntöttem, hogy lesz, aminek csak valamely részletét mutatom meg, lesz, amit egészében, és lesz, amit sehogy. Így aztán mindenkinek lehet valami meglepetés a megnyitón.

2013. július 18., csütörtök

Tiszaújváros

Volt itt közben még jól megszervezett országos kiállítás is, ahová részben "hivatalos" minőségben mentem. Meghívtuk a dán céhet, hogy hozzanak egy néhány munkát: hagyományosat és kevésbé hagyományosat. Winnie Egefjord szállította ide a 25 quiltet, így én már itt Pesten is töltöttem vele két estét, utána pedig leautóztunk Tiszaújvárosba.
Igazán jó kis kiállítás volt, bár szerintem nagyon kevés látogató jött, pláne ahhoz viszonyítva, hogy hány tag van, meg hányan jelennek meg egy-egy nevezetesebb KV-n. Tudom, a Dunántúlhoz viszonyítva nagyon messze van Miskolc környéke. És borzalmasan kevesen voltak a tanfolyamokon: gondolom, totál ráfizetés volt 6 emberrel megtartani, de tudom, hogy a szervezők nem akartak csalódást okozni azoknak, akik jelentkeztek. Én is megpróbáltam egy új tanfolyamot (Hogyan lehet egy fénykép alapján absztrakt képet csinálni?), kicsit rövid volt az idő, kellett volna 6 óra, de azért remélem, nem voltam totál csalódás. Legalább elindítottam őket, hogy merre van előre.
És pályáztam is, egy "modernnel". Nagyon sokféle szürkéből szabtam 18x9 hatszöget (pontosabban ebből vagy 30 kisebb, keretezett hatszög volt), és azt varrtam össze egyetlen hatszög pink keretezésével feldobva. Három óriás spirált tűztem rá. A szürke 50 árnyalata címet adtam neki, noha nem olvastam a könyvet, csak a címadás után próbáltam az interneten beleolvasni. Jó poénnak tűnt, de sajnos a zsűri nem értékelte..:(
Itten látható a fülig érő szájú Kacsuk Évi mögött.


2013. július 17., szerda

Zsuzsi tortúrája

Az elmúlt időszak történéseihez tartozik még, hogy miután január végén észrevettünk egy csomót Zsuzsi mellei környékén, május 23-ára tűzték ki a műtétjét. Kicsi, jól körülhatárolható, jól operálható, 20-30 perc, szinte semmi az egész - ezt vártuk az állatorvosunk véleménye szerint. Ehhez képest - címszavakban:

altatás, műtét, haza, vérzés, vissza, újraaltatás, újra műtőasztal, belázasodás, injekció, seb kinyílása és elfertőződése, penicillinkúra, körgallér, kanül eltávolítása, napi állatorvos látogatás, sebtisztogatás, Kék Kenőcs (istenáldja Gombócz Ágit a javaslatért), majd majd' hat hét múlva körgallér levétele, sebgyógyulás

Ehhez képest az én kenyérre kenhető kutyám ezt egyetlen hang nélkül tűrte: a műtétet kivéve nem volt száj befogása, szájkosár, semmi, engedelmesen a hátára feküdt a napi kétszeri akcióhoz. Egyedül a nyárfalevél-projekt indult be, amint bekanyarodtunk az Ilka utcába.

A hős(nő)

2013. július 16., kedd

Munkák befejezése

Valamikor áprilisban tűztem le a két, még a télen készült darabot, viszont a szegésre csak a közelmúltban kerítettem sort.
Az Erdőtűznél igyekeztem a meglévő cérnákat felhasználni.

A piros részekre feketével rajzoltam a fatörzseket.

A zöld részekre pedig zöld színátmenetessel a lángok kerültek.

A Kibontakozásnál pedig a varrásráhagyások szétvasalása miatt nagyon homogén koncentrikus köröket tudtam varrni.