2020. július 23., csütörtök

Quiltbíró képzés 5

A korábbi posztokban ismertetett feladatokon túl 2018. novembere óta naplót is kellett vezetnem. Nyilvánosan bevallom, ez volt a legnagyobb kihívás, mert soha nem voltam grafomán típus, soha nem szerettem csak úgy magamnak írni. A naplóban (sima vonalas füzet) kellett írnunk az összes meglátogatott múzeumlátogatásról, a meglátogatott foltvarrós rendezvényekről, az elkészített quiltjeinkről ... bármiről, ami a témába vág. Na már most, ezeket én - bár fejemben jegyeztem, hogy mi kerül bele - mindig az utolsó előtti napon írtam meg visszamenőlegesen. Közben azért csináltam/lementettem képeket, ezeket szépen kinyomtattam, és beleragasztottam a megfelelő helyre. Egy-egy négyhónapos periódusban 10-12 bejegyzést tudtam produkálni. Ezeket aztán beszkenneltem, és úgy küldtem el a tutoromnak.
A tutorom. A felállás nagyon angolos: minden diáknak (összesen 17-en vagyunk) van egy konzulense, akitől segítséget kérhet/kaphat, és aki értékeli a beadott dolgozatot. Az értékelés persze nem jeggyel történik, hanem szövegesen. Az én tanárom Steve Lockie minden egyes dolgozathoz legalább három sűrű oldalt írt, darabonként mindenre reflektált, pluszkérdéseket tett fel, kvázi beszélgetett velem. És a végén kimondta "teljesítette" vagy "nem teljesítette". Mert képzeljétek, nem mindenki teljesített mindent elsőre, azaz volt olyan, hogy visszadobták átdolgozásra, kiegészítésre.
A figyelmes olvasó talán feltette a kérdést magában, hogy miért van két gyakorlati vizsga. Itt jön elő a "jurying" és a "judging" fogalma, amit magyarra nem igazán lehet lefordítani, de a PW-körökben jártasak ismerik a különbséget.
Vannak olyan versenyek/pályázatok, ahol - téma megkötésével vagy anélkül - a beérkező fényképek alapján az ítészek (akár fizikailag egy szobában, akár a világ különböző pontjain ülve) közös megegyezéssel kiválasztanak x darab quiltet, ami aztán bekérnek és kiállítanak. Így működik Ezüstvölgy, a heidelbergi Quilt Triennálé, a Quilt National és még sok más verseny. Persze ekkor is fontos a minőség, de a végeredményt jelentősen befolyásolhatja, hogy adott nagyságú kollekciót válogatnak össze, és az esetek többségében arra törekszenek, hogy akár tematikusan, akár technikailag a kollekció változatos legyen. Az ilyen versenyeken saját maguknak értékelik a munkákat, de semmilyen visszajelzést nem adnak az alkotónak, még azoknak sem, akiket beválogattak. Ez a "jurying", és ez lesz majd az 5. modul.
A másik oldalon vannak olyan versenyek, ahol minden benevezett művet egy-két-három bíró értékel, rendszerint önállóan, valamilyen módszerrel "osztályozza" a munkákat, majd a bírók kiválasztják a díjazottakat. Ebben az esetben mindenki kap valamilyen értékelést: akár numerikan, akár szöveggel, ami leginkább attól függ, hogy hány pűlyamű van.. Így működik a birminghami Quiltfesztivál és számos amerikai verseny.  Ez a "judging", amit majd 2021. augusztusban Birminghamben csinálhatunk.
A két rendszernek van természetesen többféle kombinációja is, amikor van előválagatás fénykép alapján, majd élőben bírálat. A legjobb példa erre a Quiltcon. Olyan is van, hogy az előválogatás után élőben még "kizárhatnak" bizonyos alkotásokat. És ma már sok helyütt senkinek soha nem adnak visszajelzést, mert annyi pályamű van, hogy a dolog fizikailag nem lehetséges.
Összefoglalva, nehéz bírónak/ítésznek/minősítőnek lenni, mert az is "rossz", ha sok nagyon jó pályamunka van, és az is, ha csupa kutyaütő darabot neveztek be. A COVID-mizéria kevés előnyének egyike, hogy az elmúlt hónapokban több neves - angol és külföldi - quiltbírót hívtunk egy Zoomos prezentációra. Bár a véleményük több ponton eltérő volt, mégis kirajzolódni látszik egy afféle "jó gyakorlat".



Nincsenek megjegyzések: