Mit csinál az ember, ha ...
... beszámolót ír egy quilt fesztiválról? A válogatása természetesen szubjektív, de a végére tartogatja azokat az alkotásokat, amelyek a leginkább tetszettek neki.
Ám még ezelőtt pontosít. Egy angol blogban böngészve megtalálja a két nappal ezelőtti posztban szereplő két kedvence alkotóját. A meztelen nőt az általa régen csodált Annabel Rainbow készítette, a címe Élet (Az idő múlása) és a honlapja tanulsága szerint az alábbi szövegek vannak a testre tűzve. A lábain az angol nyelvterületen igen ismert Jenny Joseph vers, A figyelmeztetés olvasható: "Amikor öreg leszek, lilában járok és piros kalapban, ami nem illik egymáshoz, és nekem sem áll jól. A nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre és szaténszandálra költöm, és azt mondom majd, hogy vajra nem telik." A hasán a "Jól érzem magam a bőrömben" felirat szerepel, a mellbimbóján pedig "Adj egy kis süteményt".
A másik, amiről azt írtam, hogy elrontott festett anyagokból készülhetett, Sue Hotchkis Herkuleanum című műve. Találó!
Szóval, az utolsó vásárlási körútról visszatér a művészethez, és sok-sok látogatóhoz hasonlóan szájtátva bámulja a két egyiptomi sátorkészítő férfit, akik mindenféle kütyü nélkül (csak ceruza, tű, cérna, és olló) csodálatra méltó applikációkat készítenek. Akárhányszor arra jár, mindig varrnak. Sőt árulják is, a nézők veszik is, mert egy jó 4-5 négyzetméteres darabot csak kb. 300 fontért adnak.
És akkor az utolsó művek. A művész Regina Benson, litván születésű, de ezer éve Angliában él. Emberünk igen-igen ámul a képeken, és bár nagyon-nagyon szereti őket, kicsit zsúfoltnak tartja a "termet". Túl a falakra függesztett képeken, középre még két darab, vagy 4-5 méteres anyagdarab (art cloth) van belógatva. Így aztán szinte egyetlen munkát sem lehet szemből fotózni. Ezek sem túlságosan bonyolultak: a kiinduló fekete selyemből, pamutból és bársonyból kiszedi a színt (hajtogatással és/vagy viaszreziszttel discharge-olja), majd itt-ott visszafest. Nagyon izgalmas módon jó néhány mű meg van domborítva: valószínűleg valami fémháló van bennük, amitől kisebb-nagyobb hullámok keletkeznek.
Ennek a címére emlékszik: A Balti-tenger partja
A beszámolójából persze jó néhány fontos-érdekes-említésre méltó munka-technika-ember kimarad, de megfogadja jövőre majd másképpen csinálja. Addig is sok szeretettel kíván nektek inspirációt, időt és pénzt ahhoz, hogy quiltelési álmaitokat megvalósíthassátok:
Polyák Ildi
Ám még ezelőtt pontosít. Egy angol blogban böngészve megtalálja a két nappal ezelőtti posztban szereplő két kedvence alkotóját. A meztelen nőt az általa régen csodált Annabel Rainbow készítette, a címe Élet (Az idő múlása) és a honlapja tanulsága szerint az alábbi szövegek vannak a testre tűzve. A lábain az angol nyelvterületen igen ismert Jenny Joseph vers, A figyelmeztetés olvasható: "Amikor öreg leszek, lilában járok és piros kalapban, ami nem illik egymáshoz, és nekem sem áll jól. A nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre és szaténszandálra költöm, és azt mondom majd, hogy vajra nem telik." A hasán a "Jól érzem magam a bőrömben" felirat szerepel, a mellbimbóján pedig "Adj egy kis süteményt".
A másik, amiről azt írtam, hogy elrontott festett anyagokból készülhetett, Sue Hotchkis Herkuleanum című műve. Találó!
Szóval, az utolsó vásárlási körútról visszatér a művészethez, és sok-sok látogatóhoz hasonlóan szájtátva bámulja a két egyiptomi sátorkészítő férfit, akik mindenféle kütyü nélkül (csak ceruza, tű, cérna, és olló) csodálatra méltó applikációkat készítenek. Akárhányszor arra jár, mindig varrnak. Sőt árulják is, a nézők veszik is, mert egy jó 4-5 négyzetméteres darabot csak kb. 300 fontért adnak.
És akkor az utolsó művek. A művész Regina Benson, litván születésű, de ezer éve Angliában él. Emberünk igen-igen ámul a képeken, és bár nagyon-nagyon szereti őket, kicsit zsúfoltnak tartja a "termet". Túl a falakra függesztett képeken, középre még két darab, vagy 4-5 méteres anyagdarab (art cloth) van belógatva. Így aztán szinte egyetlen munkát sem lehet szemből fotózni. Ezek sem túlságosan bonyolultak: a kiinduló fekete selyemből, pamutból és bársonyból kiszedi a színt (hajtogatással és/vagy viaszreziszttel discharge-olja), majd itt-ott visszafest. Nagyon izgalmas módon jó néhány mű meg van domborítva: valószínűleg valami fémháló van bennük, amitől kisebb-nagyobb hullámok keletkeznek.
Ennek a címére emlékszik: A Balti-tenger partja
A beszámolójából persze jó néhány fontos-érdekes-említésre méltó munka-technika-ember kimarad, de megfogadja jövőre majd másképpen csinálja. Addig is sok szeretettel kíván nektek inspirációt, időt és pénzt ahhoz, hogy quiltelési álmaitokat megvalósíthassátok:
Polyák Ildi
(1).jpg)
Megjegyzések
Ági