2014. szeptember 13., szombat

Indigófestés

Nem tudom, hogy pontosan kinek az ötlete volt, de lényeg, hogy Birminghamben vettünk egy "adag" indigót, és múlt vasárnap a 25%-kal kibővített önképzőkör belemerült az indigófestés gyönyöreibe. Bár első ránézésre nagyon egyszerűnek tűnik (az is), de azért ki kell tanulni, hogy mi látszik jól, és mi nem. Ja, meg persze sokkal több időt kellett volna előtt varrogatással-csomózással tölteni.


A cucc.
A cucc tetején a levegőtől hab képződik, amit rendszeresen le kell szedni.


Egy kicsit csöveztünk is.
Egy varrott behűzása. Most látom, hogy a kő mintáját is ki lehetett volna varrni.

Oxidálódnak (=kékülnek) a megmártott anyagok.





Egy virágszerű csillag lesz belőle.
Azt hiszem, mindnyájunknek ez a minta tetszett a legjobban.


Ők már többször nem kerülnek vissza az indigólébe.

És a készek. Szép a minta, de nem húztam össze eléggé.



Ez gyönyörű, de itt sem voltam eléggé szoros, ezért nem elég fehér a fehér.

Itt csak egy háromszög éleit akartam megfesteni, de beleejtettem az egészet:)

Ez egy selyemcsík. Kár, hogy nem egész lett csíkos.

2014. szeptember 10., szerda

Néhány birminghami kedvenc

Immár ötödször voltam - még mindig szeretem. Nem tudom, miért nem működik a Picasa, én minden képet szépen levágtam, felcimkéztem, stb. Elnézést.










A végére hagytam nagy szerelmemet, Jacqueline Heinzet. Épp ma olvastam, hogy nov. 15-től karácsonyig kiállítása lesz Münchenben. Ha valaki esetleg arra jár adventi vásár ürögyén.

2014. szeptember 9., kedd

Két új quilt

Régóta terveztem már egy-két Radnóti quiltet. Az egyikben az abdai tömegsírban megtalált "könyvecske" mozgatta meg a fantáziámat. Volt ennek egy korábbi variációja, amit aztán szétszedtem, mert nem úgy nézett ki, ahogy gondoltam. Ez a variáció jóval egyszerűbb lett, sok-sok egymásra rakott csík, nagyon sokféle anyag (pamut, len, bársony, selyem, géz, organza, tüll), sokféle szín. Egyes ismerőseim szerint a szín nem túl jó, mert nem a tömegsírra asszociálnak, pedig számomra ez tudatos választás volt. Nem akartam barnákat, szürkéket, és ez a mályvás-lilás jó választásnak tűnt. A Hetedik eclogát nyomtattam ki és vagdostam fel rátétként. Az évszám vízben oldódó fólián gyűrt pamut. A tűzés pedig szögesdrót. A mérete 75x135 cm.

A fejeket kérjük jobbra fordítani, mert valamiért nem azt látni, amit kéne. Pedig a képszerkesztőben elfordítottam. Szóval az óramutatóval ellentétesen kell fordítani.


 A másik kép a Tajtékos ég (angolul Storm Approaching) címet kapta. Nagyon egyszerű, kimondottan ehhez festettem ezt a barnás-fehéres-kékes "parfét". A mérete 96x106 cm.

Itt is gond van a kép szerkesztéssel. Levágtam én a felesleges ajtót és egyebet, de mégis látszik itt. Nem értem.
 Kb. 3 mm távolságban betegre tűztem.


 

Spanyolország, Vigo, június 23-27.

Az Universidade de Vigo által rendezett Nemzetközi Héten vettem részt. A város nem igazi turista célállomás, és nem is igazán szép hely, de a fekvése az Atlanti-óceán partján igen vonzó.

Ez a kép szállodai szobámból készült. A túloldal egy keskeny kis lakatlan földnyelv, ami mögött ott az óceán.
Egyik nap elvittek bennünket a 60 km-re levő Santiago de Compostelába. Nem igazi El Camino....

Ez is a Santiago de Compostela-i katedrális.


Az utolsó nap a meleg mellé a szikrázó napsütés is megjött, és felmásztunk a Vigo feletti hegyre, ahonnan látszik az a kis "átjáró", ahol bejönnek az óceánjárók.

Ott a kis szigetecskén van a világ legszebb homokos strandja, legalábbis a vigóiak szerint.


Ez pedig nem az Orion űrhajó új epizódjának forgatása, hanem az egyetemi campus. És végre egy fénykép, amelyen nem útálom a látványt.

Balatonszárszói JA Múzeum június 21-én

A helyszín lenyűgözött a szó szoros értelmében. Fantasztikusan kitalált és megcsinált emlék Attilának. Az én képeim - természetesen - nem férnek bele ebbe a környezetbe, így a melléképületben kaptam helyet.