2008. december 31., szerda

5. munkanap

Nem szabad elsunnyognom a naplót, hiába van ma ünnep-féle.
Tegnap este csak kb. másfél órát "tologattam" - nem sok eredménnyel. Részben Anikó tanácsára próbáltam zöld csíkokat behozni, de ennek se nagyon örültem, mert akkor minden blokkot körbeszeghetnék.


Itt hagytam abba tegnap este.

Ma reggel - miután DVD-n megnéztem A mások élete című nem éppen vidám hangulatú, de kitűnő filmet -, újra nekifutottam. A bal szélső két panel után megvarrtam (nagyjából) a harmadikat, amit a képen a jobb szélen láthattok.
Történt ugyanis, hogy a harmadik után nem tudtam jobbra továbbfolytatni. Ezért először leszedegettem az összeset, "eltoltam" jobbra, és megpróbáltam, hogy lehet-e a bal szélen folytatni. Mindenféle kombinációt kipróbáltam, de nem lett jobb a helyzet.
Aztán megpróbáltam, hogy a három panel szétrobbantom, és közé teszek be valamit. Ehhez a baromi randa zöldpettyest átfestettem barna pettyesre. Szerintem így most nem néz ki rosszul ott, ahol van. Még kéne valamit találni alá meg fölé. És még egy dolog nem tetszik a jelenlegiben: a három vízszintes zöld csík. Kéne egy függőleges is.

Most abbahagyom.

Kívánok minden blogolónak és blogolvasónak nagyon boldog új évet! Elsősorban egészséget, békességet, és ahogyan nagyon-nagyon régen Stans barátnőm írta, "csupa-csupa kellemetes meglepetést".



Viszlát 2008, Isten hozott 2009!

2008. december 30., kedd

4. munkadélelőtt

Kösz, Anikó és Katafolt, a kommentárokat. Igen, az idő sokat segít.
Miután reggel megírtam a posztot, még boldogtalanabb lettem: mondván, közszemlére teszem itt a bénaságomat. Azért ennyire mégse.
7-kor újabb elszántsággal álltam neki és megmozdítottam egy stabilnak gondolt darabot, az alsó barna fatörzset. Plusz kivettem a bal alsó sarkát, mondván túl nagy lesz az az egyszínű zöldes volt. "Találtam" egy hajtogatottan festett mustársárgát, és odatettem.


Ekkor így nézett ki. Vakuval készült és nem is nagyon módosítottam a szerkesztővel. Ez már jobban tetszett. El is kezdtem összevarrogatni néhány darabot - bontani mindig tudok.
Most pedig itt tartok. Balról két függőleges "panel" részben egyben van már, és nem is néz ki rosszul, plusz a mellette levőnek az aljára tettem a leveleket meg a sárgát.
Innen folytatom, ha hazajövök a vendégségből....

3. munkanap, vagy inkább munkadélelőtt

Tegnap csak délelőtt csináltam valamit: kapóra jött, hogy délután és este is dolgom volt.
Katafolt már megint "jól szólt" a sok falkavezérről: igen, én is láttam, hogy sok domináns anyag lett, de annyira tetszik ez a "falkavezér" elnevezés.
Szóval, a tegnap a lepedőn való pakolászással telt: ezt ki, azt be, ezt ide, ezt oda, mégse, vissza, mégis stb. A végén ez lett, amit hagyok kicsit pihenni. Még mindig szedett-vedett, de a két széle tetszik.

Egy dologgal azért még kísérleteztem. Ez a darab batik persze nem egyenletes: vannak/voltak határozottan világos részei, ezért úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, megpróbálom átfesteni, hogy sötétebbek is legyenek.

A jobb alsót egy kis csokoládé shivával húzkodtam meg, a bal felsőt meg sötétbarna metállos textil festékkel.

Nem ezüst ez, csak annak látszik.
Érdekes, hogy eredetileg nem akartam ezt a quiltet "melegnek", fontos szerepet gondoltam a bal alsó sarokba sárgászöldnek. Aztán valahogy "kimentek" belőle a hidegebb darabok....
Bármilyen áthelyezési javaslatot szívesen veszek, sőt azt is mondhatjátok, hogy az egész úgy sz*r, ahogy van. Én se vagyok vele kibékülve.

2008. december 29., hétfő

2. munkanap

Muszáj időben kicsit előreugranom. Miután kora estig szinte egész nap dolgozgattam, ma reggel megpróbáltam visszarakni a lepedőkre a blokkokat és nagyon boldogtalan vagyok az egésszel. Nagy-nagy katyvasz az egész: túl sok a minta, túl sok a szín, semmi sincs, ami összefogná az egészet.
Azért megmutatom, mi készült el tegnap.

Ez egy sima textilfestékkel megfestett darab. Kicsit inkább lóherére emlékeztet, bár az internet szerint van háromcakkos gesztenyelevél is.

Itt először a Mártanéni szerint kenyérszárítómon átdörzsöltem egy kis shivát, elővettem a barnás-aranyos transzferfóliámat, és olyan gesztenye fazonokat ragasztottam fel. Először megakartam hagyni "lyukasnak", de aztán az egyik barnás festékkel behúztam azt a kis vonalat.


Itt a fehérítővel dolgoztam a gesztenyvirág előállítása érdekében. (Tudom, hogy nem novemberben virágzik, de erős volt a kísértés). A bal oldali azért érdekes, mert az egy erősen hibás festésem volt. Láthatjátok, kétféle világos foltok vannak: a kevésbé fehér már megvolt, míg az apróbbakat fogpiszkálóval raktam oda.

Hát, ez eléggé ronda önmagában is. A még a gubójában lévő gesztenye akart lenni, de jelen állapotában sok mindenre hasonlít, csak arra nem. Xpandaprinttel csináltam köröket, majd lefestettem, direkt gondatlanul: ami belelóg az anyagba, azok lennének a "szőrök". Még szerencse, hogy át lehet festeni.


Ez egy másik gesztenyehalmaz: bronzos textilfestékkel és barna kontúrral.


Ez pedig egy egyszerű shivás hullám. A múltkorihoz hasonlóan géppapírt vágtam hullámosra, a shivát a papír szélére kentem, és onnan húzkodtam az anyagra stencilecsettel.
Összességében jelenleg van több, önmagában egész jól kinéző darabom, ami összerakva siralmasan mutat. A csíkos batikot eredetileg csak 3-4 darabra akartam vágni, de úgy túl nagyok, hogy "megállják a helyüket". A két zöld mintásat (levél, gubó) valószínűleg ki kell venni, mert túlságosan kilóg, és az olajzöld batik mennyiségét is minimálisra kell csökkenteni.
Remélem, holnap reggelig eljutok valahová, hogy valami mutatható eredményem legyen. A pakolászást nehezen lehet képre vinni: még egy olyan összeállítást sem sikerült csinálnom, ami fényképre kívánkozott volna:(

2008. december 28., vasárnap

1. munkaeste

Először is köszönöm, Katafolt a tegnapi megjegyzésedet, hogy tetszenek a színek.
Megmagyarázhatatlan okokból (leginkább exhibicionizmus) úgy döntöttem, megpróbálom dokumentálni a quilt születését.
Tegnap reggel nagyjából "összepakoltam" a blokkokat, azaz meghatároztam, melyik anyagból mennyi és hová kerül. Biztosan nem ez lesz a végleges megoldás, de el lehet belőle indulni.
Aztán napközben takarítás, kutysétáltatás stb. közben kitaláltam, a gesztenye lesz a téma, persze nem linnéi pontossággal, csak úgy nagyjából. Számomra is megrajzolható levele, termése, virága van, és a tipikus színek is megfelelnek az anyagjaimnak.
Aztán este a vendégek elmenetele után a következőket csináltam.


Amikor tegnap sétáltattam Zsuzsit, pont' egy régi fa mellett álltam meg, és újra megcsodáltam a törzs struktúráját. Ez adta az ötletet, hogy legyen egy "darab" fatörzs. Géppapírból csináltam egy sablont, majd csokoládé és antracit színű shivával megcsináltam a "mélyedéseket" a barnás anyagon.

Háromféle barnás-bronzos textilfestéket találtam itthon. Egy kis darab világos anyagra festettem ezt a levelet.



Végül megcsináltam a két selyem papírt. A fénykép (különösen a felső) nem igazságos a valósággal szemben. A "hulladékból" nagyon szép fényes, sokszínű darab lett, míg a noil persze matt maradt, de izgalmasan csomós.


2008. december 27., szombat

Új kezdetek

Két vendégség/vendégeskedés között ma délelőtt megpróbáltam nekilátni egy új darabnak. Gondolataimban ez a Vége a télnek címűnek lesz a párja, talán a A Tél kezdete címmel. Úgy képzelem el, hogy ez is kollázs-szerű lesz, tehát az egyszínű anyagdarabokat fogom textilfestékkel, shivával, fehérítővel és egyéb módszerekkel gazdagítani.
Először összeválogattam az anyagokat.

A nagy része saját festés, leszámítve kettőt: elől középen egy magában mintás olajzöld (tényleg az) batik és hátul a csíkos, szintén batikolt anyag, amiből kimondottan ehhez a gondolathoz vettem fél métert Münchenben.

És "találtam" két selyemszál fajtát is, amiből szintén lesznek blokkok. Ez ún. throwster waste (megnéztem a szótárban, de így nincs benne, talán a "selyemcérna készítésének hulladékaként" lehetne fordítani).


Ez pedig egy pakk (négy színű) silk noil. Ez sincs benne a szótárban, de tudom, hogy ebből készül a selyemburett: olyan bögös, matt, vastagabb selyem.
Először megpróbálgatom az elhelyezést, aztán jó nagy ráhagyással kiszabom a "blokkokat", és utána jöhet a "felületkezelés".

2008. december 26., péntek

Könyvajánló - Magyar táncok

A Jézuska meghozta nekem ezt az új angol regényt. Szerzője Jessica Duchen, aki elsősorban zenekritikus, és bár tudtommal nincs semmilyen magyar gyökere, a magyar cigányzene nagy hagyományait köré szőtte a sztorit.
Több idősíkon bontakozik ki a történet: a főhősnő, Karina, nagyon angol férjjel "megáldott" hegedűművész, pontosabban hegedűtanár (Violini!), akinek a nagymamája Rácz Mimi, a cigány csodagyerek, aki a 30-as, 40-es években Európa és Amerika ünnepelt szólistája volt, és rejtélyes körülmények között került 1956-ba Angliába. Nagyon leegyszerűsítve azt meséli el a regény, hogy Karina miként fedezi fel a nagymamája és ezáltal Magyarország múltját, és miként változik meg a felfedezés során.
A regény kicsit olyan, mint az állatorvosi ló. Minden van benne, ami a nagy drámai történetekhez kell: szerelem, sőt szerelmek, hűtlenség, cserben hagyás, barátok/család elvesztése, hatalmas titkok, véletlen találkozások. Ezért aztán nem is annyira jó, mert hogy meglehetősen kiszámítható.
De azért nézzétek meg a Magyar táncok honlapját, mert jó zenét lehet rajta hallgatni.

2008. december 20., szombat

A mappák készen vannak

Három mappát csináltam az előkészített csomagolópapírból. Bélésnek elrontott festett anyagokat használtam fel.



És csináltam még egy flíz+géz+csipke vázát. A kép, sajnos, semmit nem ad vissza, de azért mutatom.

Holnap még két dobozt akarok csinálni a papírból, meg egy apróka ajándékot a Quilting Arts karácsonyi különszámából.

2008. december 18., csütörtök

Az első ajándék - magamtól magamnak

Tegnap megjött az Amazontól a 8-án rendelt három könyvem. Nagyon boldog vagyok velük!
A Silk Paperrel szeretném kicsit megismerni, hogyan lehet selyemszálat beépíteni a munkákba - leszámítva a "sima" papír készítését. Az Embellish, Stitch, Felt elsősorban a tűnemezelésről (needle-punching) szól, és kicsit haladóbb, mint amit én tudok. Részletesen ír a sokféle lehetőségről, nem pedig munkaleírásokat közöl. A hátsóért Martimeznek kell köszönetet mondanom. Az ő blogján láttam ennek a háromrészes sorozatnak a darabjait. Van "virágos", van "állatos", ez meg csak amolyan "mintás" (mezopotámiai, egyiptomi, kelta, miocén, mükénei, görög, román, gót, szecesszió stb.)
Tegnap egész este képeslapokat gyártottam, ma már oda is adtam néhány kolléganőmnek. Ja, és a fő attrakció Irán. Egy változat már kész van, de mivel nem igazán tetszett, most megpróbálok visszatérni egy kicsit módosítva az első elképzelésemhez. Most szárad egy darabja ..... Majd holnap elmesélem ....

2008. december 17., szerda

A tálak elkészítése

Tegnap ketten kérték, írjam le a celofán- és a filctál készítését.
A celofán már nem az első a sorban, így itt http://polyak-ildi.blogspot.com/2008/09/jabb-edny.html megtalálhatjátok a leírását. Az Angelina helyettesíthető cérnadarabkákkal, árvalányhajjal, dekorszállal.
A filctál három réteg: filc, plüssbársony (nem biztos, hogy így hívják - az az olcsó, nyúlós, gyűrött fajta) és organza. Fontos, hogy a három anyag három különböző, de harmonikus szín legyen. A leírás szerint A/4-es méretet szabtam mindháromból, de javaslom, hogy az organza legyen mondjuk 3-3 cm-vel nagyobb. Az egész arra az elvre alapul, hogy az eltérő színű szálakat toljuk át a másik oldalra - így alakul ki a minta.
Először a filcre rátesszük a bársonyt, a széleket gombostűvel rögzítjük, és a bársonyoldalt felültartva lassan kétszer összepancsingoljuk. A filcből kiszabunk négy kb. 6 cm oldalú derékszögű háromszöget a sarkok megerősítésére. Ezeket a széleket odapancsingoljuk a bársony felől.
A bársonyra rátesszük az organzát, és tetszőleges mintával (körök, spirál) pancsingolunk: az organza a tűk hatására "fel fog ugrálni" (ezért kell kicsit nagyobb) és izgalmas textúra jön létre.
Ezután megfordítjuk a munkát és a filc felől pancsingolunk bele mintákat. Az enyémen nyersszínű volt a filc, mályva a bársony és bordó az organza. A bársonyon látszó minták attól alakultak ki, hogy a nyersszínű filc szálakat "átküldtem" a bársony oldalára.
Nég ponton (a felénél) bevágjuk egy képzeletbeli ovális "talpig", gombostűvel rögzítve kialakítjuk a tetszőleges formát, majd a bársony(organza) felől összepancsingoljuk szélét.
Lehet kézi vagy gépi hímzéssel, gyönggyel stb. továbbdíszíteni. Én három kis darabka filcre organzát pancsingoltam, azt raktam az egyik kihajló sarokra.
Remélem, sikerült érhetően leírni:)

2008. december 16., kedd

A háztartási csomagolópapír metamorfózisa

Most végre megmutathatom a "játszóházasoknak" (meg esetleg másoknak, akik olvasnak), hogy miért kellett befesteni a csomagolópapírt, amiből aztán időhiány miatt nem csináltunk semmit.
Az ötlet Sue Bleiweissé. Kell hozzá csomagolópapír, shiva (vagy sima olajpasztell), esetleg bélyegzőpárna és aranypaszta. Plusz meleg (száraz) vasaló, vasalódeszka sütőpapírral leterítve.
Az akrillal lefestett csomagolópapírt minél kisebb gombóccá gyűrjük - persze óvatosan (bár meglepően jól bírja). A nem festett oldaláról forró vasalóval kisimítjuk. Olajpasztával (bélyegzővel, olajpasztellel) megkenjük, és közben papírtörölközővel elmaszatoljuk. Újra összegyűrjük, hátulról kivasaljuk, újabb színt kenünk rá, összegyűrjük, vasaljuk stb. Minél többször csináljuk, annál könnyebb lesz gyűrni, annál inkább kialakulnak a "hegyek-völgyek", azaz nem jut mindenhová festék.

Nagyon életlen lett, de ez az első gyűrést mutatja.
És itt vannak a végeredmények. Fehér, arany, fekete, bronz, ezüst pasztákat használtam.





Ebben egy kis türkisz is van - attól ilyen "jeges".



Ez nem annyira tetszik, mert az ezüstöt nem tudtam jobban elkenni.

Száradás (kb. 48 óra) után lehet felhasználni. Esetleg le lehet fújni akril lakkal, hogy tartósabb legyen. Kétoldalas ragasztóval anyagra kell feldolgozni, s akkor már használható. Majd azt is megmutatom, (többek között) mire.

Megnyílt a Jézuska-gyár

A ligeti Mikulás-gyárhoz hasonlóan vasárnap végre én is nekiláttam a karácsonyi ajándékok készítéséhez. Millió egy tervem lenne, amiből biztos nem készül el minden, hiszen az időm is véges, meg Iránt is csinálnom kell péntekre.
Megmutatom, hol tartok. (Leginkább sehol...)
Festettem kétoldalas ragasztófátyolt.

Két darab Tyveket is előkészítettem.

Megfestettem egy csomó csomagolópapírt. Ezekből mappafedelek meg dobozok készülnek, részben a ragasztó felhasználásával.

Csináltam egy tálat szizoflorból. Ez az az anyag, amit a virágosok használnak, de az Üllői úti kreatív hobbiban méterben (olcsón) lehet kapni. Négy réteg van egymáson, közte ezüst angelina meg ezüst himzőszál. Utána egy cserepet felhasználva formára "hőlégfúttam". Sajnos nem látszik, milyen szépen csillog az ezüsttől. A kilógó karimájára még teszek valami ezüst díszt.

Megint csináltam két celofántálat - két olyan családnak, akikkel nem vagyok olyan viszonyban, hogy minden családtagnak külön ajándékot vegyek, ezért majd ezt pakolom meg édességgel meg mogyoróval.

Ennek a tálnak nincs gazdája. Filcből, plüssbársonyból és organzából készült Maggie Robert ötlete alapján. Akit érdekel, szívesen megírom a készítését. Gyors, mert csak a Bernina punching apparátja dolgozik.

Ez is nemezelés, kicsi falikép bársony alapra - de még nincs kész.

2008. december 11., csütörtök

Shiva, az isten

Részben a "játszóház", részben más okok hatására többen vettetek Shiva olajpasztát, és megígértem, leírom a használatának legfontosabb tudnivalóit.
A Shiva (Európában Markal néven árulják) olajból és viaszból készült rúd, 51 matt és 18 irizáló színben kapható, és a színek tetszőlegesen elegyíthetők is. Az irizálók mindegyike, plusz a mattok közül az Azo Yellow és Orange, a Cadmium Yellow, a Cobalt Blue, a Mauve, a Naphtol Red, a Tompte Red, a Turquoise, a Yellow Citron és a Yellow Ochre rendelkezik jó fedőképességgel, azaz elsősorban ezek használhatók festett anyagon.
Nem olcsó: Európában általában 7 euró, az USA-ban 8 dollár darabja. Bármilyen típusú anyagon felhasználható, csak az a lényeg, hogy ne legyen benne kikészítés.


A képen látszik, hogy a hagyományos méreten kívül árulnak 3 kisdarabos készleteket. Árban nem éri meg, mert akkora, mint egy nagy, viszont kétszer annyiba kerül. A sniccer (vagy kiskés) azt a célt szolgálja, hogy a rúdon használaton kívül képződő "bőrt" lehúzzuk róla. A kis tömör ecsettel (vagy puha fogkefével) lehet lehúzni a papírról. Az alkohol az ecset meg a kezünk tisztítását szolgálja.

Nagyon népszerű felhasználás a "dörzsölés" (mint gyerekkorunkban a 2 forintost). Ehhez a gyártó Cedar Canyon Textiles műanyag felületeket is árul 6-os csomagolásban. Nekem "geometrikus" van, de van "ívek", "levelek", stb. A dörzsöléshez az anyag sarkait ragasszuk az asztalhoz, és utána csúsztassuk alá a domború felületet. Fontos, hogy a rudat függőlegesen magunktól elfelé húzzuk.


Természetesen nem kell beruházni ilyesmibe, bármilyen otthoni felület megfelel. Én a portugál kultúraquiltemhez a dugó anyagát ezzel a ráccsal csináltam. Fogalmam sincs, mi volt eredetileg. Az anyagot itt nem rögzítettem, mert nem volt cél a hibátlan négyzetháló.
Egy nagyon eredeti olvastam mostanában a Quilting Arts karácsonyi különszámában. Egy amerikai nő európai körútjára hozott egy fehér selyemsálat meg egy bronz shivát. Ahogy járták városról városra, mindenütt keresett olyan felületet, amit át lehet dörzsölni (pl. a híres római csatornafedeleket), és az út végére lett egy olyan sálja, amin rajta van Európa. Bár azt is hozzátette, hogy sokszor néztek kicsit furcsán a járókelők.


Sokan csinálják, hogy egy viszonylag egyszínű anyagot gazdagon megtűznek, majd utána különböző színű shivákkal szinezik, pl. az új kedvenc Jacqueline Heinz is használta néhányszor. A gépi tűzés bemelegítéshez használt szendvicsemen festettem át egy kis mintát fehérrel és bronzzal. Ennek a módszernek az a szépsége, hogy a varrások mellett megmarad az anyag eredeti színe, tehát nem olyan, mintha a színes anyagot tűznénk.


A shivával csíkos, kockás anyagot is csinálhatunk. Ez a selyemorganza darab a vártnál sötétebbre sikerült. Maszkolószalagokat ragasztottam rá, és pinkkel húztam végig.


Utána a szalagokat áttettem függőlegesre, és arannyal húztam végig.

Ez lett a végeredmény. Ez az igazi színe, a másikakat túlexponáltam.
Nem teszem ide az utolsó népszerű "technika" képét, amit a "Vége a télnek" c. munkám kapcsán már mutattam. Akkor a géppapírból készült stencilt kenjük körbe a pasztával, majd az ecsettel befelé toljuk az anyagra.
Végül a fixálásról. Legalább 48 óráig állni hagyjuk, majd sütőpapíron a visszájáról kb. 4 percig vasaljuk az anyagnak megfelelő max. hőmérsékleten. Nagyon büdös - még ennyi idő után is!Ezután állítólag mosható is. Ha olyan felületre tesszük, amit nem lehet így vasalóval fixálni, akrillakkal kell befújni.

2008. december 7., vasárnap

Hétvége külföldön - A Bali-szoba

A múlt heti utamról még akartam feltenni ide képet, de mivel más csinálta, csak ma reggel érkezett meg.
Münchenből picike kis repülővel mentem tovább Saarbrückenbe, ahol egy négycsillagos szállodában laktunk és értekeztünk két teljes napon át. Azért mentünk éppen Saarbrückenbe, mert az elnökségünk egyik kedves, éppen most leköszönő tagja ott lakik. Amikor megírta, hogy a Hotel Domicil-Leidingerben foglal szállást, és megnéztük a honlapot, mindenki rögtön belelkesedett. A szálloda egy része normál háromcsillagos, viszont van egy új szárnya, ahol ún. "Themenzimmerek" (tematikus szobák) vannak. Nyugati viszonylatban nem is volt drága: 99 euró, természetesen a "mi szem-szájnak ingere" típusú reggelivel együtt.
Nekem teljesen véletlen a Bali-szoba jutott. A szoba sem volt rossz, de ez a fürdő! Majdnem akkora volt, mint a szoba. Némi időbe telt, míg a proccos kádcsaptelepen megtaláltam, hogy lehet átállítani zuhanyzósra. Nem látszik igazán jól, de a szoba és a fürdő között csak egy óriási üvegajtó volt.


Ez meg a szoba. Hihetelenül kényelmes ágy, patyolattiszta ágyneművel.

Mit mondjak, fejedelmien éreztem magam.

2008. december 6., szombat

Eszembe jutott....

Violini legutolsó bejegyzését olvasva jutott eszembe a következő, az interkulturális kommunikáció terén jól ismert mondásra.
A japánok azért találták ki a Walkmant (nagyon fiatalok kedvéért az MP3/4 elődjét), hogy az emberek ne zavarják a többieket, míg nyugaton azért hallgatják, hogy őket ne zavarja senki.

2008. december 1., hétfő

Hétvége külföldön

Bár csak három teljes napot voltam Németországban, egy örökkévalóságnak tűnik - annyi minden történt.
Pénteken 4 és fél órát voltam Münchenben, ebből másfelet egy hivatalos megbeszélés tett ki. Az időm java részét Christine Köhne Quilt und Textilkunst boltjában töltöttem. Egyrészt vásároltam másoknak és magamnak, másrészt megnézhettem egy fantasztikus kiállítást.
Jacqueline Heinz a legünnepeltebb német quilterek közé tartozik. A kiállítás címe Tájképek, és kb. 40 közepes méretű darab van kiállítva. A hölgy a gépi tűzés abszolút bajnoka: a munkái nagyon egyszerűek (?), zömmel egyetlen darab egyszínű anyagra készülnek. Az alapszín leginkább drapp-bézs-fehér. Az igazi durranást egyrészt a tűzés jelenti, másrészt hogy azonos vagy kontrasztos színű selyem- és gyapjúszálakat fog a tűzés alá. Ettől elmondhatatlanul gyönyörű textúrákat hoz létre.
Fényképezőgépem nem volt, Jacqueline-nek nincs honlapja, így ma éjjel végigböngésztem, mi van tőle a neten. Viszonylag sok német és angol blogban írnak róla szuperlatívuszokban, de egész munkáról csak egy képet találtam, viszont hálistennek sok részletet.













Ekkor kellett rájönnöm, hogy ezt is megcsodálhattam élőben tavaly Birminghamban. Az egyik kategória nyertese volt.