2011. december 8., csütörtök

Giccs? - 1

Tudom, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, de egyszerűen már nem bírom szó nélkül azt az iszonyattömeget, ami művészet/iparművészet/kézművesség címén megpróbálnak eladni nekem/nekünk itt és világszerte.
Miért írom meg ezt a minitanulmányt? Szerettem volna általánosságban körüljárni bizonyos fogalmakat, nem kis részben saját magam épülésére. Nem fogok magyar linkeket/képeket betenni (pedig jó kis dolgok vannak a Meskán is), mert nem célom, hogy bárkit is pellengérre állítsak. Nem fogok a tárgyi kultúrában (pl. kerti törpe, játékok, turista szuvenírek stb.) burjánzó giccsről írni, megpróbálok a foltvarrás/quilt (vagy ezen a fedőnéven eladott) témában maradni. Nem akarom megmondani, hogy mi (magas) művészet, mi giccs és mi simán csak ízléstelen. Nem akarok kinyilatkoztatni, csupán gondolkodni – remélhetőleg veletek közösen. Ezért is örülök, hogy a két korábbi poszthoz már jó sokan hozzászóltatok.

Igyekeztem több mindent elolvasni a témával kapcsolatban. A kiinduló forrásom Whitney Rugg, a Chicagói Egyetem tanárának
tanulmánya volt.
A szó eredetével kapcsolatban többféle elm
élet létezik, de annyi bizonyos, hogy a “kitsch” szót először az 1860-70-es években használták müncheni műkereskedők az olcsó műalkotásokra. A XX. század elejére a giccs már nem csak esztétikai kategória volt, hanem politikai töltetet is kapott, mégpedig az urbanizáció, a tömegtermelés, a tömegkultúra és az elüzletiesedés eredményének tekintették.

Mi giccses? A giccset elsősorban a téma, a tárgy ábrázolása teszi: elcsépelt, leegyszerűsített, mű/mache, az érzelmekre direkten ható, a “jaj de aranyos!”, az Elizabeth Bartontól kölcsönzött szóval “szacharin”, olyan mintha cukor lenne, de még sem az. Ezért vonzó a tömegek számára, ezért adható el nagy mennyiségben “Ha a műalkotásokat demokratikusan ítélnénk meg, aszerint, hogy hány embernek tetszik, a giccs minden versenytársát legyőzné.” (Kulka 1996). Kulka szerint az igazi művészetet az különbözteti meg a giccstől, hogy a giccs azonnal felismerhető, érzelmileg erősen telített tárgyakat vagy témákat ábrázol (ld. kiscica, kisgyerek, naplemente), de lényegesen nem gazdagítja az ábrázolt tárgyakkal vagy témákkal kapcsolatos asszociációnkat, azaz nem mond semmi újat (már millió egy ilyen cicát, gyereket, naplementét láttunk). Vagy gondoljatok a rossz szerelmeses filmekre: már percekkel előre tudjuk, mikor lesznek egymáséi, mikor fognak összeveszni/kibékülni (persze ettől még jót lehet bőgni a végén). Ebben a műfajban azok az én igazi kedvenceim, amelyekben azért van valami "csavar", mondjuk A szív hídjai (Bridges of Madison County).

A giccs szép elemeket is tartalmaz, pl. egy vörös rózsacsokor, de a szó szoros értelmében nem szép. Kulka (1988) szerint a giccs lényege, hogy a sokak számára vonzó képek felhasználásával kereskedelmi vagy politikai célzattal manipulálja az érzelmeket. Ha a giccset szembe állítjuk a szépséggel, a szépség őszinte, eredeti, összetéveszthetetlen élményt jelent a befogadó számára.

Kundera írta A lét elviselhetetlen könnyűségében, hogy a giccs alapvető sajátossága a „második könnycsepp”.

„A giccs a meghatódás két könnycseppjét csalogatja elő, melyek szorosan követik egymást. Az első könnycsepp azt mondja: milyen csodálatos, amikor gyerekek futnak a gyepen! Milyen csodálatos az egész emberiséggel együtt meghatódni azon, hogy a gyepen gyerekek futnak! - mondja a második. A giccsből csak ettől a második könnycsepptől lesz giccs." (1992:323) A giccs vonzereje éppen ebben rejlik, az ismerősségében, a közös érzések által adott visszaigazolásban.


Ez egy quilt, mégpedig - mint oldalt látszik a rozetta - díjnyertes darab!!!
Folyt.köv.

12 megjegyzés:

juditsd írta...

nem egyszeru tema, sokan nekifutottak mar meghatarozni mi muveszet, mi giccs, ....sokszor a felvallalt giccs valik muveszette...pl Koons muveiben
http://www.jeffkoons.com/site/index.html

Ismerunk semakat - tul csopogos, erzelmek helyett erzelgoseg, giccsnek mondjuk, ha vmi masnak akar latszani,mint ami ( pl muanyag felulet marvannya cirmositva:) ezek az ugrandozo delfinek is visszatero motivumok, vagy a faliszonyegek ozikei :) De nem mindig ilyen egyertelmu, van , mikor tudatos, geg-nek szant az izlestelenseg....Szoval, izgalmas tema!:)

36évi írta...

Ezen a szinten engem az döbbent meg, hogy mi munka van egy ilyen alaposan összerakott, de tökéletesen ízléstelen darabban.
A közepe hihetetlenül érdekes, átlátni sem tudom, mi lehetett a cél. Vagyis de, akkor megfejtve: nem volt cél, csak a sablonok felpakolása ezerrel és giccsé tökéletesítése. Döbbenet.

ezkriszti írta...

Azt hiszem megfejtettem.
"Az emberiség a könnyező egyszarvú szemszögéből. " Merthogy, egyedül az nincs a képen. :)Inkább a zsűrit kapnám elő.

Marcsi és Ági írta...

Előttem már sokan írták, hogy nehéz téma, osztom a véleményüket Én azt gondolom, hogy nem mérhető, nem meghatározható, nem általánosítható, hogy mi hány és milyen apró (vagy nagy)összerakott részlet után válik giccsé. Önmagában a fa, a gyerekek, a hullámok, pink színű nap és a delfinek nem lennének annyira kiemelkedően problematikusak, csak így összességében borzalmas. (igaz így nagyon!) Nem is kísérlem meg kifejteni a gondolataimat, mert jövő hétig írhatnék. De azt gondolom, hogy aki ezt a munkát készítette egész biztosan nem látja giccsesnek. De azt is gondolom, hogy ha megnéznénk az alkotó gyerekkori közegét, akkor ott lenne a rejtély kulcsa. A szobában pink színű műanyag virágok a kagyló alakú gipsz vázában, a tv tetején díszként megjelenő fröccsöntött delfinpár, a kanapén pihe-puha plüss és szatén szív alakú párnák bármilyen színekben pompázva, a falakon túlszínezett (jelen témában már aktuálissá váló) képek, a vitrinben poliészter terítőcskén viháncoló rózsaszín cicák, vagy akár egy villódzó fényfüzérrel körülvett Szűz Mária szobrocska türkiz és pink színösszeállításban akár megtalálható lehetett gyerekkori otthonában. És ő ha elment a nagyszüleihez, vagy a szomszédjához, akkor hasonló "díszeket" láthatott azoknál is. Én a gyerekkori közegben látom a legfőbb okot. Mindenkinek gyerekkorában alakul ki a stílusa, a "szép" érzéke a nevelő közeg irányítása alapján. Neki ezek természetes és "szép" darabok voltak, sőt most is azok. Az értékmérő eddigi életében teljesen más,mint másoknál. Valószínű nem szólt rá az édesanyja, hogy mi szerint öltözzön, vagy ne öltözzön, milyen színű kendőt válasszon, melyik pulóver illik a szoknyájához, mekkora és milyen színű műanyag gyöngysort tegyen magára. Ami talán egyes országokban teljesen elfogadott, az nálunk megbotránkoztató is lehetne. (70 éves hölgy rózsaszín fodros szoknyácskában, hatalmas citromsárga karika fülbevalóval) Ott ezen az ő környezete sem csodálkozik, sőt azt mondanák rá, hogy "jól tartja magát".
Szerintem soha senki nem fogja tudni leírni, meghatározni a giccs fogalmát, mert ahány kultúra, ahány személyiség, annyiféle eltérés lesz. És a nagy kérdés, kik közül fog kikerülni ezt a fogalmat meghatározó csoport?

Visszatérve a díjnyertes darabra: az a véleményem, hogy a bírálók vagy szintén "szép"-nek találták, vagy a technikai kivitelezés alapján ítélték oda a díjat.

Ági

Zazálea írta...

nem a giccshez, hanem Kunderához. most akarok írni róla (már vagy 3 hete), hogy nekem ez a könyv a number one, nem azért, mert tetszik, hanem azért,mert rólam szól. és gondoltam,megkérdezem, nektek melyik.
ha nem bánod, leírom a blogomban, mert most megerősítettél. nem másolás. :o)

katafolt írta...

Úgy gondolom, reperek azért vannak, nem annyira misztikus dolog ez. Igenis jól meghatározható, mi a gics és mi az, ami még nem. Az ordító ízléstelenséggel szemben a giccsnek azért ravaszabb, árnyaltabb változatai is vannak, ha mondhatom így :) Mindnyájunknál van egy vonal, ahol csendben bevalljuk magunknak: tudom, hogy giccses, mégis tetszik.

Kicsoda írta...

en is azt erzem, amit Katafolt mond... azt, hogy valami izlestelen ritkabban tudjak megmondani, mint azt, hogy gicces.
Nekem itt igazabol az a kerdes, hogy miert baj a giccs? Engem nem zavar, holott finoman szolva minimalista izlesem van, de nem erzem, hogy ramtelepedne barmi, vagy celcsoport lennek, akvel meg akarnak vetetni dolgokat.
A Kundera, mint sokszor itt is majdnem stimmel. Szerintem az elso konnycsepp az elemnyben megelt munkae, a masodik az erre valo emlekezese. Es ez sokkal pontosabb, mert a giccsnel pont az (erzelmi) munkat akajuk megsporolni es csak az utohatast `elvezzuk`. Ezert sem ertem pontosan a gondot. A giccs nem a muveszet helyett van, nem becserelhetoek. A muveszet valami, amivel dolgozni kell, es akinek erre van szuksege annak a vele valo munka is hozzatartozik, nem pedig egy szukseges rossz. Az a sznob:-)

Csíki mama írta...

Szerintem a művészi munkában van valami plusz, valami Isteni szikra.
Ezt minden alkotó tudja, érzi.
Ez nem tud tömegportékává válni.
Az olcsó műalkotáshoz sokan hozzáférhetnek, s van akinek ez elég.
A ma-szerintem tudatosan támogatott ízléstelenség olyan harsány és tolakodó,hogy csak tudatosan lehet kikerülni.
Aljas amikor a gyerekeket célozza.

Hopi-Patch írta...

Elolvasva a megjegyzéseket, úgy érzem, mindenki véleményében van valami igazság, de talán Ági fogalmazta meg legjobban azt, amit valójában én is erről a témáról gondolok.
Mindenesetre érdemes mélyen elgondolkodni ezen!

lomaquilt írta...

Nehéz fába vágtad a fejszédet! Kicsit értem, hogy miért nem akarod magyar példákkal illusztrálni mondandódat, pedig az lenne az igazi. Olyan sok kiállitás van szerte az országban, olyan gyorsan készülnek a művek, biztos hogy lennének példák. Tegnap voltam az Iparművészeti Múzeumban és én ott is találtam olyat, amit giccsnek neveztem volna. Pl. a kecskeméti csop.vez.értekezleten szintén voltak ebből a kategóriából, de senki nem merte leirni (sokan ismerték egymást!) Ami a gyermekkort illeti én félig osztom a nézetet. Bizonyos idő után jön a lázadás, hogy az én lakásom nem lesz ilyen stb. Viszont ha visszamegyünk a szülői házba (már aki vissza tud menni!) hiányolja a korábban szerinte giccsnek kikiálltott dolgokat. Az tény, hogy egy olyan milliőből ahol sok a művészi könyv, sokat járnak kiállitásra, koncertre, más lesz a gyerek értékitélete.
Gondoljunk az ötvenes hatvanas évek csipketeritőire, amit mindenütt kikiálltottak giccsnek, ma pedig drágán árulják és izlésesen elhelyezve nem tünik giccsnek.

Ulla's Quilt World írta...

Hi! Greetings from Finland! Your quilts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world! www.quiltworld2.blogspot.com
Yours, Ulla

Zelnice írta...

kriszta, sztem ildi pont azt írta korábban, h. az a baj, hogy művészetet adnak el giccsként - ha jól értettem.
egyébként érdekes módon idén én sem veszem észre, annyira elvagyok a magunk világában, el vagyok foglalva magammal, magunkkal.
a giccs meg...számomra az a kérdés, miért szeretik oly sokan? erre még nem jöttem rá. az én lányom a mai napig imádná, ha én nem mutatok neki mást, vagy magától kinőtte volna? miért nem látja más is, hogy az ízléstelenül cukros és rózsaszín, mikor olyan egyértelmű - nekem? passz. nem is igen foglalkozom ezzel, bár most bari-ügyben belefutottam a kérdésbe. alapvetően liberális vagyok, tőlem akár lehetnek olyanok is, akik szeretik a giccset. majd jövök még olvasni titeket, köszi katafa a diskurzust, bár én most kissé destruktív vagyok, bocs.