Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2009

A jó pap holtig tanul ... és én is

Tegnap olvastam egy internetes oldalon a ragasztós módszer "anyjától", kipróbáltam és működik. Én is szenvedtem azzal, hogy a kétoldalas ragasztós fátyolnál tükrözve kell rajzolni, meg hogy egy bizonyos idő után elválik a papír a fátyoltól. A módszer a leginkább akkor használható, ha egy darab anyagból viszonylag sok darabkát kell kivágni. 1. Az anyag (nagyobbacska) fonákjára szokásosan vasaljuk rá a fátyolt. Kihűlés után húzzuk le a papírt. És itt jön a csavar! 2. A papírra vékony filccel vagy puha ceruzával rajzoljuk rá a mintát (nem tükrözve!). 3. A visszájával felfelé tegyük le az anyagot, és a rajzolt felével tegyük rá a papírt. Vasaljuk meg kb. 5 mp-ig - és átmegy a minta! Utána pont' az átvasalt vonal mellett belülről vágjuk ki a darabkát. Más. Muszáj ideírnom: sajnálom, hogy nem tetszik nektek a kastélyos képem. Bevallom, én nagyon boldog vagyok vele:) De hát illések és pofonok...

Az idő vasfoga

Kép
A legújabb munkámnak is hosszú története van. Az úgy kezdődött, hogy a legutolsó Elle Dekorban (pusztán vizuális élvezkedés céljából vásárolom) volt egy képriport, amiben különböző modern bútorokat fotóztak le a turai Schlossberger-kastélyban. A kastélyt Ybl Miklós tervezte kívül-belül, ám az utóbbi - gondolom - 50-60 évben fél kézzel sem nyúltak hozzá: a lepusztult még nagyon enyhe szó. Rozsdás, mállik a vakolat, ki vannak törve az üvegek, hiányoznak a díszítőelemek. A neten csak külső képeket találtam róla, de azért el tudjátok képzelni, milyen lehet. Az elképzelés az volt, hogy egy kastély "alaprajzát" készítem el, ahol az egyes "szobák" a szokások híven különböző színűek, ám ez a dicső múlt épp hogy előkandikál a rozsdás-vakolatos jelen alól. Az alapanyag két forrásból jött: voltak a Robtól kapott kis darabka selymek-bársonyok-csipkék, és voltak a nyáron vasszulfáttal festett anyagaim. Innen már viszonylag egyszerű volt a feladat. A rozsdásokból megcsináltam a

Gúla-alapanyag

Kép
Rob anyagdarabkáiból, néhány saját fekete-fehér mintás pamutból és kicsike piros selyemből csináltam ezt a 38x38-as négyzetet Carol Taylor stílusában. Karácsonyi gúlává varrom majd össze, miután beszegtem fehérrel.

Sikerke

Kép
Hirtelen felindulásból és 20 eurót (plusz bankköltség) kockáztatva elküldtem Bécsbe az alábbi két fényképet egy munkámról a Sigrid Pöschl által kiírt Handgefarbt kiállításra. Tegnap délután kaptam az emailt, hogy küldhetem, mert tetszik nekik:) Ez az első (lesz még több?) másnak is tetsző quiltem... Nem verseny, díj nem lesz, de ki leszek állítva. Handgefabrt címmel a kiállítást két hétvégén (jan. 15-17 és 22-24) nézhetitek meg Bécsben.

Mert még nem volt elég dolgom,

elvállaltam a jelöltséget a Magyar Foltvarró Céh elnökségébe:( És - láss csodát - a jelenlévők meg is választottak. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a két elnökjelöltre pontosan ugyanannyi szavazat érkezett. Mivel az alapszabályunk nem rendelkezik az ilyen helyzetekről, a szavazást eredménytelennek nyilvánítottuk, és valamikor a közeljövőben újra az urnák elé járulhatunk. Addig is - miheztartás végett - Mártanéni megfogalmazta, mit is vár a tagság a vezetőségtől. Engedélyt kértem tőle, hogy idemásolhassam, mert régen nevettem ennyit. "Vezetőinkkel szemben támasztott elvárásaink 1. Legyen naprakész a foltvarrók napi helyzetében. Ez alatt értem, hogy ismerjen minden foltvarrót személyesen, akár céhtag az illető, akár nem (egyébként se tegyen semmilyen megkülönböztetést, az teljesen mindegy, hogy fizeti-e az illető a tagdíjat, vagy nem.) Ismerje munkáját, figyelje fejlődését, emlékezzen a négy évvel ezelőtt varrott kalaposzsuzsi főkötőjére is. Legyen otthon napi gondjaiban,

Kampányolok

a Sláger és a Danubius rádió fennmaradásért ! Érdekességként elmesélném, hogy öt évvel ezelőtti válásomig soha (na jó, nagy ritkán, autóban) hallgattam kereskedelmi/zenei rádiókat. Kossuth Rádió fan voltam évtizedekig, még akkor is, ha a vége felé már többször bosszantott fel, mintsem élményt jelentett volna. Miután elköltöztem a közös lakásból, már másnap Slágert hallgattam. Megmagyarázhatatlan, de talán a korábbi életemmel való "leszámolás" része volt. Bár a Bumeráng többször felbosszant (erősen előítéletes vélemények, hímsoviniszta attitűdök), de ennek ellenére szeretem reggeli indításként. Ha november 19-től nem szól, komoly űrt teremt az életemben. Persze túlfogom élni, de a magam módján szeretnék hozzájárulni, hogy ezt a "szokásos" magyar döntést vizsgálják felül.