2009. június 25., csütörtök

Jasminának

Tegnap este eszevesztetten pakoltam-készültem a szekszárdi "játszóházra". Gyártottam néhány mintadarabot, és elővettem még itthon meglevő "apróságokat". Közben félszemmel arra is figyeltem, hogy mit is adhatnék kedves kolléganőmnek, aki a múlt héten védte meg PhD disszertációját. Ő egy nagyon belevaló, dinamikus (pirosat szerető) nő és csak remélem, hogy ha ezt ma odaadom neki, szeretni fogja. Kicsike az egész: olyan 30-szor 40-es.
Amúgy technikailag ez a hátulról varrott (bobbinba vastag cérna) darab: így készültek a grádicsok és a körök, majd utána, a szendvicselés után került rá egy kis szolíd körkörös tűzés.

2009. június 19., péntek

Lellei mintadarabok

Szombaton a cannes-i platánjaimat mutattam, nem csak azért, mert fa, hanem az elkészítés módja miatt is. Vasárnapra - a kis absztrakt képhez - viszont valami újat kellett csinálnom. Kis, A/4-es darabokra gondoltam. Aznap az absztraháláson volt a hangsúly, amihez négyféle összeállítási módszert ajánlottam.
Az első ihletem ez a tengeri szikla volt.

Ehhez csíkokat szabtam, és azt pakoltam fel a hátlap+közbélésre, majd egy kék tüllel lefogtam az egészet. A tengert és a sziklát kézzel, az eget géppel tűztem. Ja, és még tettem egy kis tépett közbélést a tüll alá a habosodó víznek.

A Gyilkos-tó képét már korábban mutattam.

Ez már lényegesen kevésbé sikerült, bár teljesen "hagyományosan" foltokból készült. Egyrészt meg akartam "spórolni" a kézi hímzést - kár volt. A hegy tűzéséhez egy drapp-barna színátmenetes cérnát használtam, és pont' a hegytetőre került egy darabka barna (ezt majd kibontom). A törzsekre fonalat varrtam rá - hát elég szerencsétlenül néznek ki (ezt meg kijavítom valami emberire).

2009. június 17., szerda

Rendhagyó tábor Lellén

A szervezők tudtával valami újat próbáltam meg Lellén két napig - több-kevesebb sikerrel. Természetesen semmi bajom a hagyományos táborokkal, amelyekben kiteszik a tanár által csinált mintadarabot, és a résztvevők nagyjából lemásolják.
Régi mániám, hogy a technika mellett (helyett) ugyanolyan fontos a tervezés, a kompozíciós és színtani alapismeretek elsajátítása és gyakorlása. Ezért aztán a két nap alatt végig a folyamaton - az Úton - volt a hangsúly, és kevésbé a végeredményen. Szombaton természet-megfigyeléssel, rajzzal, festéssel kezdtünk, és 20-30 percig beszéltem fényről, mélységről, színharmóniákról és egyéb, szerintem nélkülözhetetlen dolgokról.
A rajz-festés itt-ott némi ellenállásba ütközött, de én ezt a szokatlannal való szembesülésnek tulajdonítottam, nem pedig személyem elleni támadásnak. Olyan hosszú volt az "Út" (témaválasztás, kompozíció, anyagválogatás), hogy csak délután 4-kor vettük elő a varrógépet. Közben - még a gombostűs fázisban - minden darabot többször meg kellett bírálni: látszik-e, honnan jön a fény, van-e mélysége, jó helyen van-e a fókuszpont, stb. Ez is egy szokatlan dolog foltvarrós körökben, ezért eleinte csak jót mondtak, de aztán átszakadt a gát.
Itt vannak az első nap félkész eredményei: a fák. Szerintem a zömét érdemes lenne befejezni.

Mindenkinek nagyon tetszettek ezek a nyírfák. A siker fontos záloga ebben egy bútorszövet, ami ideális a törzsekhez.

Második nap már nagyobb volt a lelkesedés a rajzolás-festés fázisban. Mivel kicsi és absztrakt tájképet kellett csinálni, a feladat nem volt könnyebb, csak gyorsabb. Ez nem az összes és nem is feltétlenül a legjobbak, de ezt a képet kaptam.

A képekért Nagy Ildit illeti köszönet. Ez az én értelmezésem, a résztvevők másként élhették meg a két napot.

2009. június 11., csütörtök

Nyomtatós kísérlet

Nagyjából mindenki tudja, hogy a nagyapám órájával foglalkozom mostanában. Sőt, elárulom, azóta előkerült még egy - régebbi - zsebóra. Édesanyám szerint az újonnan megtalált volt az apai nagyapám első órája, ami megjárta az I. világháborús olasz frontot is. Nagyon szép darab, működik is, és tartója is van. Ne nagyon nevessetek, de a nagypapa kedvenc bikájának herezacskójából készült:)
A másik óra is a nagyapamé volt, de azután apukámra hagyományozódott, aki az anyukám szerint még az ötvenes években - megismerkedésükkor - is szívesen hordta.
Na, ennek az "újabb" órának a képeivel kísérletezem manapság, felhasználva Maggie Grey Image to Stitch c. könyvét. Mivel az alábbi biztosan nem kerül rá a munkára (sőt, hasonló sem), megmutatom, mi van a kétoldalas vetexre nyomtatok.
Kicsit féltettem az alig féléves nyomtatómat, de semmi baja nem lett. A kép tükröztem. Az A/4-esnél kicsit kisebbre vágtam a vetexet és körben mezei ragasztóstifttel felragasztottam a géppapírra, értelemszerűen a papíros része feküdt a papírra. Száradás után a szokásos módon felvasaltam egy darab anyagra, és kihűlés után levettem a papírt.

Mivel a vetex "lyukacsos", olyan antikos hatása lesz a képnek. Meg lehet még kenni akrilmédiummal, ha fényesnek szeretné az ember.

2009. június 9., kedd

Apróságok - készülés, tanfolyam, festés

Az elmúlt héten csak vizsgadolgozatokat és szakdolgozatokat tudtam volna idepakolni, amelyek azért korlátozott számú érdeklődőt vonzanának.
Felüdülésképpen készülök a hétvégi lellei táborra: két A/4-es tájképecskét csinálok, már csak a tűzés-hímzés van hátra.
Végre elkezdtem az országos pályázati munkát. Nem garantálom, hogy kész leszek, pedig most már majdnem teljesen tudom, mit akarok, de kevés rá az idő.
"Beíratkoztam" a Textured Surfaces (textúrált felületek) online tanfolyamra, ami most pénteken kezdődik, és nagyon kíváncsi vagyok a folyamatokra.
És vasárnap este belenyomtam egy méteres anyagot a múltkori festésből maradt festékekbe. Lehet, hogy sokan nem hiszik el, de tényleg ilyet akartam: szürkés nagyon "foltos" anyagot. Kimondottan tetszik nekem:)

2009. június 2., kedd

Videóajánló - Híres quilterek mesélnek és mutogatnak....

Olyan régen akarom már az angolul tudók számára Bonnie McCaffery videóit népszerűsíteni. Most néztem, már 35 darab van fenn a honlapján. Általában nagy művészekkel csinál 10-15 perces interjúkat, akik nem csak beszélnek, hanem mutogatnak is ezt-azt. Némelyik talán még a szöveg megértés nélkül is érdekes.

Ez Bonnie honlapja.