Mit csinál az ember, ha ....

... nemzetközi quilt kiállításra megy? Néz és vásárol, vásárol és néz, néz és vásárol .... Közben néha angolos könnyedséggel néhány szót vált a könyvespolcán ott sorakozó szerzőkkel: "Ó, de jó, hogy látlak!", "Á, imádom a könyved!", "Ú, de tetszik ez a technika!"
Ám a legeslegfontosabb blog szempontból, hogy még indulása előtt megtanul fényképezni és/vagy új fényképezőgépet vásárol, a fotózás előtt/után/alatt felírja, melyik képet ki csinálta. Esetleg hat fontért megvásárolja az alkotók nevét is tartalmazó katalógust. Mivel egyiket is sem csinálta, így most csak azzal főzhet, amije van.
A nyílt pályázatra érkező alkotások közül leginkább az art és a contemporary quilteket nézi meg. Teljes bizonyossággal még most sem tudja, hogy melyik melyik, de általános alapelvként azt szűri le, hogy ahol csak "textilfoltokból" áll a munka, az "kortárs", ahol meg kevesebb darab anyag és/vagy egyéb cuccok is vannak, az "art".
Ennek a kétszárnyú quiltnek szereti a kompozícióját, izgalmasan tűnik el az út a direkt V-alakban felrakott két darab mögött.

A következő két darabot a Studio 21 önálló kiállításán fotózza. A művészek közül csak Sandra Meechet ismeri, ezért az ő blogját linkeli ide, hogy további képeket láthasson az érdeklődő. Izgalmas, mozgalmas textúrákat láthat, és megfigyelheti a "közösségi varrást". Az első nap egy hosszú asztal és három-négy szék mellé kitettek egy kb. 40 cm széles a blog szerint 40 méter hosszú (!) selyemszerű anyagot, mellé egy csomó fehér, nyers, barna, fekete cérnát, fonalat és egyéb effektet, és bárki leülhetett egy kicsit varrni-hímezni-díszítgetni. Szombatra már jó hosszú és változatos darab készült el. Örömmel megnézni jövőre, hogy mi is született.


A katalógus nélkül is tudja, hogy a következő darab Jacqueline Heinzé. A címe Rózsaösvény. Még mindig örül, hogy vezetőségi tag korában annyira nyomta az ügyet, hogy Jacqueline 20 darabot hoz el a Határtalanul kiállításra.

A következő darabnak se címét nem tudja, se az alkotóját, de nagyon tetszett neki ez a realizmus és absztrakció határán mozgó munka. Vannak ugyan boltívek, de nem úgy, ahogy a valóságban. Kicsit balra húz a kompozíció, de a jobb oldali téglafal igen gazdagon díszített, így majdnem ellensúlyozza a boltíveket.

"A mamáját elragadta az Alzheimer" (Alzheimer's took her mum) a címe ennek a megrázó darabnak. A vasvillák (bár lehet, hogy más másnak látja) és az egyre elmosódottabbá váló arcok jól szimbolizálják számára a kórságot, bár hálistennek személyes (értsd családi) tapasztalata nincs a dologról.




A következő munka előtt sokféle ellentétes véleményt hallott: volt, aki szörnyülködött, volt, aki imádta. Ez esetben sem emlékszik a címre/művészre, arra viszont igen, hogy a hölgy karján és combján folyó szöveg van tűzve, amitől nem portré ez, hanem egy élethelyzet ábrázolása.

C June Barnes munkáját is egyből felismeri, és örül, hogy nem csak neki tetszik, hanem a zsűritől is kapott egy "Highly Commended" (kb. dícséretes) megjegyzést.

A következő munka nem túl eredeti témájában (tenger), de kellemes összhatású és színvilágú.

Ezt meg azért szerette, mert úgy gondolta, jó példája annak, hogyan lehet elb....tt festett anyagokból vizuálisan vonzó egészet alkotni. Semmi extra, semmi cicoma, de jó ránézni.


Az utolsó művet az Angliában élő holland Ineke Berlyn Négy évszakát azért szerette, mert szerinte szakítani tudott a téma közhelyeséggével. Az alsó harmadokban visszahozta az előző évszakot, és ezzel nem négy külön darab lett, hanem értelmet adott az egymás mellé helyezésnek.

Ekkor elment vásárolni egy kicsit (sajnos a hitelkártyáján nincs napi limit beállítva), de még visszament nézelődni.