2013. augusztus 5., hétfő

A projekt III - A félresiklás története

A város peremén is az unalomig ismert versek közé tartozik, ezért jelentett igazi kihívást. A guanót ("műtrágyaként alkalmazott, magas foszfor- és nitrogéntartalmú madár- vagy denevérürülék") minden érettségizett magyar ismeri - mondjuk az idősebbek inkább.

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Szóval, leegyszerűsítve, valami várost akartam tetején a guanóval. Ezt meg a Külvárosi éjt olvasva valami megszerkesztettet, gépieset akartam, ahol a guanó elnyomja a várost. Volt itt jó pár darab sötétszürke, fekete frissen festett anyag, és ebből megszületett ez péntek estére.
Nagyon tetszik (nem kék a valóságban!), de az ég adta világon semmi köze ahhoz a környezethez. Túl szép, túl szabályos, inkább nagyvárosi éjszaka, semmint külvárosi elkeseredettség.
Így aztán szombat reggel elővettem azt a kész batikot, amelynek a "családjába" már régen beleszerelmesedtem, és pontosan a guanóhoz rendeltem júniusban, meg a másik nagy szerelmet, az Oakshott Fabrics natúrszínű pakkját, ami meg tavaly ősszel érkezett. A várost kisebb léptékűre, szabálytalanabbra csináltam, a "fények" kisebbek és tompább színűek lettek, és a csíkos anyag szándékosan teljesen lenyomja a várost.

Ez már olyasmi, mint amit akartam. A valóságban picit sötétebb, kellett volna photoshopolni.
Holnap elutazom Birminghambe, és mivel viszek magammal mindenféle elektronikus ketyeréket, remélem, esténként képes beszámolót tudok adni a Quiltfesztiválról.

Nincsenek megjegyzések: