2009. november 29., vasárnap

A jó pap holtig tanul ... és én is

Tegnap olvastam egy internetes oldalon a ragasztós módszer "anyjától", kipróbáltam és működik.
Én is szenvedtem azzal, hogy a kétoldalas ragasztós fátyolnál tükrözve kell rajzolni, meg hogy egy bizonyos idő után elválik a papír a fátyoltól. A módszer a leginkább akkor használható, ha egy darab anyagból viszonylag sok darabkát kell kivágni.
1. Az anyag (nagyobbacska) fonákjára szokásosan vasaljuk rá a fátyolt. Kihűlés után húzzuk le a papírt.
És itt jön a csavar!
2. A papírra vékony filccel vagy puha ceruzával rajzoljuk rá a mintát (nem tükrözve!).
3. A visszájával felfelé tegyük le az anyagot, és a rajzolt felével tegyük rá a papírt. Vasaljuk meg kb. 5 mp-ig - és átmegy a minta! Utána pont' az átvasalt vonal mellett belülről vágjuk ki a darabkát.

Más. Muszáj ideírnom: sajnálom, hogy nem tetszik nektek a kastélyos képem. Bevallom, én nagyon boldog vagyok vele:) De hát illések és pofonok...

2009. november 27., péntek

Az idő vasfoga

A legújabb munkámnak is hosszú története van.
Az úgy kezdődött, hogy a legutolsó Elle Dekorban (pusztán vizuális élvezkedés céljából vásárolom) volt egy képriport, amiben különböző modern bútorokat fotóztak le a turai Schlossberger-kastélyban. A kastélyt Ybl Miklós tervezte kívül-belül, ám az utóbbi - gondolom - 50-60 évben fél kézzel sem nyúltak hozzá: a lepusztult még nagyon enyhe szó. Rozsdás, mállik a vakolat, ki vannak törve az üvegek, hiányoznak a díszítőelemek. A neten csak külső képeket találtam róla, de azért el tudjátok képzelni, milyen lehet.
Az elképzelés az volt, hogy egy kastély "alaprajzát" készítem el, ahol az egyes "szobák" a szokások híven különböző színűek, ám ez a dicső múlt épp hogy előkandikál a rozsdás-vakolatos jelen alól.
Az alapanyag két forrásból jött: voltak a Robtól kapott kis darabka selymek-bársonyok-csipkék, és voltak a nyáron vasszulfáttal festett anyagaim.
Innen már viszonylag egyszerű volt a feladat. A rozsdásokból megcsináltam a "szobákat", majd aláapplikáltam a nemes anyagokat, majd tettem rá egy kis fehér meg kékes shiva mintát. Ezt követően volt némi hajtépés, ugyanis a rozsdás anyagot egyszerűen nem vitte a Bernina: semmilyen cérnát, semmilyen tűvel. Nem könnyen adtam fel, de be kell látnom, hogy a 20 centis szakaszokból álló tűzés nem igazán szép. Bontottam:(
Itt kezdődött a kézi tűzés/hímzés kétszálas osztott hímzővel. A tűzésminta egy mintakönyvből vett szőlőlevél akar lenni, de ez talán csak a legnagyobb négyzetben látszik. A végén még egy kis arany meg kék shivával dolgoztam rá itt-ott, fehérrel pedig az applikációk környékét kentem meg.


Ez sem egy túl vidám darab, úgy látszik, mostanában az elmúlás foglalkoztat. De most úgy gondolom, hogy a következő munkám egy tarka mexikói darab lesz:)

2009. november 17., kedd

Gúla-alapanyag


Rob anyagdarabkáiból, néhány saját fekete-fehér mintás pamutból és kicsike piros selyemből csináltam ezt a 38x38-as négyzetet Carol Taylor stílusában. Karácsonyi gúlává varrom majd össze, miután beszegtem fehérrel.

2009. november 15., vasárnap

Sikerke

Hirtelen felindulásból és 20 eurót (plusz bankköltség) kockáztatva elküldtem Bécsbe az alábbi két fényképet egy munkámról a Sigrid Pöschl által kiírt Handgefarbt kiállításra.
Tegnap délután kaptam az emailt, hogy küldhetem, mert tetszik nekik:) Ez az első (lesz még több?) másnak is tetsző quiltem... Nem verseny, díj nem lesz, de ki leszek állítva.


Handgefabrt címmel a kiállítást két hétvégén (jan. 15-17 és 22-24) nézhetitek meg Bécsben.

2009. november 9., hétfő

Mert még nem volt elég dolgom,

elvállaltam a jelöltséget a Magyar Foltvarró Céh elnökségébe:( És - láss csodát - a jelenlévők meg is választottak.
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a két elnökjelöltre pontosan ugyanannyi szavazat érkezett. Mivel az alapszabályunk nem rendelkezik az ilyen helyzetekről, a szavazást eredménytelennek nyilvánítottuk, és valamikor a közeljövőben újra az urnák elé járulhatunk.
Addig is - miheztartás végett - Mártanéni megfogalmazta, mit is vár a tagság a vezetőségtől. Engedélyt kértem tőle, hogy idemásolhassam, mert régen nevettem ennyit.

"Vezetőinkkel szemben támasztott elvárásaink

1. Legyen naprakész a foltvarrók napi helyzetében. Ez alatt értem, hogy
ismerjen minden foltvarrót személyesen, akár céhtag az illető, akár nem
(egyébként se tegyen semmilyen megkülönböztetést, az teljesen mindegy, hogy
fizeti-e az illető a tagdíjat, vagy nem.) Ismerje munkáját, figyelje
fejlődését, emlékezzen a négy évvel ezelőtt varrott kalaposzsuzsi
főkötőjére is. Legyen otthon napi gondjaiban, gratuláljon azok megoldásához,
és tanúsítson kellő szomorúságot nehézségek esetén.

2. A foltvarrás eseményeinek helyszíneit úgy válassza meg, hogy azok minden
foltvarrótól egyforma távolságra essen, és ez ne legyen több fél órányi
könnyű sétánál. Nagyobb távolság esetén köteles szállítóeszközről
gondoskodni. Az otthon maradottak levesét megmelegíti, gyerektől a leckét
felkérdezi.

3. Pályázatok kiírásánál tartsa szem előtt a foltvarrók képességeit. Minimum
annyi kategóriát írjon ki, ahány nevező lesz, és tartsa fenn a jogot, hogy
utólagos kategóriák felállításával minden kiállító részesüljön a
díjazottság melengető érzéséből.

4. Országos események szervezésénél vegye figyelembe az országos ünnepeket,
a szabadnapokat, a család szül és névnapjait. Ne essen egybe kiállítás
megnyitója várható szülésekkel, elhalálozásokkal, nyugdíjas búcsúztatókkal.
Természetesen munkanapokkal sem. A kezdés igazodjon a napéjegyenlőséghez, a
MÁV menetrendhez, az óvodai nyitva tartáshoz, és ne essen egybe az
ovulációnkkal.

5. Figyelje a nagyvilágban történő foltvarró eseményeket, a foltvarrás új
technikáit, anyagait, és ezt az ismeretet ingyen ossza meg a foltvarrókkal.
Hasson oda, hogy külföldön a foltvarrás ne haladhasson nagyobb léptekkel,
mint amit mi itthon követni tudunk. Így nem tudjuk elérni, hogy dögöljön meg
a más tehene is, de követeljük, hogy addig ők se fejjenek, míg a mienk el
nem kezd tejelni.

6. Semmilyen quiltet ne varrjon, vagy ha igen név nélkül, és csak olyan
színvonalú munkákat, amiknek látványa nem okoz kisebbségi érzést a
foltvarrókban. A kényelmi zónák feszegetése nem kívánatos.

7. Régiós találkozókon, közös varrásokon minden esetben legyen jelen. Az
esemény alatt legalább egy alkalommal minden résztvevő buksiját köteles
megsimogatni, és biztosítani arról, hogy fejlődése töretlen, tevékenysége az
egyetemes kultúra javát szolgálja, és hozzájárul a világbéke
megteremtéséhez nagyban és kicsiben. A feltálalt süteményeket köteles az
elsőtől az utolsóig végigkóstolni, és készítőjének gratulálni.
"

2009. november 3., kedd

Kampányolok

a Sláger és a Danubius rádió fennmaradásért!

Érdekességként elmesélném, hogy öt évvel ezelőtti válásomig soha (na jó, nagy ritkán, autóban) hallgattam kereskedelmi/zenei rádiókat. Kossuth Rádió fan voltam évtizedekig, még akkor is, ha a vége felé már többször bosszantott fel, mintsem élményt jelentett volna. Miután elköltöztem a közös lakásból, már másnap Slágert hallgattam. Megmagyarázhatatlan, de talán a korábbi életemmel való "leszámolás" része volt.

Bár a Bumeráng többször felbosszant (erősen előítéletes vélemények, hímsoviniszta attitűdök), de ennek ellenére szeretem reggeli indításként. Ha november 19-től nem szól, komoly űrt teremt az életemben.

Persze túlfogom élni, de a magam módján szeretnék hozzájárulni, hogy ezt a "szokásos" magyar döntést vizsgálják felül.