2009. március 25., szerda

Egy kis önreklám

Majdnem kialakult a tavaszi-nyári (lesznek ezek az évszakok az idén?) programom quilt és festés ügyben.
Május 9-én a MOMÜ-ben a selyemszál felhasználásáról próbálok valami újat mondani a tagoknak. A május 15-i hétvégén a Kultúraquiltes-társasággal Rácalmáson leszünk dolgozni és szórakozni. Május 30-ára Dunaharasztiba hívtak festeni, és van egy még nem egyeztetett időpontú tiszaújvárosi festés.

Június 13-14-én a balatonlellei táborban tanítok: az első nap témája félrealista tájkép szokatlan technikával, a második napé pedig absztrakt tájkép hagyományos technikával.

Június 26-28 között három nap a szekszárdiak hívtak meg Fadd-Domboriba, ahol a mixed media lesz a fő téma: Grilon, Tyvek, Xpandaprint, transzferfólia, angelina meg egyebek.
Amennyire tudom, a két táborban még van hely korlátozott számban, tehát ha valakit érdekel a dolog, keressen engem, hogy össze tudjam hozni a szervezőkkel.

ÚJ! Az előbb elfelejtettem írni, hogy aug. 7-8-9-ére tervezek Pesten egy háromnapos mixed media tanfolyamot, ami "bejárós" alapon működne, valószínűleg Békásmegyeren - természetesen, ha van érdeklődő. Baráti ár, vidám hangulat, izgalmas anyagok és projektek!

2009. március 24., kedd

Mistyfuse - Egy kis ingyenreklám


Jó régen rendeltem ebből egy yardnyit, és aztán egyrészt nem is nagyon applikáltam, másrészt - bevallom - el is feledkeztem róla. Az utóbbi időben szinte mindenki mindenhol ezt használja.
Szóval, ez egy kétoldalas ragasztó, de sok szempontból eltér a rendszerint itthon használatostól. Persze ez is egy fátyol, de sokkal-sokkal vékonyabb, mint a "régi", ezért a felapplikált darabon alig érezhető, hogy van alatta valami. Ez az egyik előnye: vékony anyaghoz, pl. organza is lehet használni, mert nem üt át. Ráadásul feketében is kapható.
Nincs rajta védőpapír, tehát két sütőpapír között kell felvasalni, és ebből adódik a másik előnye nem kell a minta tükörképét megcsinálni.
Jó sokat felhasználtam a két "titkos" munkánál. A képen nem látszik a különbség, de varrni tényleg sokkal jobb volt.

2009. március 23., hétfő

Emlékeztető

A (M)Ilyen vagyok?! játékban résztvevőket szeretném emlékeztetni, hogy kevesebb mint három hét van hátra. Tudom, hogy van, aki már kész van (Mmama), van, akié készül (pl. az enyém), és van, akinek még csak fejben van kész. Jó lenne, ha mindenki tudná tartani az április 10-i érkezési ill. nyilvánosságra hozatali határidőt.
Az utóbbi hónapok szokásaival szakítva azért is nem írtam egy hete, mert a két "titkos" projekten dolgozom. Kenya kész van, már csak el kell szegni, és az önarcképem is nagyon halad a befejezés felé. Az előbbivel nem vagyok igazán elégedett, de valószínűleg nem lesz időm (kedvem?) újat csinálni, viszont a második számomra is meglepően jól alakul. Ránézek, és felismerem magam:)

2009. március 16., hétfő

Tengeri izé, azaz Medúza

Egy korábbi bejegyzésben már megmutattam a legújabban elkészült munkámat hátulról, de senki sem reagált rá:( Azért hátulról, mert fordított applikációval készült, utána árnyéktűzés volt 0,75 cm távolságban (nagyon útálatos volt egy idő után), majd zsinórok felvarrása és az egész kibélelése, mert eléggé plöttyedt lett.
A kiindulópont kettős volt: egyrészt ez a kép, amit valaha régen letöltöttem. Nem tudom, milyen állat, de Szi-zsu azt mondta pénteken, hogy a kész munka szerinte egy medúza. Tehát ő a kép "keresztanyja".

A másik ez a két befőttes üvegben festett nagy darab anyag volt.

És ez lett belőle. A festett anyag a színhelyes, a munkát képtelen voltam normálisan lefotózni. Egyrészt nem tudtam fellógatni, mert túl nehéz (80x140 cm), másrészt nagyon belelógna a kanapéba. Így aztán az ágyon volt, én meg létrára álltam, de a fényviszonyok meg a távolság (meg az én bénaságom) megakadályoztak.

Ez pedig egy részlet.

2009. március 12., csütörtök

Vegyes felvágott, de elsősorban Kata ajándéka

Kedden, a névnapomon találtam egy "Csomagja érkezett" értesítést a postaládában. Már valami titkos rajongó járt az agyamban, aztán mikor tegnap délelőtt elmentem a postára, talán még jobban meg voltam lepődve, mintha a nem létező Nagy Ő írt volna.
KicsiKató - mert hogy ő az - küldött nekem egy fantasztikus pakkot. Nyilas Misivel ellentétben minden az enyém: egy olajzöldes velúr (?) táska felül pici képekkel, egy csomó kis redwork hímzés, amelyek mindegyike valamilyen "kulturális figura". Néhányat ugyan nem igazán ismerek fel, de a vitathatlan kedvencem a vietnami/kambordzsai pasi a tetején. Plusz még volt egy hímzett képeslap és - bár szerintem Kata erre nem gondolt - a boríték Tyvek, tehát az is jól használható lesz. Nagyon köszönöm, Kata!

Az előző postban szereplő találós kérdésre a válasz: ez egy selyem "mawata" sapka, vagy inkább süveg. Bevallom, teljesen lenyűzög ez az egész selyemdolog. Nem feltétlen a végeredmény, hanem, ahogy készül. Ez a süveg úgy keletkezik, hogy a gubókból kihúzzák a szálat (az lesz a fényes folyamatos szál), aztán kiszedik a maradékot (ez a throwster waste), és ezen közben a gubókat ráfeszítik a harangalakú formára. A süveg sok-sok pókháló vékony réteg egymáson.
Miután befestettem, szét kellett húzni, ami a szakirodalom szerint kétemberes munka, és mivel csak holnap este jön hozzám valaki, kedden bevittem az iskolába és egy kolléganőmmel nekiálltunk rángatni.

Jókat röhögtünk, de csodálatos módon tényleg úgy működött a dolog, mint a nagykönyvben. Egyikünk ellentartott, a másik húzta. Ahogy kialakult egy nagy téglalap, szét lehetett volna szedni rétegekre, de meghagytuk négy darabban.
Hogy mire jó? Fel lehet használni fonalkészítésre: ha elkapod az egyik végét, sodorva folyamatos szálat lehet belőle előállítani. Lehet belőle selyem papírt csinálni, és lehet belőle tálat formálni.
Én ez utóbbit próbáltam ki, és nagyon dühös lettem a végeredmény miatt. Az történt, hogy kék angelinából csináltam egy kis lapot, amiből kis köröket szabtam ki. Vízben oldódó fólia közé tettem be ezt a selyem lapot, rá az angelina-köröket, majd himzőrámával elkezdtem megtűzni.
Az alját és részben az oldalát sárga himzőcérnával csináltam, és miután kékkel akartam folytatni, de nem volt kék poliészter cérnám, Lánchíddal próbálkoztam.
Miután letűzködtem, kimostam belőle (nagyjából) a fóliát, és rátettem egy fejjel lefelé fordított kaspóra, amit előzőleg folpackkal becsomagoltam.


Ez lett belőle:( Nem tudom mennyire látszik, de a cérna eleresztette a színét. Biztos az volt, mert az angelina poliamid, ami tuti nem fog. Szóval, nem mondanám, hogy nagyon szép ezzel a kis penészes beütéssel. Most lehetne kézzel hímezni meg gyöngyözni, de azt hiszem a következőt fogom majd igazán kicsicsázni.

Végezetül itt a shivával kezelt zöld. Ugye, már jobban néz ki?





2009. március 11., szerda

Na ez mi?


Ezt is még a múltkoriban festettem, de tegnap este kezdtem el feldolgozni. De mit? Mi lehet ez?
Most nem osztogatnék ajándékot, de hamarost elérem a 20,000-es nézőszámot - majd akkor. Most csak egy buksisimogatás jár a nyertesnek:)

2009. március 8., vasárnap

Vulkanikus tevékenység - Viel Dank Jacqueline Heinz!

Ez a quilt nem jöhetett volna létre (vagy legalábbis nem ilyen formában), ha novemberben nem nézem meg Jacqueline Heinz munkáit Münchenben. Pontosabban csak erősen sejtem, hogy így csinálja, tudni nem tudom. Nem is terveztem, hogy egy komplett darabot az ő módszerével fogok megcsinálni: inkább arra gondoltam, hogy majd valahol "elsütöm" egy-egy darabban.
Amikor megláttam az etióipai Dallol vulkán tevékenységének "eredményeiről" készült képeket (ld. néhány bejegyzéssel korábban), tudtam, hogy meg akarom csinálni, de nem gondoltam, hogy teljesen JH technikájával fogok dolgozni, inkább Tyvekre meg Xpandaprintre gondoltam. De aztán elkapott a gépszíj ez irányba!
Ez a végeredmény: 91cm x 65cm. Nagy felbontásban fotóztam, hogy meg tudjátok nézni a részleteket.

Itt egy közeli. A munkában van sok gyapjúszál, saját festésű "gummy" selyemszál, fehér selyemszál (silk top), rozsdabarna silk noil, nyersszínű cocoon stripping (kb. selyemgubó tépés?), és egy Tencel nevű cellulózból készült szál (ami ugyanolyan fényes, mint a selyem), valamint néhány darab festett Tyvek a tetején.

Ez volt a kiindulás. Csak azért nem sima fehérre készült, hogy az esetleges "átütések" ne zavarjanak - bár azt hiszem, nem zavartak volna.

Ez pedig egy kép a félkész állapotról.

A következő tanulságokat szűrtem le: a) nagyon tetszik a végeredmény, b) lehet, hogy egyeseknek nem úgy tűnik, de nagyon egyszerű csinálni, c) nem mindegy, hogy milyen irányba fektetem ill. tűzöm a szálakat, mert nem szerencsés, ha "szálirányban" kell tűzni, d) nem tetszik a kétféle zöld, ezért lehet, hogy Shivával még kicsit megbuherálom a vízfoltokat.
Összességében, örök hálám Jacqueline-nak!

2009. március 7., szombat

Rozsda marja, nem ragyog

Miközben ezerrel dolgozom az "etiópon", meg tudom mutatni, mit sikerült elérni a rozsdával.
Ez volt az itthoni eredmény. Kb. úgy néz ki, mintha ráöntöttem volna egy kávét. Látszik ugyan néhány szög és karika, de siralmas:(

Ez viszont a mamámnál festődött. A korábban említett rácsra tettem rá egy kettéhajtott anyagot, rá pedig egy régi vas lábtörlőt.

Ez pedig az az oldala, ahol a lábtörlő volt, ami nem látszik. A közepe olyan, mint egy régi térkép...

Most már csak azt kell kitalálnom, hogy kerül ez bele a már formálódó kenyai quiltbe.
A következő bejegyzésben, remélem, már az "etiópot" mutatom...

2009. március 2., hétfő

Új quilt a Bernina vezérének irodájában

Bár nem vagyok a pictorial quiltek, azaz a realista darabok nagy híve, de ez azért figyelemre méltó. Jenny Bowker munkáját megvette a Bernina (svájci) vezérigazgatója: az irodája falát fogja díszíteni.

2009. március 1., vasárnap

"Bezzeg a Klári a gyűjtőben...."

Minden családban vannak legendás ki(be)szólások. Mindenféle gonosz indulat nélkül nekem is eszembe jutott egy, amikor elolvastam Violini nagyon népszerű fogyókúrás felhívását.
Valamikor 1950-52 között történt az eset Klárival (nekem később csak Klári néni), a mamám egyik jó barátnőjével. Olyan 25-27 éves lehetett, kimondottan szép lány volt a néhány fénykép alapján (sőt nagyon szép öregasszony is lett belőle): magas, szőke, ráadásul mosolygós, jókedvű, életvidám nő volt. Klári súlyproblémákkal küzdött, nem volt kövér (később talán már annak mondanám), csak amolyan telt alkat. Próbált diétázni, de nem sok sikerrel.
Egy reggel bement a munkahelyére és - gondolom - nagyokat kacagva elmesélt az irodában egy anti-szovjet (vagy pro-kapitalista) viccet. Már másnap reggel jött érte az ÁVH. Gyakorlatilag statáriális módszerrel bíróság elé került és kilenc hónap börtönre ítélték, amit a híres Gyűjtőfogházban töltött le. Diétás gondjai egy időre megoldódtak:(
Amikor aztán a következő kb. 40 évben újabb és újabb sikertelen fogyókúrákba kezdett, anyukám csak azt mondta: "Bezzeg a gyűjtőben le tudtál fogyni". Innen módosult a mondás "Bezzeg a Klári a gyűjtőben"-re, ami szabadon felhasználható volt bárkire, aki saját bevallása szerint nem eszik, és mégse tud fogyni.
Amúgy Klári néni nagyon furcsa/szörnyű halált halt. Talán 2000-ben volt egy decemberi pénteken, amikor hirtelen nagy-nagy hó esett le Pesten. Klári nénit az unokahuga vitte autóval a Stefánia úton, a kocsi megcsúszott, és összeszaladt az előtte meg az utána menővel. Személyi sérülés nem történt, de drága Klári néni szívinfarktust kapott a hátsó ülésen ...