2016. november 21., hétfő

Nelson Mandela



Rolihlahla Mandela. Valószínűleg őt is ismerni véljük, de róla is keveset tudunk. Az én első találkozásom 1999. december 31-én volt vele. Azon az éjszakán a világ televíziói egy monstre körkapcsolásos műsort közvetítettek.  Amikor Dél-Afrikába, a Szivárványországba kapcsoltak, az ottani adásban Nelson Mandela köztársasági elnök visszalátogatott a Robben Island-i börtönébe, ahol 1964 és 1982 között egy durván 2x2 méteres (!) cellában tartották fogva. Egyszerre volt elborzasztó és felemelő, ahogy állt és nézett kifelé a zsebkendőnyi ablakon. El tudjuk-e képzelni, milyen lehet elszigetelten, napközben kemény kőfejtő munkára kényszerítve 18 évet eltölteni egy ilyen lyukban? Tény és való, a jogász végzettségű Mandela államellenes összeesküvést szervezett, de az apartheid (elkülönülés afrikaans nyelven) bármilyen formája elfogadhatatlan számomra.
A quilten az egyik kedvenc Mandela-idézetem szerepel – angolul, mert nem tudtam szép magyar fordítást készíteni. It always seems impossible until it is done. Hozzávetőlegesen: Mindig lehetetlennek tűnik, amíg nincs kész. Számomra ez a mondás persze nem csak politikáról szól, hanem az élet bármely területéről. Hány dologba nem is kezdünk bele, mert „lehetetlennek” tűnik? Hányszor borzaszt el bennünket a nehézség? Hányszor rettentenek el bennünket a vélt vagy valós következmények? Hányszor választjuk inkább a kényelmet? De szerencsére mindig vannak emberek, akik valamiért nem törődnek bele a fennálló helyzetbe. 

Nincsenek megjegyzések: