2011. november 7., hétfő

Miért nem lehetett fényképezni Jacqueline kiállításán?

Tényleg mindenki odavolt a kiállításáért, én pedig önző és önzetlen módon nagyon örültem, hogy ilyen sok embernek - meg persze magamnak - ilyen felejthetetlen esztétikai élményt okoztam.
Néhányan zokon vették, hogy nem lehetett fényképezni. Egyrészt ez nem szokatlan quilt kiállításokon: a múltkor, amikor a Hírfoltokbeli cikk kapcsán utána néztem a szerzői jogi szabályozásnak itthon és külföldön, egyértelművé vált, hogy a mű "sokszorosítása" (ide tartozik a fénykép is) a szerző engedélyéhez között. És ezt az engedélyt ő nem adta meg.
Mivel három napig Jacqueline közelében voltam, így tudok egy másik indokot is tőle, ami szerinte a fő ok, és igen elgondolkoztató. Azt mondta, hogy ha lehet fényképezni, akkor emberek bejönnek, nem néznek se jobbra, se balra, előkapják a gépet, és sorban lefotózzák az alkotásokat, ahelyett, hogy a szívükkel és szemükkel apprecipiálnák azokat. És valóban, azt gondolom, hogy sokan töltöttek a "szokásosnál" több időt a teremben, mert nem lehetett fotózni. Azért nézték a lehető legközelebbről, azért fürkészték a nüanszokat hosszú percekig, mert tudták, csak a fejükben vihetik haza a "képet". Azért jöttek sokan többször is vissza, hogy még alaposabban szemügyre vegyék a munkákat.
És ugyan a blogokon valóban nem tudjuk "megosztani" másokkal, hogy mit is láttunk, de a fejünkben talán sokkal maradandóbban rögzültek ezek a csodák.

9 megjegyzés:

Colette írta...

Teljességgel érthető számomra, ugyanis így lehet valakinek a művészetét tisztelettel magunkba fogadni, hogy nem akarjuk birtokolni, hanem(csak) a terem és az időintervallum adta korlátok között szemlélődve befogadni.

dalia írta...

énis egyetértek, sőt, én már utazások során se nagyon fényképezek, mert rájöttem így sokkal többet látok.

sajnálom, hogy nem lehettem ott a hétvégén, de nem hiszem, hogy a képek kárpótolnának úgysem.

Marcsi és Ági írta...

Most, hogy a két szememmel is láthattam a kiállított darabokat teljességgel meg is értem azt, hogy mások ne fényképekről ismerjék meg a munkáit. Még egy tökéletes fénykép sem adja vissza azt a csodás színvilágot, amivel Jacquelin hihetetlenül tud bánni. A varázs csak nyomokban jön elő. Ezt valóban látni kell!!!
Ági

36évi írta...

Nagyon igaz. :) Volt, hogy csak azért bementem a terembe, hogy egy kicsit szívjam a levegőt, érezzem a légkört. Nagyon köszönjük, Ildi, hogy elhoztad nekünk Jacqueline-t. Azok a barátaim, akik egyébként idiótának néznek engem és a hasonszőröket a rongyozás miatt, leborultak előtte. :)

Zazálea írta...

én emlékszem, hoyg a Louvre-ban a japánok bementek a csodálatos masztabába, nem néztek semmit, hanem körbefotózták,végigkattogtatták a gépüket és továbbmentek.
és akkor mi röhögtünk rajtuk,de legfőképpen szántuk őket.és tátottuk a szánkat odabent.

Polyák Ildikó írta...

Ez a japán fényképeszkedés egy hosszú sztori. Van rá (néhány) kulturális magyarázat (köztük hihetőek is). Majd írok egy posztot róla.

Zazálea írta...

érdekelne!

Lonci (Győr) írta...

Csodás művészt hoztál nekünk! Többször is bent voltam, kicsit beszélgettem is vele, addig persze amíg "rám-ért" , mivel mindig jöttek a lányok csodálattal adózva művészetének. Finom, nyugodt lénye kellemes társaság volt számomra.

Polyák Ildikó írta...

Igazán nincs mit, Lonci. Ez egy teljes mértékben önző tett volt tőlem. ÉN akartam újra látni, de persze meg voltam győződve, hogy nem csak nekem tetszik.