2008. augusztus 27., szerda

Újonc-tanonc-szakember-mester

Dublinban megvettem ezt a könyvet. Ilyen quilt könyvekben a bevezetéseket rendszerint nem szoktam elolvasni, de most mégis megtettem. Megpróbálom lefordítani:
"Mielőtt valami újnak a tanulásába fognánk, nem tudjuk, hogy nem tudjuk. Akkor jövünk rá, hogy nem értünk hozzá, amikor elkezdjük tanulni: tanoncként már tudjuk, hogy mit nem tudunk. Az idő előrehaladtával, a tanulás végén szakemberré válunk: tudjuk, hogy mit tudunk. Ha azonban innen kitartóan eljutunk a tanulási folyamat végéig, tudat alatt kompetenssé válunk, azaz már nem gondolkodunk azon, hogy mit csinálunk. A folyamat mesterei válunk.
Nem mindenkiben van meg a kitartás eddig a mesteri szintig. Sokan megelégszenek a szakemberséggel: elérik a hozzáértés ezen szintjét és ott megragadnak, örülnek annak, hogy tudják, hogy mit tudnak. Vannak, akik sohasem jutnak túl a tanonc fázison, megelégszenek azzal, hogy repertoárjukat több új alapkészséggel bővítik, de egyetlen területen sem jutnak el a végpontig. Mások a tevékenységi területükün folyamatosan erősítik hozzáértésüket, új készségeket tanulnak, új területeket tárnak fel a maguk számára úgy, hogy újra és újra végig mennek ezen a tanulási cikluson. Ezért az ilyen ember mindig progresszív, friss, ötletgazdag és nem engedi meg magának, hogy megrekedjen."
Innen úgy folytatja (és fejezi be), hogy a könyv bármelyik "fázisban" lévő foltvarrónak szól, de arra kell törekedni, hogy eljussunk a mester szintig. Számára tehát a "mester" nem technikai tökélyt jelent, hanem a kényelmi zónánk folyamatos tudatos tágítását.
A könyv gyakorlatilag arról az újításáról szól (amiről különben már olvastam amerikai magazinban is), hogy először fehér pamut anyagból és pamut közbéléssel megcsinálja a teljesen hagyományos quiltet, és utána egyben Procionnal befesti. Ennek számtalan variációját mutatja. Nagyon érdekes. Majd beszkennelek egy-két oldalt.

8 megjegyzés:

bucilla írta...

Érdekes volt olvasni ezt a gondolatot....

ezkriszti írta...

Stitching to Dye .... De jól hangzik!
Érdekes ez a tanonctól mesterig gondolat. Aztán ezt még gondolom megspékeli az is, ki milyen adottságokkal rendelkezik valamihez, milyen gyorsan fog szinteket váltani.

36évi írta...

Mint a Boncok aranya.

És tényleg milyen jól végigveszi a folyamatot, ez így olvasva triviális, de sosem gondolkodtam el rajta, pedig látom, hogy kéne.

Colette írta...

A szívemből szóltak a sorok, megfogalmaztad a problémámat.20 év foltvarrás után most nyitok a világ felé, mert a professzionális varrás ( pénzért, a piacra), olyan falakat emelt körém, hogy nem tudtam kibontakozni. Nagyon örülök, hogy ezt elolvastam, jó úto vagyok. Kööszönöm. Colette

Márta néni írta...

A kényelmi zónánk folyamatos bővítése....ezt kéne kőbe vésni. Kevesen vagytok, akik úgy tudnak szárnyalni mint Te, de egy picikét mindnyájunkon emelsz.

Ildi írta...

Ha egyvalamire jó a Kultúraquilt projekt, az éppen 15 ember kényelmi zónájának bővítése:) És ennek nagyon örülök.

Márta néni írta...

Este ennek a könyvnek a borítója képével az agyamban mentem aludni, és a mondattal, hogy a kész képet festi. Alvás nem volt, mert a nyugalmi zónám(majdnem türelmit írtam) felrobbant. Most egyébként is a gyűrés foglalkoztat. Lehet hogy egyszer round robint csinálunk, egyik varrja, másik befesti?

36évi írta...

Hú de jó ötlet! :)