Újonc-tanonc-szakember-mester

Dublinban megvettem ezt a könyvet. Ilyen quilt könyvekben a bevezetéseket rendszerint nem szoktam elolvasni, de most mégis megtettem. Megpróbálom lefordítani:
"Mielőtt valami újnak a tanulásába fognánk, nem tudjuk, hogy nem tudjuk. Akkor jövünk rá, hogy nem értünk hozzá, amikor elkezdjük tanulni: tanoncként már tudjuk, hogy mit nem tudunk. Az idő előrehaladtával, a tanulás végén szakemberré válunk: tudjuk, hogy mit tudunk. Ha azonban innen kitartóan eljutunk a tanulási folyamat végéig, tudat alatt kompetenssé válunk, azaz már nem gondolkodunk azon, hogy mit csinálunk. A folyamat mesterei válunk.
Nem mindenkiben van meg a kitartás eddig a mesteri szintig. Sokan megelégszenek a szakemberséggel: elérik a hozzáértés ezen szintjét és ott megragadnak, örülnek annak, hogy tudják, hogy mit tudnak. Vannak, akik sohasem jutnak túl a tanonc fázison, megelégszenek azzal, hogy repertoárjukat több új alapkészséggel bővítik, de egyetlen területen sem jutnak el a végpontig. Mások a tevékenységi területükün folyamatosan erősítik hozzáértésüket, új készségeket tanulnak, új területeket tárnak fel a maguk számára úgy, hogy újra és újra végig mennek ezen a tanulási cikluson. Ezért az ilyen ember mindig progresszív, friss, ötletgazdag és nem engedi meg magának, hogy megrekedjen."
Innen úgy folytatja (és fejezi be), hogy a könyv bármelyik "fázisban" lévő foltvarrónak szól, de arra kell törekedni, hogy eljussunk a mester szintig. Számára tehát a "mester" nem technikai tökélyt jelent, hanem a kényelmi zónánk folyamatos tudatos tágítását.
A könyv gyakorlatilag arról az újításáról szól (amiről különben már olvastam amerikai magazinban is), hogy először fehér pamut anyagból és pamut közbéléssel megcsinálja a teljesen hagyományos quiltet, és utána egyben Procionnal befesti. Ennek számtalan variációját mutatja. Nagyon érdekes. Majd beszkennelek egy-két oldalt.