2011. augusztus 23., kedd

Mit csinál az ember, ha ...

... beszámolót ír egy quilt fesztiválról? A válogatása természetesen szubjektív, de a végére tartogatja azokat az alkotásokat, amelyek a leginkább tetszettek neki.
Ám még ezelőtt pontosít. Egy angol blogban böngészve megtalálja a két nappal ezelőtti posztban szereplő két kedvence alkotóját. A meztelen nőt az általa régen csodált Annabel Rainbow készítette, a címe Élet (Az idő múlása) és a honlapja tanulsága szerint az alábbi szövegek vannak a testre tűzve. A lábain az angol nyelvterületen igen ismert Jenny Joseph vers, A figyelmeztetés olvasható: "Amikor öreg leszek, lilában járok és piros kalapban, ami nem illik egymáshoz, és nekem sem áll jól. A nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre és szaténszandálra költöm, és azt mondom majd, hogy vajra nem telik." A hasán a "Jól érzem magam a bőrömben" felirat szerepel, a mellbimbóján pedig "Adj egy kis süteményt".
A másik, amiről azt írtam, hogy elrontott festett anyagokból készülhetett, Sue Hotchkis Herkuleanum című műve. Találó!
Szóval, az utolsó vásárlási körútról visszatér a művészethez, és sok-sok látogatóhoz hasonlóan szájtátva bámulja a két egyiptomi sátorkészítő férfit, akik mindenféle kütyü nélkül (csak ceruza, tű, cérna, és olló) csodálatra méltó applikációkat készítenek. Akárhányszor arra jár, mindig varrnak. Sőt árulják is, a nézők veszik is, mert egy jó 4-5 négyzetméteres darabot csak kb. 300 fontért adnak.


És akkor az utolsó művek. A művész Regina Benson, litván születésű, de ezer éve Angliában él. Emberünk igen-igen ámul a képeken, és bár nagyon-nagyon szereti őket, kicsit zsúfoltnak tartja a "termet". Túl a falakra függesztett képeken, középre még két darab, vagy 4-5 méteres anyagdarab (art cloth) van belógatva. Így aztán szinte egyetlen munkát sem lehet szemből fotózni. Ezek sem túlságosan bonyolultak: a kiinduló fekete selyemből, pamutból és bársonyból kiszedi a színt (hajtogatással és/vagy viaszreziszttel discharge-olja), majd itt-ott visszafest. Nagyon izgalmas módon jó néhány mű meg van domborítva: valószínűleg valami fémháló van bennük, amitől kisebb-nagyobb hullámok keletkeznek.




Ennek a címére emlékszik: A Balti-tenger partja

A beszámolójából persze jó néhány fontos-érdekes-említésre méltó munka-technika-ember kimarad, de megfogadja jövőre majd másképpen csinálja. Addig is sok szeretettel kíván nektek inspirációt, időt és pénzt ahhoz, hogy quiltelési álmaitokat megvalósíthassátok:
Polyák Ildi

5 megjegyzés:

Marcsi és Ági írta...

Nagyon köszönöm a csodás és legfőképp tartalmas beszámolókat! Élveztem az írásodat!
Ági

Nóra írta...

Nagyon élvezetes volt így virtuálisan barangolni Veled,érdekes képeket mutattál és számomra szépeket is!

Márta néni azéris írta...

azért még külön köszönet, hogy milyen jól kinagyíthatók a képek. Azok a flamingók is elég rejtélyek a szememben, ez egy darab anyag, ami így van festve? applikációnak el se merem képzelni. Dehát egy darab anyagot csak nem tesznek ki egy ilyen kiállításon?!

RitaFoltok írta...

Köszönöm Ildi!

Polyák Ildikó írta...

A flamingók applikálva vannak, Márta:) És ahhoz képest, hogy milyen bumzli tűvel dolgoztak a pasasok meglepően pontosak.