Kultúra és quilt

A korábbi posztokban ismertetett feladatokon túl 2018. novembere óta naplót is kellett vezetnem. Nyilvánosan bevallom, ez volt a legnagyobb kihívás, mert soha nem voltam grafomán típus, soha nem szerettem csak úgy magamnak írni. A naplóban (sima vonalas füzet) kellett írnunk az összes meglátogatott múzeumlátogatásról, a meglátogatott foltvarrós rendezvényekről, az elkészített quiltjeinkről ... bármiről, ami a témába vág. Na már most, ezeket én - bár fejemben jegyeztem, hogy mi kerül bele - mindig az utolsó előtti napon írtam meg visszamenőlegesen. Közben azért csináltam/lementettem képeket, ezeket szépen kinyomtattam, és beleragasztottam a megfelelő helyre. Egy-egy négyhónapos periódusban 10-12 bejegyzést tudtam produkálni. Ezeket aztán beszkenneltem, és úgy küldtem el a tutoromnak. A tutorom. A felállás nagyon angolos: minden diáknak (összesen 17-en vagyunk) van egy konzulense, akitől segítséget kérhet/kaphat, és aki értékeli a beadott dolgozatot. Az értékelés persze nem jeggyel tört

Amikor a negyedik modul véghajrájához értem, már nagyon "érett" a vírushelyzet. Bár a határidő március 31-e volt, a mintadarabokkal már március elejére készen lettem, és postára is adtam, noha akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan posta sem lesz. Amire a dolgozatot is elküldtem március végén, már tudtam, hogy az ötödik gyakorlati modulra nem kerül sor április végén Edinburgh-ban. Akkor még az volt az álláspont, hogy ezt Zoomon valahogy lenyomjuk, de aztán úgy döntöttek a tanáraink, hogy nem, csúsztassuk el a zsűrizési gyakorlatot. Hamarosan aztán az is kiderült, hogy az utolsó bíráskodásra sem kerül sor, hiszen a birminghami Quiltfesztivált is elhalasztják. Így aztán az angol céh történelmében mi leszünk a leghosszabb képzés: 2018-2021. Ha igaz.... A negyedik modul címe az, hogy Termékek és folyamatok, és kicsit leegyszerűsítve írjunk le mindent, amit a quiltkészítésben használnak. Bár mindig azt szoktam gondolni, hogy sokat tudok erről a témáról, mégis úgy éreztem, a list

Még mielőtt rátérnék a harmadik modulra, el kell mondanom, hogy 'bírótanoncként" lehetőséget kaptam tavaly, hogy Birminghamben "bírósegéd" (judge's angel) legyek. A jószerencsém Philippa Naylor mellé sorolt, így végignézhettem, hogyan bírál el egy nap alatt 95 darab tradicionális quiltet. Tudni kell, hogy az ottani rendszer szerint minden kategóriában három bíró dolgozik önállóan, az értékeléseiket folyamatosan összesítik az irodában. A nap végén megkapják azon quiltek listáját, amelyek a legtöbb pontot értek el (a mi esetünkben hét mű szerepelt rajta), és aztán együtt választják ki a három díjazottat. Bár szinte végig néma asszisztens voltam (ez volt az elvárás), roppantul érdekes volt Philippa kommentjeit olvasni, illetve a végén megfigyelni a három bíró vitáját, melyik is a legeslegjobb, mik azok a nagyon-nagyon apró dolgok, amelyek elbillentik a mérleg serpenyőjét. Azt gondoltam, hogy a harmadik modulban már kényelmesebben fogom magam érezni, hiszen nem a mű

Ha az első modult jó értelemben vett kihívásként éltem meg, a második volt aztán az igazi nemulass. A fő feladat az volt, hogy egy kiállítás darabjain keresztül elemezzem a kompozíciós elemeket (vonal, szín stb.) és elveket (egyensúly, ismétlés stb.). Az első kihívást a "kiállítás" kiválasztása jelentette. Erre nézvést annyi útmutatást kaptunk, hogy nem lehet quilt/textil, és a célnak jobban megfelel, ha sok műtárgy van és azokat különböző művészek készítették. Végigböngésztem az összes pesti múzeum áprilisi programját, de semmi alkalmasat nem találtam. Mivel rendszeresen járok Bécsbe tanítani és ott is meg szoktam nézni minden fontosabb kiállítást, ráakadtam az Iparművészeti Múzeumban (MAK) látható modern és kortárs kínai művészeti tárlatára. Előzetes kutatásaim alapján a kiállítás alkalmas volt a feladat végrehajtására, így aztán egy pénteken az esti óráim előtt bevettem a MAK-ot. Több órát töltöttem el, sokszor körbejártam, jegyzeteltem, ha nem látták, tapogattam, több szá

Ezt a posztot akkor szerettem volna megírni, amikor 2020. szeptemberében megszerzem a brit foltvarró céh "okleveles quiltbírói" végzettségét. A koronavírus azonban persze ezt a tervet is alaposan felborította: egy évvel csúszik az egész program. 2018. augusztusában úgy gondoltam, hogy rendelkezem a tanuláshoz szükséges minden előfeltétellel: a) nagyon érdekel a téma, bár arról a mai napig nem vagyok meggyőződve, hogy aktívan marketingelni is fogom magam ez ügyben; b) jól tudok angolul, nem gond megírni néhány hosszabb dolgozatot; c) van időm arra, hogy 4 hónap alatt elvégezzek egy-egy modult; és végül, de nem utolsó sorban d) van pénzem, hogy kifizessem a magyar fizetéshez képest nem kevés tandíjat. A kurzus négy elméleti(bb) és két gyakorlati modulból áll, amiből az első négyet teljesítettem eddig, a másik kettőt pedig majd élőben jövőre Angliában. Az első négyben kb. 10 ezer szavas dolgozatot kellett írni. Miheztartás végett, az én iskolám mesterképzésében egy átlago

Tudom, elég hülyén hangzik a cím, de már a készítés közben ez motosztált a fejemben, és nem találtam jobbat: a színek indiaiak, a formák meg ceruzák. Tavaly Birminghamben nagyon beleszerettem Nicholas Ball quiltjébe, aminek simán Színtanulmány volt a címe. Egyszerű volt a minta, harmonikusak a színek, jók az átmenetek. Nem csak nekem tetszett, általában mindenki el volt tőle ragadtatva. Mivel láttam Nick bemutatóját, úgy gondoltam, nekem is ki kéne próbálni ezt az improvizációs technikát. A végén aztán nem maradékokból csináltam valamit, hanem beáldoztam a már régóta nagy becsben tartott Oakshott Ruby Red kollekciómat. Ennek az anyagcsomagnak az az érdekessége, hogy a felvetőszál mindenhol piros, a keresztfonal pedig mindenféle a sárgától a kékig és a zöldig. Ebből adódóan a szövetnek más színe van vízszintesen és függőlegesen. Itt látható ez a gyönyörűség: Mivel nem sok anyagom volt, és más fajtát nem akartam beletenni, nagyon spórolásan egy-egy kupacnyi téglalapot szabtam ki, azokat

Három évvel ezelőtt egy pályázatra varrtam ezt a 90x120 cm nagyságú quiltet. A dolog teljesen absztraktnak indult: leginkább a festett és részben szitázott anyagaimat szerettem volna összekomponálni valami nagyon "ütős" színállásba. Meg is rajzoltam nagyjából, felnagyítottam, és aztán ahogy egyre inkább kész volt, egyre jobban beleláttam egy tengerpartot, ahol a balközépről valamiféle móló nyúlik bele a vízbe. Mivel a jobb alsó sarokba valamiféle nap került, a Délibáb címet adtam neki, bár lehet, hogy Kompozíció LXI vagy ilyesmi jobb lett volna. Semmilyen elismerést nem kaptam érte, valószínűleg azért, mert nem elég jó, de talán még annál is nagyobb baj volt, hogy nem igazán illett bele a pályázat témájába, ami Álomutazás volt. Ámbár nekem egy ilyen helyre való elutazás - pláne mostanság - maga lenne az álom.

Dél-Amerika minden pillanatát imádtam: embereket, városokat, tájakat, ételeket, zenéket. De különösen nagy hatással volt rám a sok víz. Míg érdekes módon a csapvíz fogyasztása sem Argentínában, sem Brazíliában nem ajánlott, mivel a víztisztítás az egész kontinensen gyerekcipőben jár, egyszerűen káprázatos volt az a vízmennyiség, ami a szemünk elé tárult. Kezdve attól a megfoghatatlan számtól, hogy Buenos Airestől északra a Paraná folyó torkolata kb. 60 km széles, azaz mintha Pestről Hatvanba hajóval kéne átkelni. Itt található Tigre, a Buenos Aires-iek kedvenc üdülő- és kirányulóhelye, ami valójában egy sok-sok apró szigeten épült város, ahol minden ház/telek külön földdarabon áll. Itt minden csónakkal zajlik: csónakkal megy körbe a boltos, a szemetes, a postás. Ha már víztömegtől beszélek, nem lehet kihagyni az Iguazu vízesést, ahol a víz mennyiségén kívül a víz hangja is lenyűgözi a látogatót, és érezteti, hogy mennyire apró pöttyöcske a nagy természetben.  Végezetül a