2011. november 24., csütörtök

Ajajaj.....

Ilyen az, amikor minden összeesküszik az ember ellen. A pokolba vezető út is.....
Szóval, tegnap sorsoltam. Beírtam a random.org-ba a 20 kommentelő nevét, és mivel elbénázva nem tudtam kinyomtatni a képernyőt, lementettem Wordbe, és úgy nyomtattam. Gondoltam, majd lefényképezem, és berakom.
Na, ez a lépés nem sikerült. Persze ma újra beírhattam volna, de az már csalás lenne.
Így csak el kell hinnetek, hogy a listán Cz_Kriszta van a topon, utána jön szorosan b_Ildi és Ritafoltok.

És a díj. Bevallom, úgy gondoltam, ha ismerem az illetőt, ha nem, igyekszem a kedvében járni, ezért tegnap választottam ki ezt a kis pakkot: három márványozott anyag, egy passzoló kékes-zöldes meg egy pink, meg egy kis szintén saját festésű hímzőfonal. A pink hímzőfonal még hiányzott, de az nincs saját. Szerintem kijön belőle egy táska, Kriszta. (Írd meg a címed!)

Katafoltokat sorsolta a gép végére, neki szeretnék egy kis vigaszdíjat küldeni. Küldd el a címed!

Nagyon köszönöm a kommenteket, és akkor hajrá, csak így tovább ......

2011. november 23., szerda

Megvan a nyertes....

de nem volt ma időm lefotózni az ajándékot. Szóval még izguljatok kicsit!

2011. november 21., hétfő

Születésnap

Holnap lesz négy éve, hogy megszületett ez a blog.
Úgy érzem, a magam szempontjából jól sikerült a gyerek. Az első bejegyzések még erősen személyes hangvételűre ("Kedves Naplóm!" stílusúra) sikerültek, de aztán visszatértem saját magamhoz: elsősorban a quiltről és a kultúráról szólnak a bejegyzéseim, nem pedig a magánéletemről. Nem használom arra a blogot, hogy lájkoltassam magam: simán exhibicionistán megmutogatom, hogy mit csinálok. Ennek megfelelően nem tömegek olvassák a blogot, és viszonylag kevés a megjegyzés is. Ez utóbbit azért - őszintén megvallva - sajnálom, mert jó lenne több visszajelzést kapni másoktól/tőletek.
És ha már blog-születésnap, akkor a virtuális hagyományoknak megfelelően az ünnepelt ad ajándékot. Az a fantasztikusan egyedi és innovatív ötletem támadt, hogy azok között, akik november 22-én 00.00 óra és 23.59 óra között megjegyzést hagynak, kisorsolok egy ajándékot. Persze textileset és persze saját készítésűt.
Szóval, hajrá mindenki, most érdemes kommentelni!

2011. november 20., vasárnap

Jacqueline közbélése

Többen kérdeztétek tőle a kiállításon, milyen flízt használ. Rákérdeztem emailben. A válasz: Freudenberg Thermolam 270 vagy 272 (az egyik szélesebb, mint a másik), vagy Thermolam Plus (ez bevasalható).

2011. november 13., vasárnap

Egy kedves emlékkép

Nem szoktam sokat nosztalgiázni (még nem!), nem szoktam régi fényképeket nézegetni (na jó, ritkán), és - úgy egyáltalán - nem gondolom, hogy régen jobb, szebb, izgalmasabb életem lett volna.
Most viszont majdnem véletlenül (a Google Earth-ön való más-keresés közben) ráakadtam egy sevillai szálloda, a Patio de la Alameda fényképeire, ahol 1998-ban két éjszakát töltöttünk. Nem is szálloda ez, hanem apart-hotel, jó méretes, tökéletesen berendezett lakáskákkal. Amikor bementem a recepcióra, hogy van-e üres szobájuk, azt mondtam, kerül, amibe kerül, ITT muszáj megszállnunk. És nem is került sokba. Ott az elsőn a sarokban volt a lakásunk.

Ad 1. Talán meg kéne varrni ezt a hangulatot.
Ad 2. Jó lenne elmenni még egyszer ide:)))

2011. november 7., hétfő

Miért nem lehetett fényképezni Jacqueline kiállításán?

Tényleg mindenki odavolt a kiállításáért, én pedig önző és önzetlen módon nagyon örültem, hogy ilyen sok embernek - meg persze magamnak - ilyen felejthetetlen esztétikai élményt okoztam.
Néhányan zokon vették, hogy nem lehetett fényképezni. Egyrészt ez nem szokatlan quilt kiállításokon: a múltkor, amikor a Hírfoltokbeli cikk kapcsán utána néztem a szerzői jogi szabályozásnak itthon és külföldön, egyértelművé vált, hogy a mű "sokszorosítása" (ide tartozik a fénykép is) a szerző engedélyéhez között. És ezt az engedélyt ő nem adta meg.
Mivel három napig Jacqueline közelében voltam, így tudok egy másik indokot is tőle, ami szerinte a fő ok, és igen elgondolkoztató. Azt mondta, hogy ha lehet fényképezni, akkor emberek bejönnek, nem néznek se jobbra, se balra, előkapják a gépet, és sorban lefotózzák az alkotásokat, ahelyett, hogy a szívükkel és szemükkel apprecipiálnák azokat. És valóban, azt gondolom, hogy sokan töltöttek a "szokásosnál" több időt a teremben, mert nem lehetett fotózni. Azért nézték a lehető legközelebbről, azért fürkészték a nüanszokat hosszú percekig, mert tudták, csak a fejükben vihetik haza a "képet". Azért jöttek sokan többször is vissza, hogy még alaposabban szemügyre vegyék a munkákat.
És ugyan a blogokon valóban nem tudjuk "megosztani" másokkal, hogy mit is láttunk, de a fejünkben talán sokkal maradandóbban rögzültek ezek a csodák.

2011. november 5., szombat

Jacqueline Heinz kiállítása Budapesten


Akinek még nincs hétvégi programja, szívből ajánlom, jöjjön ki Angyalföldre a József Attila Művelődési Központba. A Céh Határtalanul kiállításának részeként itt van Jacqueline Heinz és 22 csodálatos műve. Csak most, csak Önöknek!