2020. szeptember 29., kedd

Anyja lánya. Az első lépések

 Bár ez a quilt sokkal kisebb lesz, mint az előző, sokkal több "gondom" van a tervezéssel.

Először is itt van ez az ezeréves fénykép. 


Nagyon helyeske rajta, és pontosan ugyanúgy néz ki, mint én hasonló koromban, ámbár ő mindig is sokkal szebb volt. Vagy csak én annak látom. A képnek kompozíciózosan két "baja" van. Van a hajában egy tüll masni, ami csak a nagyításon látszik jobban, viszont ettől fura formája van a fejének. A másik a virágcsokor. Szép-szép, de nem igazán szeretném a kész munkán. Ezért aztán használni kellett nem létező rajztudásomat. Kiszedtem a csokrot, és próbáltam berajzolni a ruháját. Nem látszik tisztán, milyen is a ruha: egybe darab vagy kétrészes. Én kétrészesnek nyilvánítottam, és az eleje közepére csináltam egy gomboláspántot.

Persze kérdés még, hogy milyen legyen a quilt formája. Hagyjam meg ezt az ovális alakot? Tegyek rá pepita keretet? Vagy legyen simán téglalap alakú? Még nem tudom a választ.

A másik probléma, hogy a kép fekete-fehér, tehát színezni kell. Úgy gondolom, a ruha sötétkék lehetett élőben, és talán egy bordó függöny elé ültették be őket. Ez a megoldás nagyon nem vonz, mindenképpen valami "patchwork"-öt akarok belőle csinálni. Ez azért is fontos, mert csak így tudom magamat is belevarázsolni a képbe.

Nagyon sokat agyaltam, hogy mi is legyen, mennyire legyen realisztikus (=bőrszínű az arca és a keze) és akkor bevillant, hogy van egy darab kartonom még az "örökségből", ami mind színeiben, mind mintájában nagyon tetszett neki. Ez az őszies paletta nagyon ő volt, egy csomó ilyen ruhára emlékszem. És imádta a "törökös" mintát, amit majd talán tűzésként be tudok hozni.


Elkezdtem válogatni az anyagokat. És eldöntöttem, nem lesz realisztikus a színezés. Meglátjuk, mi sül ki belőle. Az egyetlen jó hír, hogy elhasználhatok egy csomó gyári anyagot, amikről azt hittem, sohasem veszem már őket elő. Never say never....

Nincsenek megjegyzések: