2008. február 27., szerda

A norvégok

Ha már tegnap a fjordokról volt szó, eszembe jutott két történet a norvégokkal kapcsolatban.
Onnan indulnék, hogy 150 évvel ezelőtt Skandinávia volt Európa legszegényebb régiója, ezért aztán sokan kutatják, mi is lehet a titkuk.
Amikor az 1980-as években felfedezték az északi-tengeri gázkincset, majd elkezdték kitermelni, a norvégoknak hirtelen nagyon sok pénzük lett. Mivel már akkoriban is prognosztizálták, hogy a XXI. század elejére vészesen elöregszik a lakosság, az akkori szociáldemokrata vezetés úgy döntött, a gázból származó összes bevételt egy szociális alapba helyezi el, amiből aztán 2020-tól kezdve kipótolják a nyugdíjakat, az egészségügyi kasszát stb. Így ment ez egészen 1999-ig, amikor hosszú évek után először jobboldali kormány lett, aki - persze a szavazók hatására - kijelentette, hogy felesleges ez az őrült nagy takarékoskodás. Lett belőle parlamenti és társadalmi vita, érvek pro és kontra. Aztán megszületett a döntés: ezentúl a bevételnek csak a 96%-át tartalékolják:)
Mondhatjátok persze, könnyű takarékoskodni a gazdagoknak, de azért itt alapvetően szemléletbeli dologról van szó, előrelátásról, tervezésről és a társadalmi szolidaritás mindenek felettiségéről.
A másik norvég történet szerint minden norvégnak joga van tévéhez, mert elsősorban oktatási célú eszköznek tartják. Így aztán az, akinek valamilyen oknál fogva nem telik rá, szépen elsétál a tanácsba, és kér egyet. Nem tudom, milyet "osztogatnak" - biztos nem 200 centis plazmatévét. A hallgatóknak azt szoktam mondani, ha ez a rendszer lenne itthon is, fél-Magyarország eladná a tévéjét (vagy eldugná a pincében) és rohanna az önkormányzathoz hamis jövedelemigazolással.
A rendszer - mint annyi más rendszer és annyi más országban - az állam és a polgárai közötti kölcsönös bizalomra épül. Ez itthon kórosan hiányzik....

Nincsenek megjegyzések: