Nem először szembesültem Dél-Afrikában a Magyarországról elképzelhetetlen mértékű és mennyiségű szegénységgel. Egy-egy "izgalmas" kompozíciót kivéve még fényképeket sem szoktam csinálni az ilyen nyomornegyedekben: nem érzem etikusnak, hogy kitegyem az életüket a nyilvánosság elé. Csinálja ezt egy hozzáértő szociofotós! A másik szokásom, pontosabban nem-szokásom, hogy nem kérek meg vadidegeneket, hogy portrét vagy szelfit készítsek róluk/velük. Nem tudom, hogy alakult ez ki, talán, mert én is furcsán érezném magam, ha le akarnának fotózni a Váci utcában. Na jó, 50 évvel ezelőtt:) Hosszú és a lényeg szempontjából érdektelen, hogy hogyan lett most egy közeli és jó minőségű portrém egy fiatal anyáról. Elég annyi, hogy az én telefonom volt kéznél. Amikor itthon rendezgettem a fényképeket, annyira megtetszett a nő arckifejezése, az a fajta fájdalom és lemondás, ami nekem a szeméből tükröződik, hogy kedvem támadt ebből egy quiltet varrni. A háttér "Soweto", Johannesburg kb...
Megjegyzések
Az a baj a Freudenberggel, hogy csak teljes tekercseket lehet rendelni és futárral dolgoznak, nagyon sok a postaköltség. Igaz, nálunk egy ideje árulja néhány terméküket a Brother online-boltja. Nem olcsók, csak a Soluvlies van jó árban. Hoppá, megnéztem, 272-es is van, 114 cm széles, 16 lej. Ez kb. 1100 Ft/m.
Egy nagy zsák hasonló hulladékom van, kis, keskeny darabok. Könyvjelzőket akarok varrni velük, gondolom, életem végéig :D.
Mi a címe az online boltnak?