2009. június 11., csütörtök

Nyomtatós kísérlet

Nagyjából mindenki tudja, hogy a nagyapám órájával foglalkozom mostanában. Sőt, elárulom, azóta előkerült még egy - régebbi - zsebóra. Édesanyám szerint az újonnan megtalált volt az apai nagyapám első órája, ami megjárta az I. világháborús olasz frontot is. Nagyon szép darab, működik is, és tartója is van. Ne nagyon nevessetek, de a nagypapa kedvenc bikájának herezacskójából készült:)
A másik óra is a nagyapamé volt, de azután apukámra hagyományozódott, aki az anyukám szerint még az ötvenes években - megismerkedésükkor - is szívesen hordta.
Na, ennek az "újabb" órának a képeivel kísérletezem manapság, felhasználva Maggie Grey Image to Stitch c. könyvét. Mivel az alábbi biztosan nem kerül rá a munkára (sőt, hasonló sem), megmutatom, mi van a kétoldalas vetexre nyomtatok.
Kicsit féltettem az alig féléves nyomtatómat, de semmi baja nem lett. A kép tükröztem. Az A/4-esnél kicsit kisebbre vágtam a vetexet és körben mezei ragasztóstifttel felragasztottam a géppapírra, értelemszerűen a papíros része feküdt a papírra. Száradás után a szokásos módon felvasaltam egy darab anyagra, és kihűlés után levettem a papírt.

Mivel a vetex "lyukacsos", olyan antikos hatása lesz a képnek. Meg lehet még kenni akrilmédiummal, ha fényesnek szeretné az ember.

2 megjegyzés:

36évi írta...

Gőzöm sincs, hogy nem ment széjjel a rag. fátyol... Tényleg antik.
Már megint varázsoltál, mi? :)))
Hogy mik jutnak az eszedbe?!
(most dolgozom, és siránkozok it egyedül, mert tudom, hogy ti milyen jól elvagytok...)

Márta néni írta...

Én meg annak örülök, hogy augusztusban látni fogom az eredményt.Hajrá hajrá