Mire gondoltam én? Mire gondolnak mások?

Nem hasonlítanám magam Arany Jánoshoz, a világért sem, de azért tisztázni szeretnék néhány dolgot a Hajrá, magyarok! sorozatom kapcsán, amit szeptember utolsó hétvégéjén Mezőtúron lehet megnézni.

Nem, ez nem egy aktuálpolitikai sorozat. Szándékom - és amúgy szilárd meggyőződésem -  szerint a 10 quiltben megidézett "kérdések" több száz éve "kérdések", és arról igazán nem tehetek, hogy még mindig nem veszítettek aktualitásukból. 

Nem, a képeken szereplő figura nem a magyar miniszterelnök. Ő egy absztrakt magyar, abból kiindulva, hogy Magyarország a WHO elhízottsági listáján a 180 egynehány ország között a 24. helyen áll, és kb. minden negyedik magyar kövér (finomabban szólva: erősen túlsúlyos).

Nem, a kockás ing nem a tanári engedetlenségi mozgalom kockássága, hanem a magyar melósok és parasztok tipikus viselete egy bizonyos kor felett. És persze az én fiatalkoromban az értelmiségiek lázadása az apáik fehér nyloningje ellen.

Az én fejemben/szívemben élő "magyar" erre a földre bevándorlóként (migráns) érkezett valahonnan, minden bizonnyal keletről, és ezt a gyökerét soha nem tudta/akarta elfelejteni. Az én magyarom lóháton érkezett, és a mai napig lovasnemzetnek gondolja magát. Az én magyarom azt gondolja, hogy mindenki ő életére tör, meg akarja őt semmisíteni, meg akarja őt változtatni, el akarja őt tiporni.

Az én magyarom erősen macsó, nincs túl jó véleménye a nőkről, és alapvetően úgy gondolja, hogy csak főzni, és gyereket szülni jók. Az én magyarom elvárja, hogy a nők kiszolgálják.

Az én magyarom meg van győződve, hogy a világ legokosabbikja, és ennek bizonyítására a Nobel-díj statisztikát hozza fel, de elfelejti, hogy a sok közül csak kettő élt a díj odaítélésének pillanatában Magyarországon.

Az én magyarom még mindig azt hiszi, hogy futball nélkül nem élet az élet, hiába hogy más, kevésbé látványos sportágakban nagyobb nemzetközi sikereket ér el.

Az én magyarom mindig panaszkodik, sőt imád panaszkodni, és hiába a pozitív pszichológiák kortárs népszerűsége, az ő pohara mindig félig üres. 

Szóval, kedves látogatók, nincs itt semmi aktuálpolitika. Ezek voltunk/vagyunk mi, magyarok.