2007. november 29., csütörtök

Ki a jó szónok?

Ma kommunikáció előadáson a nyilvános beszéd volt a téma. Körbekérdeztem, hogy milyen ismérvei vannak egy jó szónoknak. Szinte mindent elmondtak, amit csak lehet. Na, mondom, akkor mondjanak a fentiek alapján egy jó szónokot, olyasvalakit, akit sokan ismerhetnek. Elhangzott egy-két név, majd a legelső sorban ülő fiú félhangosan megszólalt: "Adolf Hitler". Picit elbizonytalanodtam, mert tudtam, hogy a háta mögött ülők, tehát a többi 30-40 diák nem hallotta. Néhány padsorral hátrébb ültek a német cserediákok - öt huszonéves német egymás mellett. Mondjam hangosan vagy sem? Megismételtem a nevet. Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Az öt arcon öt különböző módon tükrözött a felháborodás, az utálat, a gyűlölet, a szégyen, minden. Tanulságos pillanat volt számomra.

2007. november 28., szerda

E-zine-ek és Lutradur

Tavaly decembertől mostanáig voltam Workshop on the Web nevű e-zine (azaz elektronikus magazin) "előfizetője". Négy számot kaptam, illetve rendeltem néhány korábbit. Ez nem igazán (sőt egyáltalán nem) quiltről szól, hanem inkább "kreatív hímzés" meg "mixed media". Sok dolgot meg is csináltam belőlük - majd egyszer talán mutatok is ezt-ezt.

Aztán valamelyik blog olvasása közben nyáron rátaláltam a Fibre&Stitch e-zine reklámjára, ami épp augusztus végén volt indulóban. Nagyon izgalmas volt az első szám is, meg most a második is, ami tegnapelőtt jött. Pontosabban nem jönnek ezek, hanem egy emailben küldik a passwordöt meg a jelszót, és erről a honlapról lehet letölteni az Acrobat file-t. Minden szám tematikus: az első "textúrákról" szólt, a mostani meg könyvekről.

Még az első számban volt egy Lutradur darab. Ez egy poliamid anyag, amiből még Birminghamben vettem egy keveset, mert annyit olvastam róla. A "feladat" az volt, hogy a Lutradurra varrj rá csipke- és gézdarabokat, majd fesd le, amivel csak tudod. Azután elő a hőlégfúvó, és lehet "rombolni". Az enyém ilyen lett:


2007. november 26., hétfő

Egy kis festés felüdülésképpen

Annyi munkám van az utóbbi hetekben, hogy csak néha szakítottam egy kis időt festésre. Ez is időbe telik, de valahogy nincs olyan nagy lelkiismeretfurdalásom, mintha varrnék.

Ez a két anyag azt mutatja, mi van, ha komplementer színeket eresztünk össze egy tálcán összegyűrt anyagra. Előtte áztattam őket mosószódás vízbe, hogy kevésbé folyjanak egybe a színek. Az első narancs és sötétkék, a második citromsárga és lila. Nem tudom, mi lesz belőlük, de nagyon tetszenek. Az elsőre azt mondta Era, hogy Van Gogh Arles-i kávéháza jut eszébe róla. Van benne valami.










Mivel a következő tervem (az ötéves tervben) egy éjszakai valami, festettem néhány kéket. Eléggé közel vannak egymáshoz színértékben, de nagyjából ilyet is akartam.






2007. november 24., szombat

Se kultúra, se quilt

Talán nem jókor kezdtem el ezt a blogolást, mert egyelőre csak nagyon szolíd képanyaggal tudok szolgálni. Ma mehettem volna a kollégáimmal kirándulni a Hármashatárhegyre, mehettem volna Bécsbe a Monet-tól Picassóig kiállításra, mehettem volna céhes közös varrásra (ahol még sohase voltam) - ehelyett 6 órát tanítottam "Európai interkulturális kommunikáció" címmel.

Elmesélnék egy kultúrás sztorit a legutolsó előadásomról. Néhány évvel ezelőtt egy a Siemens müncheni központjában dolgozó ismerősöm mesélte, és - ha nem felejtem el - elszoktam mesélni, amikor a nonverbális viselkedés tárgyi aspektusairól van szó. Ő mondta, hogy amikor valaki állásinterjúra megy, akkor persze a vendégeknek fenntartott parkolóhelyekre kell beállnia, amelyekre tökéletes rálátás esik a HR-osztály ablakaiból. Az interjú után kilesnek az ablakon, és megnézik, milyen autója van a jelöltnek. Nem is annyira a márka vagy a modell számít, hanem a kocsi ápoltsága.

Amikor ezt elmesélem, a hallgatók rendszerint mosolyognak egyet, de az arcukon látom, hogy vagy nem hisznek nekem, vagy azt gondolják, egyedi esetről van szó. Most is ez történt. Ebben a csoportban viszont van egy nagyon kedves német cserediák, akire a történet után kérdőleg néztem, és ő teljes természetességgel és meggyőződéssel mondta, hogy "hát, persze, ez így van". Volt aztán nagy felzúdúlás a többiek körében, hogy ez mekkora ökörség, meghogy nem is fair, meg különben is .... Azért remélem, sikerült megmagyaráznunk a miértet.

Zsuzsi ma végre hazajött a mamámtól, és elfoglalta megszokott helyét a fotelben. Már simán fel tud ugrani.

2007. november 22., csütörtök

Egy fárasztó, de érdektelen csütörtök

Ma csak tanítottam, pontosabban reggel 6 és 7 között megcsináltam egy "szendvicset". Már augusztus végére kész lett egy nagyobb munka, de Zsuzsi jelenléte miatt nem lehet a padlón dolgozni. Most hogy a mamámnál van "lelencben", végre összerakhattam. Tűzni majd csak később.