2011. augusztus 30., kedd

Száraz kert

Akik ismernek, tudják, hogy már ember emlékezete (na jó, kb. 40 éve) nagy Japán-kedvelő vagyok, ld. nyelvtanulás, levelezés, a hálószobám, a céhes japán hétvége.
Amikor a Céh kihirdette, hogy a 2012-es gröbenzelli kiállításra 20-25 db kertet állíthatunk ki (már ott virítunk a nyitóoldalon), rögtön tudtam, hogy az enyém japán kert lesz. Még pedig száraz, azaz nagyjából-egészéből csak kőből álló. Az ilyeneket rendszerint zen buddhista kolostorok mellé építették, mert ideális a meditációhoz: egyrészt pihentető nézni, másrészt rendben tartani, mert gereblyével mintásra rendezik a sódert.
Kiindulásképpen kiválasztottam a kyotói Ryoanji-kolostor kertjét - ez talán a leghíresebb. Eredeti méretében mindössze 10x30 méter, és 15 nagyobb kő van benne elhelyezve: egy hármas, egy ötös és egy hetes csoportban.
Tudtam, hogyan akarom megcsinálni. Az angliai bőröndömbe betettem egy 60x160 centis lepedővásznat, jó varrótűket és egy erre célra ideális (kicsit vastag, de nem szakadós) cérnát, vonalzót és vízben oldódó jelölőt. Minden hajnalban és este varrtam, és mire hazaértem, majdnem kész is lett.
Kb. 30x30 centisre húztam össze, először megfestettem az egészet teával foltosra, majd száradás után fekete/szürke textilfestékkel.




Persze már ki is bontottam. Most már csak azt kell kitalálni, hogy kerülnek bele a nagy kövek:)

4 megjegyzés:

katafolt írta...

Á, ez annyira izgalmas! A beszámolód pedig nyomtatásért kiált :)

Trudi írta...

Szuper lesz!

Márta néni azéris írta...

Izgalmas, és mi így most már fogjuk tudni, hogy mitől kert. De a látogatók is? Nem mindig tudunk felnőni hozzád, persze ez nem a Te hibád.

Polyák Ildikó írta...

Igen, még kertesíteni kell... Van néhány ötletem, de nehéz, mert mindenáron puritánnak kell maradnia.