2011. január 17., hétfő

Az átfestés gyönyörei

Ebből, pontosabban ennek egy részéből

lett ez

Ebből meg

ez

2011. január 8., szombat

2010-es összefoglaló

Divat lett mostanában a blogokon, hogy az elmúlt év termését egy kollázsban foglalják össze az alkotók. Én most inkább - hála egy kedves ismerősömnek - egy .ppt file-t mutatok. Mivel a file a blog alapján készült, vannak benne nem tavalyi művek és ott van a Lynda Monktól kapott csoda.

2011. január 4., kedd

Cristina és a bika

Most akkor mégis leírom, hogy készültek a Cristinás munkáim. Azt azonnal tudtam, hogy nem akarok "szép" realista képet csinálni, azaz nem akarok egy fotót egy az egyben lemásolni. Valahogy az villant be, hogy tényleg foltokból kéne összeállnia az alaknak. Kerestem képeket Cristináról és ezt tartottam a legalkalmasabbnak.

"Levágtam" a bikát, kinyomtattam A/4-esben, és egy fekete fotókarton darabon kivágtam darabkákat, hogy megnézzem, mit látok. Sokat nem láttam ugyan (nem vágtam elég lyukat), de megvalósításra érdemesnek ítéltem a dolgot. Csomagolópapírra megcsináltam a rajzot eredeti méretben.
Az alaphoz egy sötétbarna vásznat kicsit itt-ott megfestettem fekete festékkel: elvégre nem pont' egyszínű egy bika. A jobb alsó sarkába fekete olajpasztával egy billogot stencileztem.
Cristina kabátjához vettem műszálas (pfuj!) szatént a kabátjának, a nadrág anyagát én festettem, amire rávasaltam egy nyúlós "arany" csipkét. A röltexben vettem még mindenféle arany sújtást meg bortnit. És tulajdonképpen teljesen készre megvarrtam az alakot, és ráférceltem a háttérre. Ekkor így nézett ki.

Eddigre már rájöttem, hogy nem csak ilyen-olyan foltok lesznek, hanem bikafülek. Ha a matador megöli a bikát, a zsűri és a közönség döntése alapján megkapja a fülét. Ez nem mindig egyértelmű: ha nehezen hal meg a bika, akkor a közönség dönt. Az előző posztban láthattátok, hogy a közönség a viadal végén fehér zsebkendőket emel a magasba. Ez jelzi azt, hogy szerintük megérdemli a fület.
Fogalmam sem volt, hogy néz ki a bika füle, amikor megtaláltam ezt a képet.

Ilyen formákat tűztem körbe Cristinán színtelen cérnával: kisebbeket-nagyobbakat. Utána kivágtam a nagyja felesleget, összeszendvicseltem, és sűrű cikkcakkal színben passzoló cérnával körbetűztem a "füleket".
A hátteret folyamatos háromszögekkel tűztem le. A fényképen a jobb keze erős rövidülésben van, ami eléggé zavaróan nézett ki, így a muletát (a "rongy" a kardon) a jobb kezébe "adtam". Legvégül egy kis vörös festéket folyattam le "vérként" a háttéren. Na, ez az állapot nincs lefotózva:)

2011. január 2., vasárnap

Még egy spanyol...

Bár politikailag nem korrekt, de én nagyon élveztem azt a bikaviadalt, amit jó néhány évvel ezelőtt a dél-franciaországi Arles-i arénában láttam. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi is volt a jó benne, de érzelmileg nagyon magával ragadott. Hol a bikáért izgultunk, hol a matadorért. Azóta is imádom a matadorokat, leginkább az összetéveszthetetlen tartásukat, a mozgásukat. Megtanultam a kellékek szimbolikáját, a rituálé részleteit és sok egyebet, ami csak fontos ebben a témában.
Amikor a Határtalanul Férfias témájához közelítettem, hamar kiderült, hogy valami matadorosat akarok. Ahogy egyre jobban belemerültem a témába, nézegettem a spanyol tárgyú könyveimet, az internetet, rátaláltam Cristina Sanchezre, aki a XX. században a legsikeresebb matadora volt. Íme a róla készült kisfilm egy részlete - nem véres:)

A végén két képet csináltam: egy viszonylag realistábbat és elvontabbat. A kiállításon láthattátok, fényképem nincs róluk....

2011. január 1., szombat

Ha már a spanyol szenvedélynél tartunk...

Kreatív új évet kívánok mindenkinek ezzel a kicsit szokatlan videóval. Azt hiszem, nem sokan láttátok/hallottátok ezt a hangszert koncertteremben. A hölgy amúgy mexikói.