Hidegség. A Felfedezők sorozat első darabja

 

A 20 Perspectives csoportunk tavaly év végén úgy döntött, hogy 2024-ben mindenki egyetlen téma köré csoportosítva három egyforma méretű quiltet fog készíteni. A témát természetesen igyekeztünk minél tágabban meghatározni, hogy mindenki „beleférjen”. A kollekció címe Conversing with the Earth (Beszélgetés a Földről).

Mivel az utóbbi években (részben) megszerettem a portékat, a tág témán belül most kivételesen viszonylag gyorsan döntöttem. Olyan embereket/felfedezőket/kutatókat fogok bemutatni, akiknek köszönhetően jobban megismertük a Földet. Olyan hősöket, akik egész életüket egy bizonyos földrajzi terület, egy bizonyos terep felfedezésének szentelték. Ezekre az emberekre gyerekkoromban afféle hősként tekintettem: internet hiányában természetesen csak könyveken és kezdetleges technikával készült dokumentumfilmeken keresztül.

Az első quiltem középpontjában Roald Amundsen áll, aki 1911-ben (mellesleg ebben az évben született az édesapám, és Hiram Bingham ekkor találta meg a Machu Picchut) először érte el a Déli-sarkot. Mint később megmagyarázom, mégsem kizárólag róla szól a quilt.

Miután alaposan kitanulmányoztam a témát, a Déli-sark földrajzi sajátosságai, Amundsen elődjeinek munkáját és magát az 1911-es expedíciót, egy hatalmas kékes-fehéres jégmezőt láttam magam előtt, amin viszonylag nagyban jelenik meg Amundsen alakja, bár ahogy egyre többet gondolkodtam, egyre kevésbé fontos volt, hogy ez konkrétan Amundsen. A quilthez két dokumentumot használtam fel: azt a térképet, amit Amundsen maga rajzolt az expedícióhoz, és az egyetlen fényképet, ami fennmaradt róla. Pontosabban ugyanebben a pillanatban készült róla egy profilfotó is, illetve van egy fénykép, amin az expedíció kitűzi a norvég zászlót a Déli-sarkon,

Először egy nagy darab anyagra ecsettel, hengerrel és műanyag kártyával felvittem a háromféle türkisz árnyalatú sűrű Prociont. A valóság valószínűleg fehérebb, mint az én kompozícióm, de nekem ez a jeges kék jobb választásnak tűnt. Miután kisakkoztam, hogy mekkora legyen az alak, Photoshoppal csináltam egy ún. küszöb változatot (gyakorlatilag árnyképet). Egy ezer éve meglévő sötétebb kékes anyagra Vliesofixet vasaltam, átmásoltam a képet, és kb. egy napig vagdostam ezeket a mákszemnyi darabokat.

 Miután felragasztottam az alakot, „kitaláltam”, hol legyen a Déli-sarok, és az Amundsen-féle térkép alapján olajpasztával némi domborzatot alakítottam fel. Ezek után egy betűstencil és fekete textilfilc segítségével beírtam (angolul) néhány földrajzi nevet. Ezután vettem elő a szögmérőt, és grafit ceruzával kiszerkesztettem a szélességi és hosszúsági köröket, amiket azután fehér cérnával tűztem le. Az alakot képező összes kék fecnit körbetűztem, különben biztosan nem bírnák a szállítást. Hosszú piros öltésekkel nagyjából megrajzoltam az útvonalat, ahogy Amunden csapata a Fram nevű hajóról leszállva eljutott a sarokpontra.

És ekkor jött az a fordulópont, amire már korábban utaltam. Amikor az egyik márciusi szokásos 20perspectives beszélgetésünkön elmeséltem, hogy mit tervezek, kiderült, hogy kedves argentin társunk édesapja, Jorge Edgar Leal volt az első argentin, aki 1965-ben eljutott a Déli-sarokra. Úgy gondoltam, ezt valahová be kéne csempészni a quiltbe, pontosabban azt a tényt, hogy bár Amundsen az első volt, de előtte és utána sokan voltak/vannak, akiknek köszönhetően megismertük a hatodik kontinenst. Némi plusz kutatás után megtaláltam ezen felfedezők nevét, és a quilt három oldalára kivarrogattam a neveket úgy, hogy szinte beleolvadnak a háttérbe, ezzel némileg szimbolizálva, hogy eggyé váltak a végtelennek tűnő jégmezővel. 

Így néz ki egészében, sajnos csak a padlón fotózva. Mindössze 60x80 cm, mert ez az egységes méretünk mind a 19-szer három quiltre.

 A sorozat következő darabjának címe Mélység. Találjátok ki, ki kerül a középpontba!