2016. november 16., szerda

Anna Frank



Anne Frank egy szempontból kilóg a sorból, hiszen a többiekkel ellentétben ő nem harcolt senkiért, csupán túlélni szerette volna a háborút. Az ő története azért is közel áll a szívemhez, mivel pontosan egyidős az édesanyámmal, aki hálistennek csak az Utász utcai bérház pincéjében töltött hónapokat Budapest ostroma alatt.
Először 1980-ban voltam a Prinsengracht 263-267. alatt található múzeumban. Idén áprilisban újra elmentem, de bevallom a hosszan kígyózó sor eltántorított, és nem mentem be felidézni az emlékeket.
A hivatalosan Anneliese Marie Frankként Frankfurtban született Anne (vagy magyarosan Anna) családja 1933-ban menekült Hollandiába. Eleinte boldogan éltek, de Hollandia 1940. május 10-ei náci megszállása után megint veszélybe kerül az életük. Amikor 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott németországi „munkára”, az apa, Otto Frank már másnap elrejtőzött. Frankék egy másik négytagú családdal 25 hónapig bujkáltak a Prinsengracht 263-os ház hátsó traktusában, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A családot 1944. augusztus 4-én először a westerborki átmeneti táborba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annát és nővérét Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg. Az anya Auschwitzban halt meg, míg Otto Frank volt az egyetlen a hátsó traktusban rejtőzködő nyolc ember közül, aki túlélte a holocaustot.
Anna 1941 óta vezetett naplóját az egyik bújtatótól, Miep Giestől kapta meg. Hosszas rábeszélés után 1947-ben adta ki naplót, amit azóta 65 nyelvre fordítottak le. Többször felmerült, hogy a napló nem eredeti, hogy megváltozatták, hogy Otto Frank személyes hasznot akart húzni lánya életéből. A legfrissebb és legkorszerűbb tudományos vizsgálatok ezeket a feltételezéseket megcáfolták, így ma bizonyosra vehető, hogy a napló Anna Frank eredeti és hamisítatlan gondolatait tartalmazza.

Nincsenek megjegyzések: