2011. augusztus 22., hétfő

Mit csinál az ember, ha ....

...vásárol? Természetesen nem annyira konkrétan vásárol, mint inkább nézeget.
Rácsodálkozik például Stef Francis, Jean Oliver és Myfawny Hart otthon festett hímzőfonalaira, amelyek a szivárványnál is több színben kelletik magukat a polcokon, és nem érti, miért nincsenek otthon gyakorlói az ún. kreatív hímzésnek, vagy legalábbis ő nem ismer senkit erről a területről. Ezek a szálak és a belőlük készült alkotások annyira vonzóak, hogy még az is vesz belőlük egy kicsit, aki szinte biztosra tudja, hogy csak a fióknak vásárol (pl. ő).
Aztán megáll Pauline Burbidge standjánál, és már majdnem elcsábul, hogy megvegye a saját kiadású könyvét, amikor kiderül, hogy Pauline már a kiválasztottak között van: jövő augusztusban ő is kap egy külön kis kiállítótermet itt, ahová már gőzerővel készül. Akkor majd inkább jövőre...
A Coats-Rowan-Westminster megastandján épp ott van maga az isten is: Kaffee Fassett. Könyvet dedikál, angolosan jópofizik és hősiesen tűri a nők ostromát, pedig .... Jó színérzéke van a pasasnak, ez tény, bár az odateremtett világ nem az ő világa.
A vásárlórészből visszakanyarog a kiállítókhoz és betér Pia Welsch minitermébe. Szereti a quiltjeit, elsősorban a színeket, élénkek, vidámak, de nem kiabálnak. A formák (ez a magszerű valami), a kompozíciók nagyon egyszerűek, de a képek hatásosak.




A következő standon, amit meglátogat a "Továbbtanulási ösztöndíj" pályázat öt indulója állítja ki a portfolióját. A résztvevők a City&Guilds nevű oktatási csúcsszerv által akkreditált PW-képzések résztvevői. A portfolióban tulajdonképpen egy nagyobb művet állítanak ki, valamint az ahhoz vezető tanulmányokat, rajzokat, próbadarabokat. Csütörtök este kiderül, hogy a nyertes Clive Barnett, eredetileg szövő, akinek a lehető legátlagosabb angol (értsd csúnya) fazonja van, viszont a munkái! Ez a nyertes darab.

És itt a standon kihallgatja, hogy Clive a nyílt pályázatra is küldött darabot. Ja, persze, van benne hasonlóság. Az ember rendes, nem tapogatja a quilteket, így azt sem tudja megmondani, hogyan is készült ez. Talán a forrasztópákától feketedett meg az anyag széle? Vagy amolyan zsenília? Nem tudja, de tetszetős munkának tartja.




Ugyancsak ebben a minigalériában találja ezt a triptichont, Mary McIntosh alkotását, amit a suffolki téglafalak ihlettek. A portfolióban szerepel egy nagy A3 méretű tanulmányalbum is, amit őszinte csodálattal lapozgat: millió és egy gondolat, ötlet, rajz, ami ehhez a faliképhez készült. Hű, na ezt szívesen hazahozná! A munkát is, de inkább a vázlatfüzetet.



Ekkor megint elmegy kicsit szájongani, talán vannak még felfedezetlen kincsek a vásárban.

2 megjegyzés:

Trudi írta...

Te jóságos ég! Két nap is ott voltam, de még így is volt, ami ezek szerint kimaradt. Sajnos a vásár is sok időt elvett tőlem... A katalógusra sajnáltam a 6 fontot, bár láttam, hogy sokan azzal bóklásznak.

Polyák Ildikó írta...

Ne izgulj, Trudi! Én három napot voltam, és külföldi blogokon én is láttam olyanokat, amiket élőben biztos nem.