Sowetói madonnák
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU-2Q7G0MtMilb5JNb2B9Y8TSgHHlSOY5Xr4hR26yObIovSWY_4ZsDUZfA542fjGDvwUfB32VNzWH67wCYZHSmk1TFsumq_Y0D_cufUgkyvrcBRePt9EOtebZDQSbAi0IqR0FNk5Fk2RSkBvO3Xp8ieexSGoZLQNK431p_DK1s08yy5XfZuugU2BFDgLs/w300-h400/20250211_142147.jpg)
Nem először szembesültem Dél-Afrikában a Magyarországról elképzelhetetlen mértékű és mennyiségű szegénységgel. Egy-egy "izgalmas" kompozíciót kivéve még fényképeket sem szoktam csinálni az ilyen nyomornegyedekben: nem érzem etikusnak, hogy kitegyem az életüket a nyilvánosság elé. Csinálja ezt egy hozzáértő szociofotós! A másik szokásom, pontosabban nem-szokásom, hogy nem kérek meg vadidegeneket, hogy portrét vagy szelfit készítsek róluk/velük. Nem tudom, hogy alakult ez ki, talán, mert én is furcsán érezném magam, ha le akarnának fotózni a Váci utcában. Na jó, 50 évvel ezelőtt:) Hosszú és a lényeg szempontjából érdektelen, hogy hogyan lett most egy közeli és jó minőségű portrém egy fiatal anyáról. Elég annyi, hogy az én telefonom volt kéznél. Amikor itthon rendezgettem a fényképeket, annyira megtetszett a nő arckifejezése, az a fajta fájdalom és lemondás, ami nekem a szeméből tükröződik, hogy kedvem támadt ebből egy quiltet varrni. A háttér "Soweto", Johannesburg kb...