2016. november 28., hétfő

Ülő Bika



Bevallom, én csak felnőtt koromban – egyetemi kötelező olvasmányként – olvastam néhány indiánregényt. Nálunk Verne Gyula dívott otthon, azt adták a kezembe, igaz, a Landler Jenő utcai Marx moziban megnéztem az összes Gojko Mitic filmet, de azokat valahogy teljesen fikciónak tartottam, és nem kapcsoltam össze valós eseményekkel.
Aztán 1973-ban sor került a Wounded Knee-beli incidensre, és mivel akkor már valamennyire tudtam angolul, rájöttem, imádom ezeket az indián személy- és helyiségneveket. „Hol laksz?” „Sebesült térdben.” 
Sok indián vezető életét ismerjük viszonylag komoly történelmi hűséggel. Ülő Bikát azért választottam, mert a hunkpapa lakoták (a sziúk nyugati ága) egyik hagyománya már régóta birizgálta a fantáziámat.
Ülő Bika (lakota nyelven Tȟatȟáŋka Íyotȟake) kb. 1831-ben született. Eredetileg a Repülő Borz nevet kapta, de már akkor a Lassú melléknévvel illették, ami a megfontoltságát volt hivatott jelezni. Amikor aztán 14 éves korában kitűnt egy csatában tanúsított bátorságával, az apja átadta neki a saját nevét, ezért lett Ülő Bika. Az apjától ebből az alkalomból kapott sastollat viselte élete végéig.
A híres Little Bighorn (Kis Nagy Szarv) csata előtt Ülő Bikának látomása volt, amiben „tücsökrajnyi” katona fejjel lefelé esik bele a lakota táborba, amit egy közelgő nagy véres győzelemként értelmeztek. Három héttel később, 1876 júniusában, az egyesült lakota és cheyenne csapatok döntő csapást mértek az amerikai hadsereg Hetedik Lovasságára, amit a lakoták a profécia beteljesülésének véltek. A győzelem után Ülő Bika és csapata a mai Kanada területére költözött, ahol öt évig maradtak. Visszatérésük után megadták magukat a hadseregnek.
Ülő Bika évekig Buffalo Bill vadnyugati show-jában lépett fel, majd visszatért a dél-dakotai Álló Szikla Rezervátum területre. A kormány indiánügyekkel foglalkozó hivatala, az Indián Szolgálat attól tartott, hogy Ülő Bika befolyásával támogatni fogja a Szellemtánc mozgalmat, ezért elrendelték a letartóztatását. Az Ülő Bika követői és a rendőrség közötti harcban két lakota származású rendőr (Bikafej és Piros Tomahawk) 1890. december 15-én meglőtte, és a helyszínen meghalt.
A lakoták az USA olyan területén élnek, ahol kemény telek vannak, ezért éveket az első hótól az első hóig mérték. A télszámlálónak (winter count) nevezett naptárban minden évet egyetlen piktográf reprezentál, ami az adott év legnevezetesebb eseménye volt, úgy mint nagy volt a hó, meghalt valamelyik törzsi méltóság, járvány pusztított, stb. Hagyományosan minden törzsi csoport egy télszámláló-felelőst nevezett ki, ami nagy megtiszteltetésnek számított: az illető a törzs véneivel konzultálva döntötte el, hogy mi legyen az elmúlt év szimbóluma. 
A XIX. századig a télszámlálókat bivalybőrre rajzolták, és az egyes rajzokat vonalakban, spirálisan vagy hullámos mintában rendezték el. A Smithonian Múzeumban 10 télszámlálót őriznek, amelyek a XVIII. század végétől 1902-ig rögzítik a lakoták fontos eseményeit.

Az egyik legnagyobb lakota télszámláló, a Magányos Kutya (Lone Dog).


Nincsenek megjegyzések: