Mit csinál az ember, ha ....

...vásárol? Természetesen nem annyira konkrétan vásárol, mint inkább nézeget.
Rácsodálkozik például Stef Francis, Jean Oliver és Myfawny Hart otthon festett hímzőfonalaira, amelyek a szivárványnál is több színben kelletik magukat a polcokon, és nem érti, miért nincsenek otthon gyakorlói az ún. kreatív hímzésnek, vagy legalábbis ő nem ismer senkit erről a területről. Ezek a szálak és a belőlük készült alkotások annyira vonzóak, hogy még az is vesz belőlük egy kicsit, aki szinte biztosra tudja, hogy csak a fióknak vásárol (pl. ő).
Aztán megáll Pauline Burbidge standjánál, és már majdnem elcsábul, hogy megvegye a saját kiadású könyvét, amikor kiderül, hogy Pauline már a kiválasztottak között van: jövő augusztusban ő is kap egy külön kis kiállítótermet itt, ahová már gőzerővel készül. Akkor majd inkább jövőre...
A Coats-Rowan-Westminster megastandján épp ott van maga az isten is: Kaffee Fassett. Könyvet dedikál, angolosan jópofizik és hősiesen tűri a nők ostromát, pedig .... Jó színérzéke van a pasasnak, ez tény, bár az odateremtett világ nem az ő világa.
A vásárlórészből visszakanyarog a kiállítókhoz és betér Pia Welsch minitermébe. Szereti a quiltjeit, elsősorban a színeket, élénkek, vidámak, de nem kiabálnak. A formák (ez a magszerű valami), a kompozíciók nagyon egyszerűek, de a képek hatásosak.




A következő standon, amit meglátogat a "Továbbtanulási ösztöndíj" pályázat öt indulója állítja ki a portfolióját. A résztvevők a City&Guilds nevű oktatási csúcsszerv által akkreditált PW-képzések résztvevői. A portfolióban tulajdonképpen egy nagyobb művet állítanak ki, valamint az ahhoz vezető tanulmányokat, rajzokat, próbadarabokat. Csütörtök este kiderül, hogy a nyertes Clive Barnett, eredetileg szövő, akinek a lehető legátlagosabb angol (értsd csúnya) fazonja van, viszont a munkái! Ez a nyertes darab.

És itt a standon kihallgatja, hogy Clive a nyílt pályázatra is küldött darabot. Ja, persze, van benne hasonlóság. Az ember rendes, nem tapogatja a quilteket, így azt sem tudja megmondani, hogyan is készült ez. Talán a forrasztópákától feketedett meg az anyag széle? Vagy amolyan zsenília? Nem tudja, de tetszetős munkának tartja.




Ugyancsak ebben a minigalériában találja ezt a triptichont, Mary McIntosh alkotását, amit a suffolki téglafalak ihlettek. A portfolióban szerepel egy nagy A3 méretű tanulmányalbum is, amit őszinte csodálattal lapozgat: millió és egy gondolat, ötlet, rajz, ami ehhez a faliképhez készült. Hű, na ezt szívesen hazahozná! A munkát is, de inkább a vázlatfüzetet.



Ekkor megint elmegy kicsit szájongani, talán vannak még felfedezetlen kincsek a vásárban.