2010. október 6., szerda

Egy kis kultúra:(

Az utóbbi időben teljesen megfeledkeztem a blog nevének első szaváról, pedig fontos az nekem, csak nem lehet "képesíteni".
Németországból, az Erasmus program keretében egy félévre érkezett, nagyon okos hallgató kérdez a hétfői előadáson, ahol a kisebbségi identitásról, kisebbségek integrációjáról stb. beszéltem/ünk.
"A hétvégén kimentem a Ferencváros-MTK meccsre. Volt ott sok fekete ruhás, kopasz fiú, egyfolytában valami Auschwitzcal kapcsolatos szlogent kiabáltak, karlendítéssel köszöntek egymásnak. Ezt nálatok lehet? Nálunk nem lehetne. Mit akarnak ezek?"
A válaszom: "Hát, mi egy liberális, demokratikus ország vagyunk - Ti meg nem."

2010. október 5., kedd

Miért pályázom én?

Az előző poszt nyomán hihetetlenül megugrott az oldal látogatottsága: háromszor annyian tévedtek ide, mint ahányan egy normál napon. A látható megjegyzéseken túl ketten írtak magánlevelet. Köszönöm mindenkinek, elgondolkodtatóak voltatok.
Így ahelyett, hogy a megjegyzésekre reagálnék, azokkal vitába szállnék, egyetértően bólogatnék, megpróbálom leírni, hogy én miért pályázom sokadszorra. Ja, és elöljáróban el kell mondani, hogy még sohase nyertem semmilyen díjat.
1. Exhibicionista vagyok.
2. Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak a munkáimról.
3. Szeretnék folyamatosan tanulni/fejlődni.
4. Úgy gondolom, hogy egy-egy pályázat sokkal jobban serkent a tanulásra, mintha csak úgy, magamnak varrnék.
5. Minden elkészített munka során rengeteget tanulok, mind a kitalálási, mind a megvalósítási fázisban.
6. Nem heverek a romjaimban (sokáig), ha valakinek nem tetszik, amit csináltam.
7. Nagyjából meg tudom mondani, hogy mikor csináltam (viszonylag) jót és mikor nem jót. És - legnagyobb örömömre - sokszor már meg tudom mondani, hogy valami miért nem jó.
8. Mindig abban bízom, hogy a következő jobb lesz :)))

2010. október 2., szombat

Közvéleménykutatás - Miért nem pályázom?

A Céh már évek óta tapasztalja, én most szembesültem vele élesben, hogy hiába van több mint 700 tagunk, minden pályázatra igen kevés munka érkezik. A tavalyi országos kiállításra négy témában (!) 36 darabot kaptunk, a birmighami "barnára" 25-öt, az afgánra 11-et. Mint EQA-tagország, állandóan gondokkal küzdünk, ha külföldre kell küldeni egy anyagot. 2012. májusában Gröbenzellben díszvendég leszünk: 20-25 kertet ábrázoló művet várnak tőlünk. Mi lesz ebből???
A Határtalanul Férfias... témáját nagyon jónak gondolom, ráadásul lehetett (volna) csinálni hagyományosat és modernet, kicsit és nagyot, egyedül és csoportban, gyereknek és felnőttnek. Összesen 32 művet kaptunk:(, és ebből három külföldről érkezett, és ketten kettőt csináltak, tehát ha jól számolok, 27 magyar foltvarró fantáziáját mozgattuk meg.
Őszintén kíváncsi vagyok az okokra. TE MIÉRT NEM PÁLYÁZTÁL?
Aki úgy gondolja, hogy nyilvánosan nem szeretné megmondani, kérem, írja meg emailben.