2013. július 29., hétfő

A projekt I

Nem tudhatom, mi jött le az előző posztból, de ha netán valakinek az az érzése támadt, hogy ez a Projekt számomra egy könnyű gyalogmenet, akkor nagyon rosszul írtam.
Számos fontos döntést kellett előre meghoznom, némileg függetlenül a versek-képek gyártásától.
1. Milyen stílusom van nekem? Van-e nekem egyáltalán stílusom? - Nincs, de ezt eddig is tudtam
2. Milyen hatást akarok elérni a nézőkben? Mennyire akarom kielégíteni az ismeretlen nézőt? - Hogy a falakról visszaköszönjön-e nekik az irodalomóra? Meglepődjenek vagy hasson a kép ismerősnek? "Ja, ez a 'kisbalázs'!" A képek magyar közönséghez szóljanak, vagy netán a háttér-vers ismerete nélkül is megálljanak? Azaz kell-e ismerni a verset, vagy a kép önmagában is megérinti a nézőt?
3. Milyen stílus/szín- és formavilág illik J.A-hoz, a képek gondolatához? - Hát, nem egy vidám, pasztellember volt. Igen, sötétek lesznek, nem túl vidámak. De azért mégse legyen a kiállítás egy pszichiátirai klinika galériája. Kell-e "csicsa"? Legyen-e inkább letisztult, puritán, majdnem minimalista. De ha az, akkor vonzó-e a közönségnek? 22-es csapdája. Mennyire varrok a közönségnek? Alapvetően persze nem, de azért mégis ... különben az előszöba falamra lógatnám a munkákat.
4. Mi a különbség a vers-illusztráció és az önálló műalkotás között? Az illusztráció alacsonyabb rendű? Hol van a határ?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak bennem hónapok óta. A legfontosabb döntéseket meghoztam, de vannak megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdéseim.

Az elkészülés sorrendjében hetedik (Te magad légy!) képet az Eszmélet 4. része ihlette.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.

Amikor még csak fejben varrtam, tudtam, hogy mik azok a J.A.-i toposzok, amelyeket mindenképpen meg akarok varrni, és ezek közé tartozik a fa/favágás/favágó.

És itt készül a "hasított fa", szabálytalan csíkokból összevarrva.

2013. július 25., csütörtök

A nagy projekt

Úgy szokták mondani, hogy nagy megtiszteltetés ért - és tényleg az. Jövő márciusban egy prominens budapesti helyszínen (részletek később) kiállítást rendezhetek a varrásaimból. A felkérés úgy szólt, hogy jó lenne, valami összefüggő kollekció, nem pedig "szedett-vedett".
Sokat agyaltam, hogy mi köré lehetne szervezni a munkákat: mi az, ami kellőképpen tág és kellőképpen szűk ahhoz, hogy kb. 13 folyóméternyit lehessen belőle varrni. A végén arra jutottam, hogy József Attila köré szervezem-tervezem a quilteket. Van - ugye - az a nagyon kedves Duna-parti látomás (1 m széles) és akkor már csak 12 méter kell. Annyira gazdag az az életmű, hogy nem lehet gond ennyit megvarrni. Sportszerű nehezítésként még azt is kikötöttem, hogy minden munka 50x100 centis lesz (álló vagy fekvő) és "technikailag" is megpróbálok egységes lenni.
Úgy gondoltam, hogy kicsit a sorozatgyártáshoz hasonlóan először megvarrok X fedlapot, azokat "zsűriztetem" azokkal, akiknek adok a véleményére, és a kiválasztottakat fogom letűzni, még akkor is, ha tűzés alapvetően befolyásolhatja az összképet. Akkora nagy durral csaptam bele, hogy már kész van 5 fedlap!
Egyrészt szeretném nagyjából titokban tartani a quilteket a kiállításig, másrészt viszont miről fogok itt írni a blogon jövő márciusig, ha semmit sem mutatok? Ezért úgy döntöttem, hogy lesz, aminek csak valamely részletét mutatom meg, lesz, amit egészében, és lesz, amit sehogy. Így aztán mindenkinek lehet valami meglepetés a megnyitón.

2013. július 18., csütörtök

Tiszaújváros

Volt itt közben még jól megszervezett országos kiállítás is, ahová részben "hivatalos" minőségben mentem. Meghívtuk a dán céhet, hogy hozzanak egy néhány munkát: hagyományosat és kevésbé hagyományosat. Winnie Egefjord szállította ide a 25 quiltet, így én már itt Pesten is töltöttem vele két estét, utána pedig leautóztunk Tiszaújvárosba.
Igazán jó kis kiállítás volt, bár szerintem nagyon kevés látogató jött, pláne ahhoz viszonyítva, hogy hány tag van, meg hányan jelennek meg egy-egy nevezetesebb KV-n. Tudom, a Dunántúlhoz viszonyítva nagyon messze van Miskolc környéke. És borzalmasan kevesen voltak a tanfolyamokon: gondolom, totál ráfizetés volt 6 emberrel megtartani, de tudom, hogy a szervezők nem akartak csalódást okozni azoknak, akik jelentkeztek. Én is megpróbáltam egy új tanfolyamot (Hogyan lehet egy fénykép alapján absztrakt képet csinálni?), kicsit rövid volt az idő, kellett volna 6 óra, de azért remélem, nem voltam totál csalódás. Legalább elindítottam őket, hogy merre van előre.
És pályáztam is, egy "modernnel". Nagyon sokféle szürkéből szabtam 18x9 hatszöget (pontosabban ebből vagy 30 kisebb, keretezett hatszög volt), és azt varrtam össze egyetlen hatszög pink keretezésével feldobva. Három óriás spirált tűztem rá. A szürke 50 árnyalata címet adtam neki, noha nem olvastam a könyvet, csak a címadás után próbáltam az interneten beleolvasni. Jó poénnak tűnt, de sajnos a zsűri nem értékelte..:(
Itten látható a fülig érő szájú Kacsuk Évi mögött.


2013. július 17., szerda

Zsuzsi tortúrája

Az elmúlt időszak történéseihez tartozik még, hogy miután január végén észrevettünk egy csomót Zsuzsi mellei környékén, május 23-ára tűzték ki a műtétjét. Kicsi, jól körülhatárolható, jól operálható, 20-30 perc, szinte semmi az egész - ezt vártuk az állatorvosunk véleménye szerint. Ehhez képest - címszavakban:

altatás, műtét, haza, vérzés, vissza, újraaltatás, újra műtőasztal, belázasodás, injekció, seb kinyílása és elfertőződése, penicillinkúra, körgallér, kanül eltávolítása, napi állatorvos látogatás, sebtisztogatás, Kék Kenőcs (istenáldja Gombócz Ágit a javaslatért), majd majd' hat hét múlva körgallér levétele, sebgyógyulás

Ehhez képest az én kenyérre kenhető kutyám ezt egyetlen hang nélkül tűrte: a műtétet kivéve nem volt száj befogása, szájkosár, semmi, engedelmesen a hátára feküdt a napi kétszeri akcióhoz. Egyedül a nyárfalevél-projekt indult be, amint bekanyarodtunk az Ilka utcába.

A hős(nő)

2013. július 16., kedd

Munkák befejezése

Valamikor áprilisban tűztem le a két, még a télen készült darabot, viszont a szegésre csak a közelmúltban kerítettem sort.
Az Erdőtűznél igyekeztem a meglévő cérnákat felhasználni.

A piros részekre feketével rajzoltam a fatörzseket.

A zöld részekre pedig zöld színátmenetessel a lángok kerültek.

A Kibontakozásnál pedig a varrásráhagyások szétvasalása miatt nagyon homogén koncentrikus köröket tudtam varrni.

2013. július 15., hétfő

Az art quilt tanfolyam

Adódott a lehetőség, hogy egy lipótvárosi helyszínen Kacsukévi és én tanfolyamot tarthatunk. Jó sok időt eltöltöttünk a tervezéssel, az előkészítéssel, amíg aztán március 7-én elindult a terveink szerint nyolc foglalkozásból álló sorozat, ami természetesen (?) alkalmanként is elérhetővé tettünk.
Az alapötletünk a "fehér vászontól a saját tervezésű quiltig" volt: az első 3 csütörtökön festettünk-színeztünk. Igyekeztünk megmutatni a hallgatóknak az összes lehetséges módszert arra, hogy a fehér anyagból hogy csináljanak színes mintásat.
A második körben pedig elméleti bevezetés után arra próbáltuk őket rávezetni, miként fordíthatnak át egy gondolatot, egy képet quiltbe, mik azok a tudatos elemek, amelyekkel jó kompozíciójú quilt készülhet. Ezenkívül volt még art quilt irányzatokról szóló előadás, különböző konstrukciós módszerek, tűzéstan, és sokféle egyéb módszer/eszköz, amit a már összeállított fedlapon használhatnak.
Tudom, hogy a rákészülés mennyisége nem feltétlen korrelál a sikerességgel (azaz attól, hogy sokat készülsz, még nem lesz valami jó), de a résztvevőktől mindkét turnus végén kértünk írásos visszajelzést. Meglepően pozitívak voltak, aminek persze nagyon örültünk.
Mindig nálam volt a fényképező, de mindig elfelejtettem fotózni, mert inkább a "tanítással" voltam elfoglalva, de azért itt van néhány fotó.

Készül a monotípia a nylonfólián.

És itt a végeredménye.

A művésznő alkot.

Volt itt minden, amivel a festéket fel lehet vinni az anyagra.

Pjulcsy rózsás nyomdát gyárt.

És fel is használja.

Tekintettel a sikerre, szerettük volna májustól újraindítani a tanfolyamot, de sajnos nem volt elég potenciális jelentkező. Kár... Majd talán ősszel.

2013. július 14., vasárnap

Barcelona "utóhatása"

Bár még nem tértem magamhoz az ezüstvölgyes boldogságból, igyekszem folytatni a visszatekintős bejegyzéseket.
Az úgy történt, hogy mindhárom nap végén - miután bőséges kulturális élményben volt részünk - nézelődés-vásárlás programot iktattunk be. Csütörtökön a Ribes & Casals méteráruboltba vittem el a barátnőimet, amit 2007-ben szinte véletlenül fedeztem fel. Kívülről szinte láthatatlan a bolt: két viszonylag keskeny bejárati ajtó, nincs kirakat, viszont belül.... Sem méretre, sem választékra nincs ilyen bolt Magyarországon. Majdnem másfél órát töltöttünk azzal, hogy gondosan végigtapogattuk az összes véget!
Egy átlagos kereskedésben nagyítóval kell keresni a festésre alkalmas fehér pamutokat: itt legalább 10-15 féle volt mindenféle szélességben, szövésben, vastagságban. Az utolsó félórában aztán kiválasztottuk az árban és minőségben a nekünk legmegfelelőbbet. Én három méret pamutszatént tettem magamévá, bár természetesen jóval többet is tudtam volna venni, de a bőröndöm nagyságát nem volt szabad elfelejteni.
Hazajövet azon nyomban beavattam, a héten pedig egyik este meg is festettem mindet, részben fejben levő projektekhez, részben "csak úgy". Íme néhány kép, bár szerintem a festett anyag gyönyörűsését nehéz fotón visszadni.
Kicsit meditárannabb lett, mint akartam, és érdekes módon a másodfestésre csak a türkisz maradt.

Ez már jobb "zöldség".

Egy 140 széles 40 centis csík "égnek".


A parfé teteje: maradék narancssárga.

A parfé közepe:  híg fekete (nem kék).

A parfé alja: tűzoltópiros.

A szürkék fantasztikusak lettek. Ezek viszonylag egynevűek.


Ennek a tetejére tettem egy kis narancsot.

Ide is jutott narancssárga a fekete mellé.

Ők a szürke másodfesések - fantasztikus textúrával.

Kinyitva.

Ő is mesés.

És ők a legvilágosabb szürkék.

2013. július 13., szombat

Ezüstvölgy - Digitális tánc

Tegnap este a FB-on már beírtam a nagy boldogságomat, nevezetesen, hogy az Ezüstvölgybe küldött pályázatomat beválogatták a finalisták közé!!! És akkor innentől kezdve meg is mutathatom, min dolgoztam februártól júniusig, persze nem egyfolytában, hanem komoly időkihagyásokkal.
A pályázat központi témája a "Torzulás/torzítás". Az ötletem nagyon hamar - szinte gondolkodás nélkül - megvolt: rajzolok egy "szögletes" táncosnőt, beszkennelem, Photoshoppal csinálok nyolc torzítást és a kilenc kis képből lesz a kötelezően 100x100-as quilt.
Viszont nem tudtam, hogyan varrjam meg. Csináltam egy "hagyományos" technikájú mintadarabot, ami olyan semmi lett. Ekkor azt mondta Lázár Évi barátnőm, miért nem csinálom meg ugyanúgy gyapjúval, mint a már sikeresnek mondható Vérnászt. Így is csináltam egy mintát, és úgy döntöttem, ez jó lesz. Eztán tényleg gyorsan legyártottam a kilenc képet: rendeltem gyapjút, a selyem meg volt itthon.
Ezután még egy csomó döntés várt rám, és ezek nem voltak könnyűek:
  1. Végtagok. Először azt gondoltam a Szenvedélyhez hasonlóan cérnacsipkéből csinálom. Le is gyártottam 17 lábat és 9 kart (mert az eredeti elképzelés szerint egy kar is volt a bal oldalon). De nem tetszett, nem volt oka, hogy miért legyen az. Ekkor találtam egy jó tenyérnyi pezsgőszínű selymet, ami nem kiabál, de mégis látszik, és elhagytam a kart.
  2. A ruha díszítése. Mivel az eredeti rajzon nem volt a ruhán semmi, valami olyat kellett találnom, aminek a "torzulását" szabad kézzel is meg tudom rajzolni. Ezért került az apró gyöngy V-alakban a ruhára.
  3. A kendő. Kis millió variációt néztem meg, különböző organzákkal, tüllekkel és csipkékkel, és a végén e mellett a tényleg Spanyolországban vásárolt tüll mellett döntöttem: hangsúlyos, de nem kiabál.
  4. Beszegés. Először piros alapon fehér tűpettyesre gondoltam, mert volt itthon egy darab ezeréves karton. Mivel a karton igen hülyén nézett volna ki a selyem mellett, bevásárló körútra indultam. Csak muszlint vehettem volna, amit még vetexszel megerősítve sem tudok szépen felvarrni. Rendelhettem is volna külföldről, de úgy éreztem, ennyit nem ér 40 centi selyem. Ezért lett félbehajtva levasalt szaténszalag a keret.
A kötelező szerénység azt mondatná velem, hogy "Á, nem is olyan jó", de vállalom, hogy tudtam, hogy ez egy jó ötlet és jó kompozíció. A kérdés csak az volt, hogy elég jó-e ahhoz, hogy ebben a nagy presztizsű versenyben beleférjen az első 30-ba. Nem írták meg, hány pályázat érkezett, de tulajdonképpen mindegy is... Szóval, a jövő héten postázhatom Franciaországba, és még akár valami díjat is kaphatok, de az már tényleg túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.
A képet lekicsinyítettem, mivel nekik 3 MB-osat kellett küldeni, ami ide túl nagy lenne.


2013. július 12., péntek

2013. március 15. - Sitges

Szóval, amikor itthon a lehető legrosszabb hóviharok dúltak, elbuszoztunk a Barcelonától 50 km-re délre fekvő Sitgesbe. Nagyon helyes, nagyon mediterrán üdülőváros, ahol márciusban épp csak kezdődött az élet: leginkább középkorú és idős nőket lehetett látni az utcákon.
A kiállításról írtam egy rövid cikket a céhes Hírfoltokba (öt helyszín, sok pályázati munka, izgalmas vendégkiállítások), így ide inkább képeket teszek fel.
A Patchwork Tsusin japán magazin egy csúcsszuper japán kollekciót küldött. Ez a nagyon kevés japán art quilterek egyikének Reiko Nakagamának a munkája. Saját szövött anyagokat dolgoz bele az amúgy hagyományos quiltekbe.

Szép példája annak, hogy egy egyszerű virágos quilt vastag fekete keretét hogyan lehet integrálni a kompozícióba. A spanyol alkotó nevét nem tudom.

Ez is spanyol quilt, a Négy őselem pályázati témára készült.

Ez azért tetszett, mert ügyesen kombinálta a gépi és kézi tűzést. Ld. lentebb. Szintén spanyol.



Ez is spanyol, a négy őselem organzából.


Pat Holly, amerikai quiltek egyik miniatúrája. Nem a kedvenc műfajom, de csodálatra méltóan szépen van megvarrva.

Libby Lehman is önálló helyiséget kapott. Ez és a következő egy-egy részlet a tűfestésben rejlő óriási lehetőségek kihasználására.


Bonny Buckram Kráter című óriási quiltjének egy részlete. A Nancy Crow által összeválogatott Color Improvizations kollekció része.

És ez Sitges tengerpartja, a városka fölött magasodó templomdombról fényképezve.

2013. július 11., csütörtök

Próbálkozom

Nagyon régen nem írtam ide, részben azért, mert igen kevés időm volt, részben azért, mert a kevés idő miatt eléggé minimális varrás volt. És ha nincs varrás, akkor nem sok mondanivalóm van ezen a publikus helyen.
Most hogy majdnem vége van az iskolának, és végre egy kicsit mást csinálhatok, megpróbálom behozni a lemaradásaimat, sőt talán újra visszarázkódom a régi kerékvágásba.
Ha időrendben akarok egy kicsit visszatekinteni az elmúlt hónapokra, legelőször is volt ugye Barcelona (és Sitges). Barcelonában tulajdonképpen alig láttam újat, hiszen immár negyedszer voltam, persze ez nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna minden pillanatát. "Megvolt" (újra) az összes nevezetesség, sőt még apróbb újakat is felfedeztünk.
Igazán szuper volt, hogy négyen mentünk, így egy barátomon keresztül egy háromszobás, frissen felújított, erre a célra most átadott lakást béreltünk egy központi metróállomástól kb. 3 percre. Tekintettel az ismeretségre, négyen mindössze 90 eurót fizettünk naponta, ami még magyar összehasonlításban is olcsónak mondható.
Két teljes nap reggeltől estig volt gyaloglás/nézés... Én - az autótlan - szokva vagyok az álláshoz, a menéshez, viszont a barátnőim bokáját sikerült tropára tenni. Innen is még egyszer elnézést!
Fotók is készültek, bár nem sok, hiszen a korábbi látogatásokkor már lefotóztam a standard témákat/helyeket, de azért idepakolok néhányat, amelyek jobb minőségűek.
Ja, és az sem mellékes szempont, hogy ez a hétvége volt a magyar hófúvásos hétvége. Ott 12-14 fok volt, de szikrázó napsütés. Így a BM vészjelző SMS-ét egy tengerpari kávéző teraszán olvastam. Nem is értettem, arról nem beszélve, hogy se autóm, se jogosítványom, tehát nem tudom, miért kaptam meg.
Az egyik hálószoba.

A Sagrada Familia mennyezete.

A Katalán Nemzeti Múzeum az Arenas de Barcelona bevásárlóközpont tetőteraszáról.

A DMD luxushotel tetőterasza a Casa Mila tetejéről.

A Miró Parkbeli szobor, szintén az Arenas tetejéről.

Az éppen felújítás alatt álló St. Antoni vásárcsarnok a lakásunk erkélyéről kora reggel.

Egy nagyon bezoomolt Sagrada Familia a Casa Mila tetejéről.

Mega-szappanbuborék-fújó a Güell Parkban.

Holnap jövök Sitgesszel és quilt képekkel:)