2007. december 28., péntek

Végre varrok!

Rövid karácsonyozás után végre újra elővettem a varrógépet. Csináltam két abroszt ajándékba - annyira egyszerűek, hogy nem is mutatom meg. Piros-zöld sakktábla mintás, sarokra állítva. És végre felavattam a needle punching apparátot.
Ezt leginkább tűnemezelésnek fordítják, pedig ez szó szerint "tűszurkálás". Még december elején rendeltem vagy 1 kiló szuper gyapjút meg selymet Edinburgh-ból (nagy volt a nosztalgia), meg volt is egy kevés itthon - részben Mártanéni küldeményéből. Isten áldja a két kezét! Csináltam egy képeslapot, de az nem publikus, értsd randa, viszont ez a könyvborító nem rossz második kísérletnek.
Kicsit "off-balance" az eleje, azaz lejjebb kéne lennie a mintának, de amúgy meg vagyok vele elégedve. 90%-ban gyapjú, de van benne egy kis selyem noil, meg négy darab organza négyzet is, ami háromdimenzióssá teszi. A szélén a fonalat is magam csináltam: sárga meg zöld fonalból és keskeny organzacsíkból. A hátára is csináltam egy kis mintát, hogy ne legyen olyan "pucér".

Elővettem néhány "mixed media" könyvemet, hogy mi mindenre lehet még használni, és nagyon megszállt az ihlet ... Ja, és elkezdtem a finn quiltemet. Már kész a háttér egy baromi csúnyán festett anyagomból.

2007. december 15., szombat

A dolgozatok

Nagyjából a felét olvastam el a 120-nak, azokat, amelyekben az volt a feladat, hogy interjúvoljanak meg itt dolgozó külföldit a magyar kultúráról, és az elméletek segítségével elemezzék a két kultúra különbségeit.
Ugyan sok újat nem írtak, de mindig érdekes olvasni, hogy mit tartanak fontosnak. Persze a relativitás nagyon érvényesült: a németek szerint nagyon családcentrikusak vagyunk, az argentínok szerint meg nem.
Újfent kiderült, hogy mennyire szomorúak és elégedetlenek vagyunk. Nem tudom, mennyire másodkézből származó információ ez, vagy tényleg megtapasztalták. A másik fájdalmas dolog, ami szinte mindenütt szerepelt, az idegengyűlölet vagy finomabban szólva az idegenek nem szeretése. Nem csak afrikaiakkal meg kínaiakkal szemben, hanem en bloc.
Talán a legaranyosabb (?) sztorit egy nigériai mesélte el: kikéri magának, hogy országát bárhol is Fekete Pákó képviselje, amire egyszer sor került a Fábry-féle Esti Showderben. Fel is hívta Fábryt, de persze eredményt nem ért el. Pákó továbbra is a kőbuta afrikai szinonimája.

2007. december 5., szerda

Összejött a projekt

Annyira örülök, hogy szinte mindenki elfogadta a meghívásomat erre a kultúraquiltes projektre! Hárman különböző indokok miatt inkább a háttérből figyelik az eseményeket, viszont a fórumról hárman jelentkeztek, így kitelt a létszám.
Tegnap este, miközben a hallgatók pót-ZH-t írtak Kommunikációelméletből, csináltam egy blogot a projektnek.
Mára összegyűlt kb. 120 házidolgozatom (egyenként 6-8 oldal). Ez annyira nem örömteli hír, mert határidőre kell elolvasnom őket, viszont mindig vannak érdekességek. Majd mesélek....

2007. december 2., vasárnap

Az "arculatadás" egy szép példája

Tegnap este egy német-holland barátom mesélte az alábbi történetet.
Valamikor a 80-as években Julianna holland királynő egy fekete-afrikai államfőt látott vendégül vacsorára. Az egyik fogásként mindenféle tengeri herkenyűt szolgáltak fel, és a terítékek mellett volt egy kis tálka citromos víz, ami arra való, hogy az ember az ujjait lemossa evés közben. Az afrikai ezt nem tudta (én se), szépen két kézzel megfogta a tálkát és megitta a vizet. Az asztalnál némi meglepetés tükröződött az arcokon, mire a királynő is megitta a sajátját. Julianna példáját pedig követte a többi vendég....
Ez az "arculatadás", azaz hogyan tehetünk valamit azért, hogy a másik ne szégyenüljön meg nyilvánosan.

2007. december 1., szombat

Felhívás kihívásra

Tudom, hogy sok csoportos varrás meg Round Robbin volt és van országszerte, de mostegy újabb ötlettel állok elő az Index fórumosok számára.
Az utóbbi körülbelül 10 évben két dologgal foglalkozom: más kultúrák megismerésével és megismertetésével, meg foltvarrással, ezért a kihívásnak a Kultúraquiltek címet adtam. Szeretnék összetoborozni 12 vagy 15 megszállott foltvarrót, aki jövő októberig elkötelezi magát, hogy 6 hetenként készít egy-egy A/4 méretű munkát, amiben egy adott kultúrával kapcsolatos élményeit, érzéseit, gondolatait foglalja textilbe.
Mivel tél van, az első választott kultúrám Finnország. Inspirációért körülnézhettek ezeken az oldalakon. Olyan munkákat szeretnék látni, amelyek innovatívak és ötletdúsak, tehát művésziek, de nem feltétlenül felelnének meg egy "art quilt" pályázaton.
Feltételek: pontosan A/4 méretű (210x297 mm), zömmel saját festésű/nyomású stb. anyagból készült, három rétegű (vékony flízzel), sűrű cikk-cakk öltéssel körbeszegve. A textilek mellett bármilyen anyag felhasználható.
A finn darab elkészítésének határideje: 2008. január 15.
A munkákat nem kell elküldeni, csak egy jó minőségű fotó kell róla. Miután a dolog beindul, egy csoportos blogot indítunk a projekthez, ahol meg lehet osztani gondolatainkat a folyamatról, illetve fel lehet tenni a végeredményeket. Később összedolgozhatjuk egy-egy darabbá, vagy pedig "könyvvé". Ha minden sikerül, a Határtalanul kiállításig hat kultúraquiltet csinálhatnánk, és ott mint a fórumosok közös munkáit bemutathatnánk.

Kérem, írjál, ha szívesen részt vennél ebben a kihívásban. (Nagyon izgulok, hogy összejöjjön::)

2007. november 29., csütörtök

Ki a jó szónok?

Ma kommunikáció előadáson a nyilvános beszéd volt a téma. Körbekérdeztem, hogy milyen ismérvei vannak egy jó szónoknak. Szinte mindent elmondtak, amit csak lehet. Na, mondom, akkor mondjanak a fentiek alapján egy jó szónokot, olyasvalakit, akit sokan ismerhetnek. Elhangzott egy-két név, majd a legelső sorban ülő fiú félhangosan megszólalt: "Adolf Hitler". Picit elbizonytalanodtam, mert tudtam, hogy a háta mögött ülők, tehát a többi 30-40 diák nem hallotta. Néhány padsorral hátrébb ültek a német cserediákok - öt huszonéves német egymás mellett. Mondjam hangosan vagy sem? Megismételtem a nevet. Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Az öt arcon öt különböző módon tükrözött a felháborodás, az utálat, a gyűlölet, a szégyen, minden. Tanulságos pillanat volt számomra.

2007. november 28., szerda

E-zine-ek és Lutradur

Tavaly decembertől mostanáig voltam Workshop on the Web nevű e-zine (azaz elektronikus magazin) "előfizetője". Négy számot kaptam, illetve rendeltem néhány korábbit. Ez nem igazán (sőt egyáltalán nem) quiltről szól, hanem inkább "kreatív hímzés" meg "mixed media". Sok dolgot meg is csináltam belőlük - majd egyszer talán mutatok is ezt-ezt.

Aztán valamelyik blog olvasása közben nyáron rátaláltam a Fibre&Stitch e-zine reklámjára, ami épp augusztus végén volt indulóban. Nagyon izgalmas volt az első szám is, meg most a második is, ami tegnapelőtt jött. Pontosabban nem jönnek ezek, hanem egy emailben küldik a passwordöt meg a jelszót, és erről a honlapról lehet letölteni az Acrobat file-t. Minden szám tematikus: az első "textúrákról" szólt, a mostani meg könyvekről.

Még az első számban volt egy Lutradur darab. Ez egy poliamid anyag, amiből még Birminghamben vettem egy keveset, mert annyit olvastam róla. A "feladat" az volt, hogy a Lutradurra varrj rá csipke- és gézdarabokat, majd fesd le, amivel csak tudod. Azután elő a hőlégfúvó, és lehet "rombolni". Az enyém ilyen lett:


2007. november 26., hétfő

Egy kis festés felüdülésképpen

Annyi munkám van az utóbbi hetekben, hogy csak néha szakítottam egy kis időt festésre. Ez is időbe telik, de valahogy nincs olyan nagy lelkiismeretfurdalásom, mintha varrnék.

Ez a két anyag azt mutatja, mi van, ha komplementer színeket eresztünk össze egy tálcán összegyűrt anyagra. Előtte áztattam őket mosószódás vízbe, hogy kevésbé folyjanak egybe a színek. Az első narancs és sötétkék, a második citromsárga és lila. Nem tudom, mi lesz belőlük, de nagyon tetszenek. Az elsőre azt mondta Era, hogy Van Gogh Arles-i kávéháza jut eszébe róla. Van benne valami.










Mivel a következő tervem (az ötéves tervben) egy éjszakai valami, festettem néhány kéket. Eléggé közel vannak egymáshoz színértékben, de nagyjából ilyet is akartam.






2007. november 24., szombat

Se kultúra, se quilt

Talán nem jókor kezdtem el ezt a blogolást, mert egyelőre csak nagyon szolíd képanyaggal tudok szolgálni. Ma mehettem volna a kollégáimmal kirándulni a Hármashatárhegyre, mehettem volna Bécsbe a Monet-tól Picassóig kiállításra, mehettem volna céhes közös varrásra (ahol még sohase voltam) - ehelyett 6 órát tanítottam "Európai interkulturális kommunikáció" címmel.

Elmesélnék egy kultúrás sztorit a legutolsó előadásomról. Néhány évvel ezelőtt egy a Siemens müncheni központjában dolgozó ismerősöm mesélte, és - ha nem felejtem el - elszoktam mesélni, amikor a nonverbális viselkedés tárgyi aspektusairól van szó. Ő mondta, hogy amikor valaki állásinterjúra megy, akkor persze a vendégeknek fenntartott parkolóhelyekre kell beállnia, amelyekre tökéletes rálátás esik a HR-osztály ablakaiból. Az interjú után kilesnek az ablakon, és megnézik, milyen autója van a jelöltnek. Nem is annyira a márka vagy a modell számít, hanem a kocsi ápoltsága.

Amikor ezt elmesélem, a hallgatók rendszerint mosolyognak egyet, de az arcukon látom, hogy vagy nem hisznek nekem, vagy azt gondolják, egyedi esetről van szó. Most is ez történt. Ebben a csoportban viszont van egy nagyon kedves német cserediák, akire a történet után kérdőleg néztem, és ő teljes természetességgel és meggyőződéssel mondta, hogy "hát, persze, ez így van". Volt aztán nagy felzúdúlás a többiek körében, hogy ez mekkora ökörség, meghogy nem is fair, meg különben is .... Azért remélem, sikerült megmagyaráznunk a miértet.

Zsuzsi ma végre hazajött a mamámtól, és elfoglalta megszokott helyét a fotelben. Már simán fel tud ugrani.

2007. november 22., csütörtök

Egy fárasztó, de érdektelen csütörtök

Ma csak tanítottam, pontosabban reggel 6 és 7 között megcsináltam egy "szendvicset". Már augusztus végére kész lett egy nagyobb munka, de Zsuzsi jelenléte miatt nem lehet a padlón dolgozni. Most hogy a mamámnál van "lelencben", végre összerakhattam. Tűzni majd csak később.