Kultúra és quilt

Aki már járt nálam festésen, talán felismeri ezt a szép darab narancs-kék egybefuttatott darabot. Sokáig nem akartam belevágni, utána meg nem volt ötletem, hogyan lehetne egyben tartani, de mégis elvágni. Aztán kitaláltam ezt a keresztet - bár eredetileg nem akartam ennyire középre tenni. Aztán tűzögettem kicsit - valahogy mindig félretettem, mert arra biztosan emlékszem, hogy március elején (amikor költözködtem) már egy rész le volt tűzve... Aztán nyáron kész lett a tűzés, de nem volt benne semmi spiritusz. Ősz elején találtam itthon egy kékes-sárgás batikot, és ezzel november elején csináltam neki egy keretet. Ekkor már volt címe, de még mindig nem volt az "igazi". Ekkor jött az isteni szikra a múlt héten: van nekem mindenféle színű ragasztható fóliám. Nosza, a múlt héten kivágtam a mininégyzeteket vliesofixből, rávasaltam a fóliát, és már egészen emberi külseje lett. A címe: Magaskereszt naplementekor . (A magaskereszt utalás Írországra, ahol a templomudvarokon kőkeresztre...

Jól eltűntem:) Annyi minden összejött az utóbbi egy hónapban, hogy bár a munka mellett varrogattam is, arra már nem futotta az energiámból, hogy blogoljak is. Jó néhány kisebb és nagyobb darab készült a műteremben augusztus óta, most majd megpróbálom visszafelé megmutatni őket. A "Megperzselt szívek" mindössze 45x55-ös darab, de szívből jön:) Az egyszerű sárgászöld pamut alapra saját festésű pamutbársony, filc és tisztaselyem szíveket applikáltam, jól letűzögettem. Tettem rá négy nagyobb organza szívet, majd egy egész réteg kék organzát, kicsit odatűztem, majd hőlégfúvóval "megperzseltem". Nem nagy durranás, de szeretem.

Az utóbbi időben teljesen megfeledkeztem a blog nevének első szaváról, pedig fontos az nekem, csak nem lehet "képesíteni". Németországból, az Erasmus program keretében egy félévre érkezett, nagyon okos hallgató kérdez a hétfői előadáson, ahol a kisebbségi identitásról, kisebbségek integrációjáról stb. beszéltem/ünk. "A hétvégén kimentem a Ferencváros-MTK meccsre. Volt ott sok fekete ruhás, kopasz fiú, egyfolytában valami Auschwitzcal kapcsolatos szlogent kiabáltak, karlendítéssel köszöntek egymásnak. Ezt nálatok lehet? Nálunk nem lehetne. Mit akarnak ezek?" A válaszom: "Hát, mi egy liberális, demokratikus ország vagyunk - Ti meg nem."

Az előző poszt nyomán hihetetlenül megugrott az oldal látogatottsága: háromszor annyian tévedtek ide, mint ahányan egy normál napon. A látható megjegyzéseken túl ketten írtak magánlevelet. Köszönöm mindenkinek, elgondolkodtatóak voltatok. Így ahelyett, hogy a megjegyzésekre reagálnék, azokkal vitába szállnék, egyetértően bólogatnék, megpróbálom leírni, hogy én miért pályázom sokadszorra. Ja, és elöljáróban el kell mondani, hogy még sohase nyertem semmilyen díjat. 1. Exhibicionista vagyok. 2. Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak a munkáimról. 3. Szeretnék folyamatosan tanulni/fejlődni. 4. Úgy gondolom, hogy egy-egy pályázat sokkal jobban serkent a tanulásra, mintha csak úgy, magamnak varrnék. 5. Minden elkészített munka során rengeteget tanulok, mind a kitalálási, mind a megvalósítási fázisban. 6. Nem heverek a romjaimban (sokáig), ha valakinek nem tetszik, amit csináltam. 7. Nagyjából meg tudom mondani, hogy mikor csináltam (viszonylag) jót és mikor nem jót. És - legnagyobb örömöm...

A Céh már évek óta tapasztalja, én most szembesültem vele élesben, hogy hiába van több mint 700 tagunk, minden pályázatra igen kevés munka érkezik. A tavalyi országos kiállításra négy témában (!) 36 darabot kaptunk, a birmighami "barnára" 25-öt, az afgánra 11-et. Mint EQA-tagország, állandóan gondokkal küzdünk, ha külföldre kell küldeni egy anyagot. 2012. májusában Gröbenzellben díszvendég leszünk: 20-25 kertet ábrázoló művet várnak tőlünk. Mi lesz ebből??? A Határtalanul Férfias... témáját nagyon jónak gondolom, ráadásul lehetett (volna) csinálni hagyományosat és modernet, kicsit és nagyot, egyedül és csoportban, gyereknek és felnőttnek. Összesen 32 művet kaptunk:(, és ebből három külföldről érkezett, és ketten kettőt csináltak, tehát ha jól számolok, 27 magyar foltvarró fantáziáját mozgattuk meg. Őszintén kíváncsi vagyok az okokra. TE MIÉRT NEM PÁLYÁZTÁL? Aki úgy gondolja, hogy nyilvánosan nem szeretné megmondani, kérem, írja meg emailben.

Philippa Naylor egyik munkáját három éve már megcsodáltam Birminghamben. Azt hiszem, ő lehetne az innovatív quilt egyik nagyon jó példája, aki nagyon hagyományos összeállítási és tűzési módszerekkel nagyon mai darabokat készít. Az egyik új könyvemet ő írta. A címe szójáték: In the Limelight . Szó szerint Reflektorfényben-t jelent, de utal a saját maga által legsikeresebbnek ítélt munkájára, amiben a lime szín dominál. Nagyon alaposan és érdekesen vezet végig azon a kb. féléves (!) folyamaton, ami alatt egy művet elkészít. Ezek a darabok ugyanis mind legalább 2x2 méteresek! Maga tervezi persze, festi az anyagot, 1:1-ben megrajzolja, sablonok alapján összevarrja, majd dúsan tűzi és imádja a trapuntót. Félelmetesen precízen dolgozik! Szeretem az élénk színeit!

így festettem egy kis ilyen-olyan selyemszálat. Fogalmam sincs, mire fogom felhasználni, de annyira imádom nézni:)