A thermofax szita

Decemberben nagy beruházásra szántam el magam: Münchenben vettem egy thermofax szitakészítőt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mások számára is készítek szitákat.
Sokáig tartott az előkészület: néhány hozzávalót itthon kellett felkutatnom, és meg kellett terveznem a standard képkollekciót.
Mi is az a thermofax szita? Gyakorlatilag egy stencil. Mennyiben más, mint a stencil? A legnagyobb előnye, hogy a saját fekete-fehér képeinkből, rajzainkból csinálhatunk szitát. Egy szerelmeslevélből, az értekezleten csinált firkálmányból, a gyerek/unoka rajzaiból, a napi újságból, térképből, kottából.... gyakorlatilag bármiből. Csak egyetlen kötöttség van: ne legyenek benne túl nagy fekete foltok.
Az elkészítés meglehetősen egyszerű.

Az én gépemmel maximum A/3 méretű szitát lehet készíteni.

A lézernyomatra ráteszek egy darab speciális szitaszövetet, és ezt beteszem két speciális fólia közé.

Ezt a szendvicset beetetem a gépbe, amikor elkapja a henger, felgyullad egy nagyon erős lámpa, és ahol a gép festéket érzékel, pici lyukakat nyom a szitaszövetbe.

A kész szövetet azután vízálló ragasztószalaggal egy plexikerethez rögzítem, és egy nap szikkadás után már használható is szita.
Egyelőre kétféle méretű (A/4 és A/5) keretet rendeltem. Összeállítottam egy 25 képből álló kollekciót, amiben vannak hagyományos és modern minták, de bármilyen kinyomtatható kép- vagy szövegfile-ból (.doc, .pdf vagy .jpeg) tudok szitát csinálni. Az első megrendelést már teljesítettem is: az egyik MOMÜ-s csoporttársam által írt szöveget magyarul és angolul tettem rá egy szitára.