Kultúra és quilt

Nagyon régen ismerem azt az idézetet, amelyik a meghívón szereplő quiltre került. Szégyen-gyalázat, de mindig elfelejtem, hogy ki mondta, csak arra emlékszem, hogy egy német pap. Martin Niemöllernek hívják. Niemöller az I. világháborúban a német haditengerészetnél szolgált, érdemeiért vaskeresztet kapott, majd egy hirtelen váltással teológiát tanult a münsteri egyetemen, és több nagy templomban teljesített szolgálatot. Hitler 1933-as hatalomra kerülése után nyíltan szembehelyezkedett a német protestáns egyházak náci ideológia alá kerülésével. Ezzel egy időben azonban voltak nyilvános zsidóellenes megjegyzései, aminek kapcsán időről időre heves viták övezték alakját. A háború után maga Niemöller is elismerte, nem mindig gondolkodott helyesen, és hogy az egyházak nem tettek eleget a zsidók megvédése érdekében. Niemöllert 1937-ben államellenes tevékenységért letartóztatták, és Rudolf Hess külön kérésére börtönbüntetésre ítélték. 1938 és 1945 között előbb a sachsenhauseni, majd a da...

Ő az egyetlen magyar. Nem mintha nem lennének a magyar történelemben, illetve közéletben az én definíciómnak megfelelő hősök, de valahogy a többieken nem találtam fogást. Már felnőtt fejjel követtem nyomon 1989-ben alakjának tisztázását, soha nem felejtem Ember Judit dokumentumfilmjét a kihantolásról, nagyon megérintettek a snagovi emlékek, végigolvastam a perről hozzáférhető anyagokat. Aztán 2005-ben megnéztem Mészáros Márta filmjét, amiben egyetlen új mozzanat volt, és röpke internetes kutatással sem tudtam eldönteni tény-e vagy fikció. A tervet készítve vissza is néztem a film végét, hogy megbizonyosodjam, tényleg jól emlékszem. A kivégzés előtti napon a Cserhalmi György által játszott börtönpszichológus (?) megkérdezi tőle, van-e valamilyen utolsó kívánsága. Igen, szeretné visszakapni azt a textilzacskónyi földet, amit még akkor kapott az édesanyjától, amikor elköltözött Kaposvárról, és azóta is mindig a zakózsebében volt. Egy marék föld – ez marad mindenből. A quiltet ben...

Rolihlahla Mandela. Valószínűleg őt is ismerni véljük, de róla is keveset tudunk. Az én első találkozásom 1999. december 31-én volt vele. Azon az éjszakán a világ televíziói egy monstre körkapcsolásos műsort közvetítettek.   Amikor Dél-Afrikába, a Szivárványországba kapcsoltak, az ottani adásban Nelson Mandela köztársasági elnök visszalátogatott a Robben Island-i börtönébe, ahol 1964 és 1982 között egy durván 2x2 méteres (!) cellában tartották fogva. Egyszerre volt elborzasztó és felemelő, ahogy állt és nézett kifelé a zsebkendőnyi ablakon. El tudjuk-e képzelni, milyen lehet elszigetelten, napközben kemény kőfejtő munkára kényszerítve 18 évet eltölteni egy ilyen lyukban? Tény és való, a jogász végzettségű Mandela államellenes összeesküvést szervezett, de az apartheid (elkülönülés afrikaans nyelven) bármilyen formája elfogadhatatlan számomra. A quilten az egyik kedvenc Mandela-idézetem szerepel – angolul, mert nem tudtam szép magyar fordítást készíteni. It always seems imposs...

Egy újabb óriás: Abraham Lincoln! A világ és benne az átlagmagyar keveset tud a polgárháborúról, az maximum Elfújta a szél díszleteként szolgál. Észak és Dél összecsapásának nagyságrendjét jelzik az alábbi elborzasztó statisztikák. Összesen 600-800 ezer ember halt meg (harcban, fertőzés vagy sebesülés következtében vagy fogságban), naponta átlagosan 504. Akkoriban az USA lakossága kb. 18 millió volt, tehát mintegy 2,5%-a vált áldozattá, ami a mai népességre vetítve annyi, mint 7 millióan halnának meg egy háborúban. A halottak kb. 40%-át soha sem azonosították. A halálozások kétharmada betegségnek/fertőzésnek volt tulajdonítható. A polgárháború egyik legnagyobb csatája 1863. július 1 és 3 között Gettysburgnél zajlott, ahol a három nap alatt mintegy 60 ezer (!) katona halt meg és 3000 ló pusztult el. A harctéren 1865. november 19-én katonai temetőt szenteltek fel. Lincoln itt elmondott beszéde a történelem legjobb amerikai szónoklatai közé tartozik. A beszédnek nem csak a...

Mit is írhatnék néhány sorban Mahatma Gandhiról, a „nagy lélekről”? Vitathatatlanul a XX. századi történelem egyik legkarizmatikusabb alakja, akit – bár természetesen nem mindenki „szeretett” – világszerte máig egyértelmű tisztelet övez. Az erőszakmentesség politikája számtalan követőre lelt: Aung San Suu Kyu is példaképének tekinti. Megint csak egy filmre kell hivatkoznom: a Richard Attenborough rendezte Gandhira , amiben Ben Kingsley szerintem élete legjobb alakítását nyújtotta. Sok életrajzi filmmel ellentétben ennek a hitelességét kevesen kérdőjelezték meg, sőt állítólag jól ábrázolja azokat a részben máig is ható dilemmákat, amelyekkel India függetlenedése járt. Aki még életkorából adódóan nem látta, feltétlenül nézze meg. Szöveg helyett hadd tegyem ide a kedvenc Gandhi-fényképemet, amin 1931-es londoni látogatásán a Downing Street 10. előtt fényképeztek le.  Amikor az ő quiltjét varrtam, meginterjúvoltam az IBS egyetlen indiai hallgatóját, akitől elsősorban a „...